A választási ígéretek beváltása keretében törvényben rögzítve 2002 őszén a kormányzó pártok 2004-re csökkentették a személyi jövedelemadó-kulcsokat, a jövedelmek sávhatárait növelték. A 2003-as igen gyatra nemzetgazdasági mutatók tükrében (gazdasági növekedés, költségvetési deficit, nemzetközi eladósodás stb.) azonban újabb különféle megszorító intézkedéseket helyeztek kilátásba 2004-re. A kormány a költségvetés egyensúlyának helyreállítása érdekében jövőre olyan intézkedéscsomagot tervez, amely mintegy ötszázmilliárd forintot vonna el a kiadási oldalon, illetve növelné a bevételeket. Ezek közé tartozik – a már törvényben rögzített – szja-csökkentés visszavonása, az áfakulcsok mértékének megváltoztatása (120-130, illetve 85 milliárdos bevételi többlet), különféle szja-kedvezmények megszüntetése, új adónem (ápolásbiztosítási járulék) bevezetése stb. A már törvénnyel elfogadott szja-csökkentés visszavonása ellen az SZDSZ az első pillanatban tiltakozott, amire a kormány azzal reagált, hogy rendben, de aki nem ért egyet a módosítással, mutassa be a kieső forrás pótlását biztosító intézkedéseket. Az SZDSZ – az MSZP és a kormány közötti egyeztetés ígéretének fenntartása mellett – szilárdan kitartott álláspontja mellett. Most már a miniszterelnök is azt mondja, egyetért az adócsökkentéssel, de ragaszkodik a megcélzott, ideinél kisebb költségvetési hiányhoz.
Miről van szó? Először is adócsökkentésről akkor beszélhetnénk, ha az adók összessége csökkenne, vagy legalább a GDP-hez viszonyított aránya, nem pedig valamelyik, jelen esetben a személyi jövedelemadó csökkenne, egy másik adófajta pedig nőne (pl. az áfa) úgy, hogy összességében növekedés valósul meg. Másodszor: hogyan lehet csökkentésről beszélni, ha egy korábban elhatározott csökkentés visszavonását nem valósítják meg? Bármilyen számítási módszert alkalmazunk, a végeredmény nulla.
Az első egyeztetés után háromtagú bizottságot jelöltek ki (MSZP, SZDSZ, Pénzügyminisztérium), amely a megoldást keresi, és javaslatot tesz a kormánynak. 120-130 milliárdnyi többletbevételt vagy kiadáscsökkentést kell találniuk. Hol lehet ezt a pénzt megtalálni? Lehetne magasabbra tervezni a gazdasági növekedést, ami nem reális, ugyanígy az inflációt is lehet nagyobbra prognosztizálni, amit az MNB megtett, de a kormány ennél kisebb pénzromlást vár, nem is lenne ennek pozitív üzenete. Be lehet vezetni új adó(ka)t, növelni lehet a már működő adókat vagy azok egyikét. A legkézenfekvőbb olyan módosítást bevinni az áfarendszerbe, amely az eredetileg tervezett 85 milliárdos bevételi többlet helyett legalább kétszázat hoz.
A törvénybe iktatott szja-csökkentés teljes egészében a bérből és fizetésből élők helyzetét javítaná, azon belül is főként az átlag feletti jövedelemmel rendelkezők járnának jobban, lényegesen jobban. Az áfabevételek növelése viszont azt jelentené, hogy minden állampolgár – a csecsemőktől a legidősebbekig – fizetné a számlát (fejenként és átlagosan 12-13 ezer forintot), ugyanis ezt az adót minden fogyasztás után felszámítják, míg sem a gyes, sem a családi pótlék, sem a gyermekek utáni adókedvezmény, sem a nyugdíjak nem nőnek az eredetileg elképzelthez viszonyítva.
Az lehet, hogy a közvélemény-kutatások eredményeit nem csak a gazdaság és az adómértékek változásának hírei befolyásolják, de tény, hogy az adócsökkentést ellenző MSZP népszerűsége az összes cég eredményeiben kisebb lett, az ezzel szemben álló és szilárdan kitartó SZDSZ népszerűsége pedig többéves „csúcsot” dönt.
Attól tartok, polgártársaim egy része ismét csak a csomagolásra figyel, de ki magyarázza el nekik, hogy pontosan miről van szó? Az ellenzéki pártok esetleg magukra vállalhatnák ezt a feladatot. Itt lenne az ideje.
A szerző adószakértő
origo.hu
Magyar Péter elismerte korábbi hazugságát - videó
