Költekezés a következő kormány kontójára

Mindenhonnan jönnek a hírek arról, hogy a jelenlegi magyarországi kormányzat, amelynek klientúraépítésen kívül legfeljebb máshonnan átvett kommunikációs trükkökre futja, előre el akarja költeni a következő kormányzat pénzét is. Egyrészt jobbára csak a haverok zsebe számára értelmes, a magyar társadalomnak értelmetlen, hoszszú távú kötelezettségeket vállal (lásd a PPP-kollégiumépítést). Másrészt gyorsan és gátlástalanul felszámolja a még meglévő közösségi vagyont. Harmadrészt, s ez is elképesztően súlyos következményekkel jár, kíméletlenül eladósítja az országot.
Tehát a volt kommunisták újra megtalálták a módszert a magyar társadalom zömének leigázásához. Ez régen a mindent államosító s tulajdontalanságba taszító világforradalom volt, most pedig a legkorszerűbb és tudományos, korlátlanul globális világpiac. Ahol természetesen csak nekik, a helyileg uralkodó kiszolgálóknak van szerepük, honfitársaik labdába sem rúghatnak.
Csodálatos fajta a magyarországi baloldal. Egyszerűen nem létezhet olyan nemzetközi divat, trend, amit ők ne tudnának és akarnának folyton kiszolgálni, ha azoknak számukra hatalmi előnyei vannak. Wilsonizmus, kommunizmus, eugenika, szociológia, neoliberalizmus, kozmopolitizmus, anarchia – mindegy. Lényeg, hogy azoknak jegyében ne csak uralkodni lehessen, hanem a saját népük múltját, tisztességét, értékeit is gyalázni, törpíteni lehessen.
Az idegen példák iránti rajongás persze sohasem önzetlen. Utánozni azért kell, hogy a nyugati körülményektől igen eltérő létfeltételek között élő népük természetes többségi reflexeit le lehessen nyomni, jogosultan lehessen elmaradottságként kárhoztatni. Abszolút helytartói reflex ez, felkínálkozás bárkinek. Nem véletlen az, hogy a népi baloldalt nemzeti öntudata miatt mindig ellenségnek tekintik modernizálóink. Pedig milyen sok muníciót szállítottak nekik! Adytól a népi írókig. A népiek nagy bűne az volt, s az a mai napig, hogy nemzeti öncélúságukban közösségi kötelmeket hangoztattak. A mai és régi magyarországi „valódi” baloldal azonban így (kollektivista internacionalizmussal) vagy úgy (individualista kozmopolitán) elveti ezt a provincializmust. A Gyurcsány-kormány milliárdosai is azt hiszik, hogy honfitársaiknak is csak ügyesnek kellett volna lenni, mint nekik, s akkor minden rendben volna. Persze így is minden rendben van.
Miért? Mert ők hatalmon vannak, és jól érzik magukat. A KISZ-ből kifejlett, előkelően neoliberális kapitalista miniszterelnök ilyenkor gondolkodóra véve a figurát, hosszú szünetet tart, a szocialista női tagozat ilyenkor valószínűleg kéjesen sikongat, s újra elkezdi csépelni a semmit. Az újra révbe értek liberalizmusa persze fennen lobog, mivel ők aztán tényleg mindent megengedhetnek maguknak – a szabadsághoz megvan a zsozsó. Senkitől nem várnak el semmit, mert ők mindent és mindenkit meg tudnak fizetni, s egyébként is üzletileg élnek, legfeljebb az ellenfelekkel/ellenségekkel szemben támasztanak etikai követelményeket. Leginkább akkor, ha azok is alkalmazzák az ő módszereiket.
A mostani kormányzati politika persze csak a magyarság zömének árt. Akik csinálják, magánvagyonuk révén biztonságban vannak. A többiek meg marják egymást a kilátástalanságban – a kevésbé informáltak meg úgyis vevők lesznek a sikeresekre. Okos dolog ezért a válságteremtés, hiszen akkor szükség lesz válságkezelőkre is. Meg adócsökkentéses, államtalan, szabadságos jelszavakat végtelen számú saját médián terjesztőkre, akik egyébként is jól öltözött úriemberek és sikeresek.
Hogy sikereik a közösség javát (a közérdekeket) szolgáló állam leépítéséből és elszegényítéséből származnak? Nos, az nem számít, mivel üzletileg történt. Botrány csak akkor van, ha valakik függetlenek akarnak lenni a piacilag erősektől. Az állam helyett most mindenkinek az erős magánvagyonoktól kell függeni. Ez a társaság pedig jórészt ugyanaz, akiktől régen mint államtól függtek az egyébként is antipatikus magyarok.
Több mint száz év baloldali katasztrófapolitikája folytatódik ma. Hatalmi csoportérdek került a közérdek helyére, egy olyan kormány, amelyet a professzionális baloldali csicskásmédia hallatlan szenvedéllyel kiszolgál, még mindig nem vált esélytelenné és szalonképtelenné. S még mondják azt, hogy a lét határozza meg a tudatot. Sajnos, pillanatnyilag a magyarság jelentős részérnek tönkretett tudata határozza meg a magyar belpolitikai létet.

A szerző történész, egyetemi docens