Ki állítja meg az MSZP-ben Arturo Uit?

Ritka őszinteséggel tárta fel aggodalmait Csintalan Sándor a Magyar Nemzetnek adott interjúban, amikor az új lehetséges miniszterelnökről nyilatkozott. Az interjú még az MSZP rendkívüli kongresszusa előtt jelent meg, de Csintalan már biztos volt benne, hogy Gyurcsány Ferenc lesz a jelölt. Mint tudjuk, az interjú alanya nem tévedett, pontosan az általa vázolt menetrend szerint történtek a dolgok, és épp ezért a később várható fejleményekről kifejtett aggodalmát is komolyan kell venni.
Az MSZP-ről felvázolt kép lesújtó: egy széthullóban lévő, önbizalmát vesztett és a megújulás illúziójában reménykedő párt képe rajzolódik ki az interjú minden sorából. A kicsinyes hatalomért folyó harcban már mindenki mindenkit elárult. Kell egy vezér, aki majd rendet teremt, aki irányt mutat, aki képes a pártot, a kormányzatot megújítani. Az illúzió világában élő párt hogyne hinne annak, aki mindent megígér, aki határozottan ismétli a vágyott jelszavakat megújulásról, határozott és eredményes kormányzásról, a várható 2006-os választási győzelemről. A számtalan korrupciós ügytől szédelgő, a súlyos EP-választási vereségtől kábult párttagság mennyei szózatként hallgatja a vágyott szavakat. Amikor rettenetesen hinni akarunk valamiben, kit zavarnak az olyan apróságok, hogy épp a társadalmi vagyon egyik legügyesebb magánosítója, az ország egyik leggazdagabb embere beszél társadalmi igazságosságról, a leszakadt rétegek megsegítéséről. Aki gátlástalanul használt fel minden lehetőséget, rokoni kapcsolatot, kapcsolati tőkét a gyors meggazdagodáshoz, szemrebbenés nélkül papol morálról, korrupcióellenes harcról.
Csintalan az MSZP szétverésétől tart, mert nincs, ami gátat szabna Gyurcsány hihetetlen mértékű hatalomvágyának, konfliktusokat kereső és kiélező egyéniségének. A veszély azonban sokkal nagyobb, mint egy párt szétverése. Ha még a Medgyessy-kormányzásnál is koncepciótlanabb, vargabetűkkel szabdalt, a belső hatalmi harcokban őrlődő vezetés következik, akkor az évtizedekre ható hátrányokat okozhat az országnak, minden magyarnak. A pénzügyi deficit óriási, az eladósodottság gyorsuló ütemben növekszik. Ebben a helyzetben az ingatag, átgondolatlan irányítás katasztrófát okozhat. De ki állíthatná meg Arturo Uit?
Hiába beszélünk az EP-választást, a kormányválságot követően a legitimitás hiányáról, ez nem fogja a hatalom édes mámorába szédült koalíciós pártokat rávenni új választások kiírására. Úgy gondolkoznak, hogy még van húsz hónapunk a hatalomban, ha meg új választás lenne, most biztos veszítenénk. És hátha bekövetkezik a csoda, amit Gyurcsány ígért, és 2006-ban mégis nyerünk?
A többség az MSZP-ben biztosan így gondolkodik, de épp a Csintalan-interjú jelzi, hogy nem mindenki. A parlamenti többség nagyon csekély, féltucatnyi fellázadt képviselő képes lenne Gyurcsány megválasztását, és ezáltal az új kormány létrejöttét megakadályozni. Ebben a helyzetben az előre hozott választások kiírása elkerülhetetlen lenne, és az új voksolás valószínűleg a jelenlegi ellenzék nagyarányú győzelmét hozná. Bár az MSZP-s képviselők között akár többtucatnyi olyan akad, aki tisztán látja a Gyurcsány-féle kormányzás lehetséges veszélyeit, akinek fontosabb lehet a nemzet érdeke, mint a párté, mégis kevés az esély, hogy ellene szavazzanak saját pártjuk akaratának. Az MSZP képviselőit nem a pártfegyelem tartja össze, hanem a félelem. Félnek a megbélyegzéstől, félnek a balliberális sajtó pribékjeitől. Hiába mondja Csintalan, hogy ebben a pártban már mindenki mindenkit elárult, mert különbség van árulás és árulás között. Amíg a koalíciós pártok klikkjei egymást játsszák ki a hatalom koncaiért folyó harcban, addig az árulás csak bocsánatos bűn, de ha a drága hatalom forog veszélyben, akkor az árulót kegyetlenül megbüntetik. Az ellenszegülők számíthatnak arra, hogy vagyongyarapodásuk legkisebb tételeit is nagydobra verik, meglengetik a korrupció gyanúját a legártatlanabb esetekben is, és nem fogják kímélni családjukat, magánéletüket sem. A sajtó rettenetes tud lenni, ha megvan a kijelölt áldozat, a megbélyegzett személyiség.
Félő, hogy nem lesz, aki megállítaná Arturo Uit.

A szerző közgazdász, egyetemi tanár