A bukott politikusok szereplése kelt indulatokat

Valóban igaza volt a bolsevik teoretikusoknak: a kommunisták (és mindenkori társutasaik) különös anyagból vannak gyúrva. Egyszerűen hiányzik belőlük az erkölcsi dimenzió. Az a képesség, hogy másokat – a hatalmuk szempontjából veszélyeseket – egyenrangú emberszámba vegyenek. Képtelenek felfogni azt, hogy nem engedhetnek meg maguknak többet és mást, mint a többieknek, vagy ha igen, akkor viszont azt képtelenek egyenrangúan elviselni, hogy velük szemben is hasonlóan fognak cselekedni. Persze, ha megnézzük történetüket, akkor elég csak arra utalni, hogy szerintük a kommunisták joggal börtönözhetnek be bárkit, ellenben ha őket börtönözik be, akkor összeomlott az igazság és a demokrácia.
A mi mostani kozmopolita, burzsoává átvedlett proletár internacionalistáink, akik a múltat, főleg a sajátjukat mindig el akarják törölni, nem képesek tudomásul venni azt, hogy sötét uralmuk évtizedei olyan sok szenvedést, bajt s a magyar nemzet olyan nagy rongálását hozták magukkal, hogy közéleti-politikai ismételt vezérkedésük tengernyi haragot, ellenszenvet – sokakban gyűlöletet – vált ki. Mondjuk Horn Gyula vagy a leplezettebb elnyomó apparátus tagja, Medgyessy vagy Salgó sokak számára a halált, a megaláztatást, a háttérbe szorítást, a szegénységet és a méltatlan küszködést jeleníti meg elrontott életükből. Hogy nem képesek ezt az adott urak nem megérteni? Miért gondolják azt, hogy az ő múltjuk, hazug és eleve bukásra ítélt rendszerük olyan normális, netán erkölcsi idő volt, amelyre mindenkinek az ő jó közérzetükkel kell reagálni? Fel kellene fogni azt, hogy a kommunizmus nélkül Magyarország – ellentétben a most is „modernizáló” Medgyessy Péter bankáreszével – jelenleg is átalakuló, még mindig jóléti állam volna, nyugati színvonalú szociális rendszerrel és gazdasági teljesítményekkel. Egyszóval itt, nálunk a múlt bizonyos emberekkel kapcsolatban sokaknak rossz emlékeket, bűnöket idéz. Ezért nem kell velük kapcsolatban gyűlöletet gerjeszteni.
Nem kell, mert azt ők gerjesztik szégyen és megbánás nélküli közéleti-politikai ágálásukkal, azzal, hogy nem tűntek el önként a fórumokról. Sőt, ők gerjesztenek itt gyűlöletet, gátlástalan hazudozásokkal, rágalmakkal, sült butáknak készült ostoba és megvalósíthatatlan ígérgetésekkel. Fasizmus és antiszemitizmus-váddal, erőszakos médiamocskokkal stb. Ezek az emberek azt nevezik gyűlöletkeltésnek, hogy van velük szemben kritika, ellenállás. Vannak emberek, akik a fejükre olvassák a múltjukat, s azt, hogy gerinctelen és jellemtelen hatalmi és vagyonvágyukban bárkit kiszolgálnak, a közösség érdekét elárulva. Miért gyűlöletkeltés az, ha egy társadalom védekezik olyan tagjai ellen, akik már többszörösen bizonyították azt, hogy saját önző érdekeiken kívül más nem érdekli őket? Miért gyűlöletkeltés az, ha egy szégyenletes, sötét múlt ismeretében valakikkel szemben nincs, mert nem lehet bizalom?
Gyűlöletkeltésnek nevezhető-e az, ha valakiken számon kérik az örök emberi erkölcs normáit? Például azt, hogy szabad-e hazát árulni, szabad-e ártatlan emberekre sortüzet nyitni, szabad-e agyonverni, kínozni stb.? Mert persze mindezeket lehet csinálni, de akkor tessék érte vállalni a felelősséget, s ne akarja valaki magát ezek után mártírnak látni, és az ilyen embert közösségi vezetőnek alkalmatlannak nyilvánítókat gyűlöletkeltőknek nevezni.
Mi is a gyűlöletkeltés (volt) kommunistáink szerint ennek alapján? Nos, úgy tűnik, hogy az erkölcs léte és alkalmazása olyanokkal, akik szerint erkölcsös az, ami nekik szolgál. Netán az erkölcs a burzsoázia népet félrevezető eszköze lenne még mindig? Miért gyűlöletkeltés az, ha valaki hirtelen keletkezett vagyonára kérdeznek rá? Olyanokat kérdezve ezzel, akik semmiféle kimagasló egyéni teljesítménnyel vagy közösségi szolgálattal nem bírnak. Erkölcsös és elfogadható-e egy nem jogállami körülmények között szerzett előny vagy monopolhelyzet? Megvetendő irigység-e az, ha az emberek többsége nem tartja természetesnek a lopáshoz igen közel álló vagyonszerző konstrukciókat? Hol itt a gyűlöletkeltés?
Gyűlöletkeltés-e az, ha tönkretett életű emberek kertelés nélkül beszélnek tönkretevőikről? De nyugodtan állítható az is, hogy minden becsületes embernek joga van ahhoz, hogy felháborodva és megvetéssel beszéljen olyanokról, akik becstelenek voltak a múltban, s ma normaként akarják magukat feltolni. Csodaváró szegény és tájékozatlan emberek ügyesen kicsalt politikai bizalma becsületet és tisztességet nem tud biztosítani – csak politikai legitimitást, ami a modern tömegdemokráciák manipulatív közegében is igen illékony állapot.
Ki gerjeszt ma Magyarországon gyűlöletet? Nos, azok mindenképpen, akik szerint 60 vagy annál is több évvel ezelőtti vélt vagy valós dolgok volnának ma lényegesek, s nem az, hogy például hogyan tűnt el a nemzeti közvagyon. Azok keltenek gyűlöletet – rendkívül primitíven, de nem hatás nélkül –, akik szerint mai bajainkat nem az ő évtizedes uralmuk, hanem kétszer négy év nem kommunista politikusai okozták. Az alacsony nyugdíjakat is ők adták, a hiányos infrastruktúrát, nyelvtudást, a kevés gyermeket s a sok népbetegséget és mindent – mert természetesen nem a kommunizmusnak vannak következményei, hanem mindig a fasizmusnak és az antiszemitizmusnak.
Folyik-e ma nálunk polgári/jobboldali gyűlöletkeltés? Nos, az nem folyik – egyesek bumeránghatású megnyilvánulásaitól eltekintve –, de természetesen folyik a polgári társadalom gyorsuló ütemű függetlenedése kommunistáktól és libertinusoktól. S folyik a beidegződött félelmektől való megszabadulás, s annak következménye, hogy egyre kevésbé hagyják válasz nélkül a globalista és kleptokrata milliárdosokat kiszolgáló baloldali propagandát s zömmel alacsony színvonalú képviselőit. Ez riadalmat vált ki, gyűlöletet látnak régen lejárt szavatosságú politikusok ott, ahol rájuk nincs szükség. A magyar nép nagy türelmének lassan vége, de ez nem gyűlöletet hozott, hanem egy sötét nyomás alól való felszabadulást.