Kisajátítás

Az MSZP Magyarország jövőjére vonatkozó törekvései három egyszerű szóban írhatók le: munka, otthon, biztonság. Ha pedig valakinek nem tetszik, hogy ezeket használjuk, akkor ne használja – szellemeskedett bő egy hete Gyurcsány Ferenc, majd a rá jellemző mosollyal nyugtázta rajongóinak viháncolását és tapsikolását. A tetszésnyilvánítások kiélésére szolgáló hatásszünet után még hozzátette: nem szabad megengedni, hogy az ellenzék foglyul ejtse a szavakat, nem lehet két nyelv, nem lehet két szótár. Ezen speciális túszmentő akció értelmét normális ember aligha fejti meg, maradjon az Gyurcsány titka. Ám magának a bejelentésnek akár mi is örvendezhetnénk. Mi, 1,3 milliónyian, akik az ország romlása miatt aggódva aláírtuk a nemzeti petíciót, egyetértve azon óhajjal – radikálisan fogalmazva követeléssel –, hogy felelős vezetőink a munkahelyek, az elérhető és lakható otthonok, a köz- és létbiztonság megteremtését tekintsék legfontosabb feladatuknak, vagy miként szakember- körökben mondják: prioritásnak.
Örvendezhetnénk, hogy az egyszerű emberek gondjai iránt oly érzéketlen MSZP mégiscsak tekintettel van 1,3 millió állampolgár politikai állásfoglalására, s meghajolva a sokaság akarata előtt, a demokrácia szabályainak megfelelően magáévá teszi egybehangzó kívánságukat. Örvendezhetnénk, de nem tesszük, mert sok évtizedes tapasztalatok megtanítottak arra, hogy a hataloméhes baloldal a gyilkolásra, rablásra, fosztogatásra vonatkozó célkitűzésein kívül soha semmit nem valósított meg. Más jellegű – jóléti, szociális, igazságkereső – ígéreteikkel és felhívásaikkal csak kábítják a jónépet, valójában éppen az ellenkezőjét cselekszik. Ha több pénzt ígérnek az embereknek, biztosak lehetünk abban, hogy az utolsó filléreinket is kisajtolják belőlünk; ha felelős hazafiságról beszélnek, akkor a nemzet megalázásán mesterkednek. Most, amikor három egyszerű szóban írják le a párt törekvéseit, pillanatnyi kétségünk sem lehet, hogy az előttünk álló közel másfél esztendőben növekedni fog a munkanélküliség, a hajléktalanok száma s a dermesztő bizonytalanság.
Így az MSZP kisajátító akciója nem más, mint lopás. Persze miért pont jelszavakat ne lopnának? Ők, akikre nem illik a folklór megállapítása, csak azt lopják el, ami nincs lebetonozva s nehezebb a levegőnél. Nekik a kezükhöz ragad minden, a rögzítés vagy a halmazállapot nem akadály. Mindegy, hogy anyagi vagy szellemi termék, „hátha jó lesz még valamire” alapon elkommunizálják. Viszont a felhalmozott szajréra kényesen vigyáznak. Emlékezhetünk rá, hogy 2001 nyarán az MSZP három gráciája (Lendvai Ildikó, Szili Katalin és Kovács László) kivörösödött fejjel sikongatott, mert a Fidesz állítólag ellopta a párt szlogenjét. Csekély egymilliárd forintot követeltek azért, mert a Happy End Kft. tanulmányának egyik fejezetcíme az volt, hogy Magyarország mindannyiunké. Márpedig ezt a szlogent az MSZP a saját nehezen kiizzadott szellemi termékének tartotta, amelyhez fogható bölcsességet kizárólag a Köztársaság téren lehet kiagyalni. Per nem lett az ügyből, pedig az igazságszolgáltatás kacskaringóit ismerve, még az sem kizárt, hogy az MSZP nyert volna. Pereskedni a jobboldal sem fog, de Gyurcsány okító célzatú figyelmeztetése ellenére a „munka, otthon, biztonság” formulát továbbra is használja. Használni kénytelen, mert aki munkára, otthonra, biztonságra vágyik e hazában, az nem bízhatja az MSZP-re ezek megteremtését.
Egyébként a használt jelszavak ócskapiacán van elég baloldali szlogen. Válogassanak, mazsolázzanak abból a szocialisták, azzal nem sértik senkinek a szellemi tulajdonjogát, közéleti érzékenységét, kiérlelt meggyőződését. A kiselejtezett jelszavak között található ma is aktuális, például: „Szovjet hatalom + villamosítás = kommunizmus!” Akad olyan is, amelyik pontosan kifejezi a szocialisták megkapó lényének benső lényegét. „Üsd a burzsujt, ahol éred, ezzel is a békét véded.” Természetesen a burzsuj szó, bármely nép, osztály, közösség, embercsoport vagy személy nevével, ízlés, igény, szükséglet, politikai cél szerint behelyettesíthető.