Az emberi halandóság olyan, akár a kozmikus háttérsugárzás. Észre se vesszük, bár körülöttünk ott serceg, pusmog, sistereg mindenhol és mindenkor. Néha mint beszédtéma mutatkozik meg, rendre a halálozási rovatokban is találkozunk vele, de amúgy, mondhatnók, nem sok vizet zavar. Ez a természet rendje. Szelavi – ez az élet. Hogy meghalnak mások. A halál hírét a háttérzaj tompa, monoton sötétjéből fénnyé lobbantani csak a rendkívüliség tudja.
Két rendkívüli haláleset történt a húsvét utáni téridőben: II. János Pál pápa és a tizenöt éve kómában fekvő, gépek által életben tartott amerikai asszony, Terri Schiavo halála. Eutanáziája. Két ellobbanás. Két sóhaj. Két kérdés. Egy transzcendentális és egy bioetikai. Ellentétesebbek egymásnál aligha lehetnének, óhatatlanul és véletlenül mégis megalkotják az emberi lét teljességét. Az egyetemes emberi jelleg szentelt ostyaként törékeny méltóságát. II. János Pál embermilliók és százmilliók által ismert, elismert, illetve felismert személyiség, nagy ember, a szó metafizikai és kommunikatív értelmében egyaránt, míg Terri, a kis ember egész meghalhatóságáig ismeretlen a nyilvánosság előtt. A szentatyát az tette ismertté, ahogy élt, Territ pedig az, ahogy meghalhat. Hogy le fogják kapcsolni a gépről. A szentatya passiójárása egész az utolsó üzenetig („Legyetek derűsek…”) tudatosan vállalt cselekedet volt, míg Terri passiójárása egy hosszú, tudatfosztott periódus utolsó stációja.
A szentatya már-már belenyújtózott az emberfölöttibe, avagy inkább természetfölöttibe, hisz nagyon is emberi volt, épp ezért szerettük, Terri pedig a vegetatív lét már-már emberalatti vízágyán feküdt. Egy középkori misztériumjáték kártyafigurái is lehetnének ők, ketten. Évszaklények. Tükörképek. Terri mint anyag, a szentatya mint szellem. Terri mint lét, a szentatya mint tudat. Nyomor és pompa. Pőreség és bíborpalást. Elátkozottság, istenverés – kontra áldás és az Úr kegyelme. Röghöz kötöttség és mindhalálig mozdulat. Kiszolgáltatottság és istenszolgálat. Terri Schiavo és II. János Pál pápa. A teremtett lét Krisztus-arcai. Mintha egymásért és értünk haltak volna meg valamiképp. A Mester mintha általuk, őáltaluk és ővelük kívánna figyelmeztetni arra, hogy ámokfutásunk: vesszőfutás.
A génmódosított szója, a klónozásról szőtt embermesék, a csúcstechnológiák, a milliárdszám keringő e-mailek az utolsó pillanat középkorában nem segítenek. A kanál meghajolhat Merlini előtt, ám a halál mindmáig csak Jézus Krisztusnak engedelmeskedik. Ez még így van.
A szerző író
origo.hu
Látványos képek: így emelték le a helyéről Gábriel arkangyalt a Hősök terén
