A soproni bukás

Legjobb közvélemény-kutatás a valódi téttel bíró szavazás. Aligha kell ezt bizonyítani azoknak a soproni polgároknak, akik részt vettek a múlt hét végén megrendezett időközi országgyűlési képviselő-választáson. A negyedik nekifutásra végre érvényessé váló voksolás eredményeképpen a Fidesz és a partnerszervezetei által jelölt Firtl Mátyás kaphatja meg a parlamenti képviselői mandátumot, megszerezve az érvényes szavazatok több mint hetven százalékát. Az első számú kihívó, a szocialista Csák Ferenc még az első fordulóban elért huszonnégy százalékos támogatottságától is jócskán elmaradt, a kisebb pártok jelöltjei pedig szinte láthatatlanná váltak. Az öt százalék alatti szavazati arányaikat végignézve legfeljebb az egymás közötti erőviszonyok alakulásának van jelzésértéke.
A 2004. novemberi érvénytelen szavazást is figyelembe véve szembetűnő, hogy – függetlenül a részvételi aránytól és a visszalépésektől – valamennyi voksolás nagyarányú Fidesz-előnnyel zárult. Ennek több oka is van. Firtl Mátyás másfél évtizedes politikusi múlttal a háta mögött ismertebb volt a szavazók körében ellenfeleinél, valamint kampányának hatékonysága is jobbnak bizonyult az övékénél. Győzelme egyfajta politikai barométerként is jelképezhető, ami visszaigazolta a Fidesz által képviselt ellenzéki stratégia megalapozottságát és társadalmi támogatottságát.
Az MSZP a hét végén még a 2004-esnél is megalázóbb vereséget szenvedett el. Az előző jelölt, Kránitz László akkor harminc százalék fölötti szavazati arányt produkált, alig háromezer szavazattal maradva le Firtl Mátyás mögött. Az már egy másik történet, hogy végül a hírhedtté vált utalványosztogatási akciója után menet közben visszalépett, komolytalanná téve a második fordulót. Az új aspiráns, a meglehetősen harsány kampányt produkáló Csák Ferenc hátránya már az április 24-én megtartott első körben meghaladta a negyven százalékot, ami számszerűsítve közel hatezer szavazatnyi különbséget jelentett. Amennyiben ezt öszszevetjük a 2004. őszi, már idézett adatokkal, látható, hogy a két nagy párt politikusaira leadott szavazatok közötti különbség háromezerről hatezerre, a duplájára nőtt.
A szocialisták 2004 ősze óta bekövetkezett kudarcainak nem csupán rosszul kiválasztott képviselőjelöltek voltak az okozói. Egyrészt visszaütött rájuk az az országszerte erősödő negatív vélemény, ami a Gyurcsány-kormány üres és tartalmatlan politizálása, szlogenkormányzása ellen nyilvánul meg. Másfelől az is számított, hogy – nem tanulva a tavalyi vesszőfutásból – másodszorra sem voltak képesek olyan, helyben ismert és elfogadott személyiséget kiállítani, aki a város vagy a régió aktív politikusaként már korábban is bizonyította volna, hogy képes aktívan dolgozni az itt élők érdekében. Ez azért is furcsa, mert Sopronnak MSZP-s polgármestere van, és az önkormányzati képviselő-testületben is a kormánypártoké a többség.
A feltűnően vagyonos családból kikerülő, a baloldali eszmeiségtől messze elhelyezkedő Csák Ferenc kudarca értelmezhető a tényleges erejét és támogatottságát jócskán túlbecsülő, párton belüli fiatal generáció bukásaként is. Az időnként erőltetettnek tűnő fiatalítás nem először okozott érzékelhető tekintélyvesztést a nagyobbik kormánypártnak. Ha a mostani vereség után sem képes a párt vezetése felmérni, mennyire alkalmatlan a nagy dérrel-dúrral útjukra indított ifjú szocialisták többsége a professzionális politizálásra, akkor jó, ha idejében fölkészül az újabb bukásokra.
