Nem járnak jó idők mostanában azokra, akiknek lelki szükségletük van időnként egy jó zajos fasisztázásra. Kuncze belügyminisztersége idején a magukat szélsőjobboldalinak képzelő eszelős bakancsosok még békésen masírozgattak fel-alá a magyar fővárosban, kitűnő ürügyet szolgáltatva a balliberális hörgésre, a polgári kormány alatt azonban eltűntek, mint a hó a napsütésben. Zámoly-ügyben aztán élesre töltött az egész fasisztavadász had, a létező összes fegyvercsőből zúdult a tűz a kormányra, de kiderült, hogy elég kozmás ügy ez, a „politikai menekültek” lelkén minimum egy gyilkosság szárad, majd jöttek a további kriminális esetek – ez sem jött be tehát.
Hosszú aszály után mint tavaszi zápor, fűszere a földnek, úgy jelent meg Bácsfi Diána, a díszfasiszta, karlendített, pózolt, ahogy az antifasiszta nagykönyvben meg van írva. Lett is sivalkodás, tüntetés, aláírásgyűjtés – de aztán az egész ellaposodott, három napnál tovább senkivel sem sikerült elhitetni, hogy ez a csekély értelmű egyetemista meg fél tucat beszűkült tudatú haverja komolyan veszélyezteti a demokráciát.
Az idén tavaszon megint lett ügy. Egy ostoba, fekete ruhás, bakancsos banda tüntetett egyet a Hősök terén – a demokráciában az ostoba, fekete ruhás, bakancsos bandáknak is joguk van rendőri védelem mellett tüntetni –, majd valakit a közelben megvertek. És a bolsevik eszmék örököseivel szövetkezett politikai liberalizmus vezérvadászai máris világgá süvöltötték: itt a fekete veszedelem! Nyakunkon a fasizmus! Lett aláírásgyűjtés, tiltakozó gyűlés, vezércikkek sora, álinterpelláció (amikor a kormánypárti képviselő adja fel a labdát saját miniszterének, hogy az lecsaphassa az ellenfél térfelén) – egészen addig, míg ki nem sült, hogy két részeg délszláv turista vert meg egy szerencsétlen indiai (vagy milyen) turistát, és sem a verőknek, sem a megvertnek halvány fogalmuk sem volt arról, hogy a téren egy órával azelőtt mi történt. Szóval ebből is pofára esés lett. Ha valaki az akkori sajtóban ennek beismerését keresi, vagy valami ilyesféle mondatot: elnézést kérünk mindazoktól, akiket megbántottunk, tévedtünk, alaptalanul kiáltottunk farkast – nos, az ne fáradjon. Ilyen ugyanis nem volt. Csak alaptalan fasisztázás van – a tévedés beismerése, bocsánatkérés sohasem követi.
És most ez a megszúrt roma fiú. Minden ép érzésű ember úgy gondolta: a tettes aljas, gyáva bűnöző, mielőbb el kell kapni, és börtönbe kell csukni. Az is lehet (gondoltuk), hogy a szerencsétlen áldozat roma mivolta miatt kapta az életveszélyes karddöfést. Ez elfogadhatatlan.
De ettől még nem kell félni kimondani: úgy jött ez a döfés a békében és nyugalomban kiéhezett fasisztázóknak, mint egy falat kenyér. Végre megint lehet tüntetni, fasisztázni, fekete veszedelmet festeni. Lehet rázni a nem létező rácsokat, és a szellemi kielégülés csúcspontján rámutatni a politikai ellenfélre: ott vannak a bűnösök, az ő kezükkel döfött az a kard!
