Különös álmom volt. Kihívtam Lékó Pétert egy sakkpartira, bár nagyon amatőr szinten űzöm e sportot. Csak annyira, hogy esetleg két-három lépésre előre látom a helyzetet. Úgy a hatodik lépés után láttam, még két lépés, és mattot kapok. Ekkor hirtelen felálltam, kezet nyújtottam, és felajánlottam a döntetlent. A nagymester rám nézett csodálkozva, és azt mondta: nagyon eredeti gondolat a javaslatom, azt meg kell fontolni.
Ekkor hirtelen felébredtem. A tévében a miniszterelnök éppen befejezte beszédét az Országgyűlésben. Eltöprengtem. Két gondolat fogalmazódott meg bennem. Egyik az: nem elég szeretni a sakkot, azt tudni is kell, ne mindjárt egy nagymester legyen az ellenfél. A másik, hogy Lékó Péter úriember. Pofátlan javaslatomra, hogy két lépéssel a vereségem előtt én javasolok döntetlent, diplomatikus, de úri választ adott. Ha valaki az álom és a valóság között bármi hasonlóságot talál, az nem csupán a véletlen műve.
Paál István
Budapest
origo.hu
Nézőpont Intézet: Áradt a Duna, apadt a Tisza