A kisebb pártoktól eleve nehéz lett volna feltételezni, hogy éppen itt és most robbantják szét az általuk olyannyira kárhoztatott kétpártrendszert, ám gondolkodnivalójuk nekik is bőven van. Az SZDSZ 2,42 százalékos támogatottsága különösen annak ismeretében minősíthető katasztrofálisnak, hogy az 1994 utáni ciklusban még ők adták a kerület egyéni országgyűlési képviselőjét. Az önmagát rendre a nyugat-európai politikai normák és a modernizáció legelhivatottabb hordozójaként reklámozó liberális párt egy olyan városban süllyedt a kétszázalékos szintre, amelyik földrajzi és kulturális szempontból is nagyon szoros európai uniós kapcsolatokkal bír.
A képzeletbeli bronzérmes ezúttal az MDF lett, ám a négy százalék alatti végeredmény finoman szólva nem azt sejteti, hogy az önállóságát és a Fidesztől valló függetlenségét oly határozottan demonstráló pártnak 2006-ban reális esélyei lennének a parlamenti küszöb elérésére. Nem szabad elsiklani afölött, hogy a jelenlegi győztes Firtl Mátyás a Fidesz mellett az ellenzéki egység megteremtésén munkálkodó Kereszténydemokrata Néppárt politikusa is egyben. A soproni szavazók azt a politikai erőt jutalmazták meg, amelyik a kormánypártokkal való időnkénti mutyizás és az alkotmánnyal való játszadozás helyett már régóta a következetes és kiszámítható ellenzéki alternatíva megjelenítésén dolgozik, alárendelve egyéni érdekeit a szélesebb körű összefogásnak.
A legnagyobb vesztes a Gyurcsány– Hiller páros. Közismert, hogy Hiller István pártelnöknek Sopron a szülővárosa. Az általa adott interjúkban is gyakran hivatkozott a városhoz fűződő érzelmi szálaira. Gyurcsány Ferenc számára még kínosabb ez a végeredmény, hiszen 2004 nyaráig ő volt az MSZP Győr-Moson-Sopron megyei elnöke, ő építette ki a párt itteni struktúráját, és a Medgyessy Péter elleni puccs végrehajtásában is ez a térség volt az egyik támasza. A soproni összeomlás után még inkább érdemes átgondolnia az MSZP tagságának azt, hogy vajon megfelelően dolgozik-e a párt tavaly ősszel megválasztott vezetése, és a sok beszéddel, ám annál kevesebb tartalommal tevékenykedő Gyurcsány-kormány nem vezeti-e a nagyobbik kormánypártot egy, még a 2004-es európai parlamenti választásokon elszenvedettnél is nagyobb arányú vereségbe?
A Fidesznek sem szabad azonban a babérokon ülni. A Marketing Centrum május elején készült közvélemény-kutatási eredményei, amelyek szerint a teljes lakosság körében tíz, a részvételi valószínűséggel súlyozottak körében pedig tizenegy százalékos előnnyel a vezet a nagyobbik ellenzéki párt az MSZP előtt, összecsengenek ugyan az időközi választás végkimenetelével, ám nem szabad elfeledni, hogy a Sopronban tapasztalt alacsony részvételi arány miatt nehéz következtetni a jövő évi erőviszonyokra. Az idézett felmérés szerint ugyan vidéken jelentősen növelte előnyét a Fidesz a koalícióval szemben, Budapesten azonban – állítólag – tizenkét százalékpontosra nőtt az MSZP előnye, márpedig 2002 óta mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy csupán a vidéki szavazók mégoly nagy többségének a felsorakoztatása sem garantálhatja a remélt parlamenti többséget.
A tavaly decemberi népszavazás óta a két nagy politikai tömb között a soproni időközi választás volt az első valódi megmérettetés. A győzelem jelzi, hogy jó ütemben halad a Fidesz egyéni választókerületi struktúrájának kiépítése, ám az igazán nehéz feladat a területi listás szavazásokon való elsőség megszerzése lesz. 2002-ben nem kis részben a fővárosi és a megyei listák döntötték el az akkori kormányváltás tényét, és nem zárható ki, hogy jövő tavaszszal is perdöntő lesz az erőviszonyok itteni alakulása. A Fidesz ezúttal egy fontos ütközetet nyert meg, ám a végső sikerért még nagyon sokat kell dolgozni.