Mert hát csakis erről van szó, a politikai ellenfél lejáratásáról. Dehogy a romákról! Az újabban lábra kapott egész nagy balliberális hókuszpókusz a romák körül merő szemfényvesztés. Győzike-show. Jobb esetben farizeus szemforgatás, de inkább profitszerzés (ez most eladható áru), végső soron pedig a hatalomért folyó harc eszköze: az elöl tolt Győzikék mögött szépen be lehet masírozni. Hiszen aki Győzikét meg akarja állítani, az raszszista, fasiszta, homofób, nőgyűlölő, mocskos jobboldali – a jelzők száma tetszés szerint szaporítható. Most a megszúrt „Józsikát” (lapok, műsorok sora már így emlegeti), azt a Józsikát tolják előre, aki amúgy 15 éves fejjel zsarolás miatt áll büntető eljárás alatt – de hát ennek, mint mindenki siet leszögezni, az ügyhöz semmi köze.
A szerencsétlen rendőrök, akik megpróbálták minden politikától függetlenül tenni a dolgukat, halkan megjegyezték ugyan, hogy rasszista indítéknak semmi jele, de meg is kapták mindjárt, hogy az egész rendőrség rasszista. Maga a kormányfő adott útmutatást: fasisztát kell találni. Emlékeznek A tanú című filmből Virág elvtárs halhatatlan mondataira? Mi az, hogy nincs homok, elvtársam? Akkor csinálunk, elvtársam!
És erre a sorsnak ez a hátborzongató, fekete humora: roma szúrta meg Józsikát. Nesze nektek, itt a rasszista, a fasiszta. Itt az újabb, hatalmas pofára esés.
De rossz úton jár, aki kárörvend ezen. Mert a baj tényleg nagyon nagy, és a hőzöngők még rontottak rajta. A mai és a jövőbeli Magyarország egyik legnagyobb kihívása, hogy hogyan kezeli a romák ügyét. Mérhetetlenül nagy munka áll előttünk, temérdek pénz és még több eltökéltség, kitartó törekvés kell hozzá, hogy Magyarország harmóniába kerüljön legnagyobb kisebbségével. Ebből a munkából egy kevéske elkezdődött a polgári kormány idején, aztán az is abbamaradt. Jött a helyébe az üres ígérgetés meg a balliberális hőzöngés.
Ami azért egy dolgot elért. Hogy az emberek (a magyarok, ahogy a romák mondják, egybe fogva magukon kívül magyart, svábot, szlovákot) megtanulták a kettős beszédet. Otthon, bizalmas barátok között azt mondják a romákról, amit gondolnak. Nyilvánosság előtt viszont letagadják a véleményüket, mert tudják, hogy ha kimondanák, meghurcolnák őket. Megtanulják, hogy felelős ember előtt el kell tagadniuk a meggyőződésüket, hogy az őszinte véleményükre a politikai elit nem kíváncsi, sőt egyenesen büntet, ha valaki botorul kimondaná, amit gondol. És így erősödik, vastagszik, kövesedik az emberek fejében az előítélet. A liberális roma vezér a kamerák előtt követeli, hogy az önkényes lakásfoglalóknak ingyen adjanak lakást – és a Híradót néző átlagember a feleségéhez fordul, és megkérdi tőle: nekem mikor adtak bármit is ingyen? Mond még mást is, de az aligha tűr nyomdafestéket. A cigánytelep lakói arra sem hajlandók, hogy a fejük felett megigazítsák az elmozdult tetőcserepet, hogy a szemetet elvigyék a sarki kukáig, inkább szétszórják, erre új házakat, új telepet kapnak – és a falubeli a kocsmában, a kisfröccs fölött azt kérdezi halkan a komájától: az én házam megroggyant tetejét ki javítja meg?
