Egy hihetetlenül veszélyes mondatról

A világ meg van sértve. A világmindenség szimmetriasértés folytán létesült a modern részecskefizika és kozmológia szerint. Egy aprócska sértésnek, sérelemnek olykor vérfagyasztó következménye lehet. Akár világegyetem is keletkezhet belőle. Avagy épp ellenkezőleg, akár világok is összeomolhatnak a nyomán.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök sértései is világrengetőek. Öregecskedő mondatával sikerült egyetlen másodperc alatt magára haragítania a nőket. Futballterrorista kitételével sikerült egyetlen másodperc alatt magára s hazánkra haragítania Szaúd-Arábiát, a földkerekség legnagyobb olajhatalmát, meghátrálós félmondatával pedig a gazdákat. Hovatovább sajtó alá rendezhetjük Gyurcsány Ferenc válogatott sértéseit. Lenin-összes.
Sértő volt-e vajon a miniszterelnök március 15-i beszéde? Szóltak ugyan alatta füttyök, de úgy tűnik, ezúttal nem történt égbekiáltó hiba. Gyurcsány nehéz lélektani körülmények közt lendületesen és hatásosan beszélt. Ahhoz, hogy észrevegyük beszédében a megbicsaklást, a bakit, ezúttal értő fül is kellett. Akinek van füle, hallja meg. Fülsértő füttykoncert, fülsértő beszéd. És egy sértett ember – én.
1989-es veteránként, a rendszerváltozás megélője, részletkérdezője és túlélője gyanánt most egyszer csak arról kell értesülnöm, hogy 1989-ben kiegyezés történt. Eddig úgy gondoltam, 1989 egy 1956 „light”. Szelíd, vértelen forradalom, de forradalom. Az eredeti oldalágija, kisöcscse. A Gyurcsány-féle párhuzam, miszerint 1956 egyenlő 1848-cal és 1989 egyenlő 1867-tel, aggasztó kérdéseket vet fel. Az 1867-es kiegyezés a plutarkhoszi és euklédeszi párhuzamos jellemrajzok tekintetében sokkalta inkább a késő Kádár-kori közmegegyezéshez hasonlít, semmint a rendszerváltozáshoz. Vegyük észre: az 1867-es kiegyezés a rendszer stílusát formázta újjá. Bach és Metternich a háttérbe vonult, megnyílt az út a fejlődés és a felemelkedés előtt, ám a Habsburg-ház uralma töretlen maradt. Ferenc Jóska Ferenc Jóska maradt. A kádári közmegegyezés sem érintette a rendszer lényegét. A kivégzések, a brutális megtorlások száma csökkent, Münnich Ferenc a háttérbe vonult, a szelídebb Fock Jenőké lett a terep, s megnyílt az út a gulyáskommunista felemelkedés előtt. A kiegyezés utáni monarchia és a kiegyezés, közmegegyezés utáni Kádár-kor közt valóban sok a párhuzam, de hogy 1989 kiegyezés volna? Ez azt jelenti, azt jelentse, hogy még mindig itt vannak az osztrák–szovjet csapatok? Ez azt jelenti, jelentse, hogy még mindig Ferencz József–Kádár János az első az egyenlők közül? Ez azt jelenti, jelentse, hogy nem változott meg 1989-ben a rendszer? Nem volt rendszerváltozás, csupán a kommunista nómenklatúra nagylelkűen kiegyezett az ellenzékkel, de változatlanul uralmon van? Ha 1989 csak kiegyezés volt, akkor lényegében még mindig ugyanaz a rendszer áll fenn, csak épp kozmetikázva, megszépítve. Mivel Gyurcsány Ferenc azóta se pontosította szavait, ez egy rendkívül veszélyes mondat, afféle spirituális taposóakna, mely bármikor felrobbanhat. Hiszen, ha 1989 kiegyezés volt, akkor még hátravan a forradalom.
Politikusi felelősségparadoxon: ha tudott és nem beszélt róla, hát az a baj, ha pedig nem tudott róla, nos, az még nagyobb baj. Szemantikai felelősségparadoxon: ha Gyurcsány Ferenc így gondolta, ha ez a történelemfelfogása, ha szerinte Magyarországon jelenleg egy kiegyezett Kádár-rendszer az uralmi államforma, az baj, ha pedig ez egyszer ismét csak nem volt tisztában szavai súlyával, az még nagyobb baj. Ő kiegyezés alatt vélhetőleg az 1989-es átmenet vértelen, tárgyalásos voltát értette. Sejtem, mire gondolt Gyurcsány, de azért engedtessék meg nekem, hogy sértve legyek.

A szerző író