Rózsadombi liberális „jogvédők” egyenlőségről papolnak, miközben külterületek lakói naponta a bőrükön érzik az áthidalhatatlannak tűnő kulturális szakadékot roma és nem roma között. Magukat emberjogi aktivistának beállító agitátorok hergelik a romákat, és ezzel még mélyebbre verik az előítélet tüskéit a társadalom körme alá. És közülük egy sem akad, aki komolyan nekiállna gyógyítani a fájdalmat. Sőt – új fejlemény – már a miniszterelnök is beáll a tüskeverők közé. Ő is fasisztázik, ő is hergel. Vajon a politikai liberalizmus iránti szervilizmusból, vagy éppen mert ezt a „műsort”, ennek a szavazóit is el akarja orozni szövetségeseitől – ez végül is egyre megy. A romák ügyéhez neki sincs semmi köze. Igaz, az a munka, ami ránk vár, nem látványos, és nem használható fel a politikai ellenfél lejáratására. Viszont megmentheti az országot, utódainkat egy súlyos válságtól.
Először is el kell kezdenünk őszintének lenni egymáshoz. Ki kell hajítani a Liberális Szent Kánon által előírt szövegeket (ezeket nevezik politikailag korrekt megfogalmazásoknak), és felkelősen, higgadtan, megfontoltan el kell mondanunk, hogy mit gondolunk egymásról. Az elfojtott, letagadott, elhallgatott előítéleteket nem lehet oldani, mert nem lehet hozzájuk férni. Az USA-ban politikailag tökéletesen korrekt módon bánnak a feketékkel (afroamerikainak kell őket hívni), de száz fehér apából kilencvennyolc nem adja a lányát feketéhez. Brazíliában még az is megeshet, hogy lenegrózzák a feketéket, viszont a lakosság 46 százaléka kevert vérű. Melyik a toleránsabb ország?
Ha bevallottuk, hol állunk most, nekiláthatunk az előítéletek, ellenérzések oldásának. Ha meghallgattuk azt a bizonyos Híradót néző átlagembert, ő is meg fogja hallgatni az érveket arra nézve, hogy bizony mi, többségiek is rengeteget mulasztottunk és hibáztunk az elmúlt évtizedekben, hogy közös érdekünk szerint bizony a romáknak olykor ingyen is kell házat adni, olykor ez a leghatékonyabb út mindnyájunk együttes boldogulásához. Nem fasisztázni kell, tüntetéseken, a Moszkva téren Martin Luther King-epigont játszani, vádaskodni és hergelni, hanem először a nem roma lakossággal egyfajta társadalmi szerződést kötni: ezért és ezért most egy csomó pénzt és energiát a romák dolgára fordítunk. Kultúrára, munkára, lakásra, oktatásra. Jó lesz, emberek? Azt fogják mondani, hogy jó lesz.
És aztán szigorú társadalmi szerződést kell kötnünk a romákkal: ha ti teljesítitek a rátok eső részt, mi is teljesítjük a ránk esőt. Mostantól semmi nem lesz ingyen, mindenért meg kell dolgozni, önmagatok megszervezésével, tanulással, önfegyelemmel, társadalmi normák betartásával, és persze munkával, egyre értékesebb munkával.
Valami ilyesmiről kellene beszélnie annak, aki a romák érdekében szól a nyilvánosság előtt. Ez persze a politikai elit, a média számára unalmas, bonyolult, fárasztó, bele sem fér egy rendes kereskedelmi televízió hírműsorába. Sokkal érdekesebb a rácsrázós, ablakbedobálós, fasisztázó szónoklat, ahol egy roma fiú szerencsétlenségét, egy gonosztettet jól fel lehet használni a politikai ellenfél gyalázására, az emberek közt a másiktól való félelem keltésére, akár azon az áron is, hogy éppen az húzza a legrövidebbet, akiért elvileg a tüntetést összehívták. És a kormánykoalíció, élén a miniszterelnökkel kontráz ennek a macskazenének.
Újabb ok ez arra, hogy a maga helyén ki-ki készüljön a jövő feladataira. Már csak egy évet kell várni, és végre elkezdődhet a békés, komoly, felelősségteljes munka. Nagyon sok lesz a dolog, de éppen ez a szép benne. Országot kell építeni, roma honfitársainkkal együtt.
A szerző újságíró
origo.hu
12 éves kislányt gyilkolt meg egy pedofil Nyíregyházán
