„Európa polgárai, egyesüljetek!”

A pártállam idején az MSZMP vezető ideológusai minden sikertelenséget kommunikációs propagandával pótoltak. Minden politikai döntés újabb csapás volt az imperialistákra, és egy lépéssel közelebb vezetett a szocializmus világméretű győzelméhez. Az eredményt látjuk. A megdöbbentő, hogy az eltelt tizenöt esztendőben szocialista–liberális oldalon e tekintetben semmi nem változott. Most éppen „Lendületben az ország” szlogennel dinamikusabban fejlődő magyar gazdaságról, igazságosabb, összetartóbb társadalomról harsognak, ahol a munkanélküliség is úgy csökken, hogy közben valójában nő, és fordított arányban ugyanez érvényes a 30 százalékkal magasabb reálbérre is, amely viszont úgy növekszik, hogy valójában csökken.
Megszoktuk már, hogy napi huszonnégy órában hull ránk az agymosást szolgáló szocialista– liberális propaganda, ami most már uniós tagságunkkal az egész EU-ra kiterjed. A napokban a Szekeres Imre–Tabajdi Csaba–Fazakas Szabolcs szocialista trió lepte meg Európát egy tipikus kis magyar kommunista kiáltvánnyal. Az Új lendületet Európának! elnevezésű röpirat a vészharang megkongatói ellen lép fel. Íme:
„Megtorpant az európai integráció, megtorpant Európa építése. Intézményi válság ugyan nincs, az unió működik. Minden igaz hazafinak, a valódi nemzeti érdeket képviselő politikai erőnek kötelessége fellépni a helyzetet túldramatizáló hangulatkeltés ellen” – olvashatjuk.
A pártállam idején rendőri intézkedést lehetett életbe léptetni a „hangulatkeltők” ellen. A nagy MSZP-hármas most is azt szeretné, ha a hazafiatlanul hangulatkeltő nyugati sajtót el lehetne némítani, ha lakatot lehetne tenni a szájára, mert bizony itt, Nyugat-Európában másról sem olvashatunk, másról sem hallhatunk, mint arról, hogy igenis intézményi válság van az Európai Unióban.
Ugyancsak hangulatkeltő írásokat olvashatunk arról, hogy a jelenlegi ellentétek feloldhatatlannak látszanak, hogy egyes tagországok nem kívánják megfizetni a bővítés árát, hogy egyes gazdag befizető országoknak elég a saját belső reformjaikat lenyomni állampolgáraik torkán, amibe szép sorjában belebuknak. Csak arról hallunk, hogy az unió vezetői a semmitmondó ígérgetéseken kívül nem tesznek egyetlen konkrét, kézzelfogható lépést sem, hogy a José Manuel Barroso vezette Európai Bizottság megválasztása óta egyetlen direktívát sem fogadott el, hogy a nemzeti kormányok saját országuk érdekeit előbbre tartják, mint a közös európai értékeket.
Ezek a nemzetietlen sajtóorgánumok képesek olyat állítani, hogy az uniót létrehozó nagy eszmék kiüresedtek, hogy nincs egységes európai akarat. Arról cikkeznek, hogy mindenféle fogadkozások ellenére nem sikerült az uniós gazdasági motorokat „felbőgetni”, és az EU egyre inkább lemarad a lendületesen fejlődő kínai és indiai gazdaság mögött (az Egyesült Államokról nem is beszélve), hogy az unalomig hangoztatott munkahely-teremtési lépések helyett folyamatosan nő a munkanélküliség az EU tagországaiban.
Arról merészelnek szólni, hogy az unió vezetőinek ígérgetésével már tele van a padlás, ezért amennyiben az EU nem tud gyorsan megújulni, az a széteséséhez vezet. Vagyis a Szekeres–Tabajdi–Fazakas nagy szocialista hármas szerint az európai média hazafiatlan, nem képvisel valódi nemzeti érdekeket, nem képes az európai polgárok józan életszemléletének kialakítására, sőt meg nem engedett hangulatkeltéssel rombolja az unióba vetett hitet. Akkor hát lakat alá vele! Kár, hogy az MSZP-nek nincs olyan ereje, hogy befoghassa a valóban független nyugat-európai sajtó száját.
A hazafiatlanul viselkedő francia és holland népet is börtönbe kell csukni, mert unióellenes hangulatkeltő szavazataival meg merte zavarni a jól működő brüsszeli bürokraták munkáját. Miért van az, hogy a franciák és a hollandok valódi nemzeti érdekeik ellen szavaztak? E nagyszabású szocialista gondolkodók szerint azért, mert tudatlanok, nem ismerik fel az EU döntéseinek nagyszerűségét: „A régi tagállamokban, de az új tagállamokban is hiányzott a széles körű társadalmi vita az európai közös ügyekről, Európa, az unió jövőjéről.”
S vajon miről kellene vitát folytatni az állampolgárokkal, akik csak azt érzik, hogy az uniónak köszönhetően egyre romlik hazájuk gazdasági teljesítménye, és ezzel szoros összefüggésben az életszínvonaluk, felbomlik a védelmüket szolgáló, korábban oly erős szociális háló, romlik a nyugdíjak reálértéke? Ugyanakkor egyre többet kell befizetniük a közösbe, hogy a folyamatos bővítés miatt a nekik egyre idegenebb országok népeinek gazdasági előrehaladását elősegítsék.
Azt látják, hogy az EU ütőképes saját haderő híján képtelen az Egyesült Államok segítsége nélkül megvédeni önmagát, így hazájuk is ki van szolgáltatva idegen katonai érdekeknek.
A kiáltvány szerzői szerint van valódi megoldás: „Nemcsak az unió intézményeit kell közelebb hozni a polgárokhoz, hanem az európai embereket is egymáshoz. Az együvé tartozás, a közösség érzése, az európai szolidaritás érdekében nagyobb hangsúlyt kell fektetni a tagállamok polgárai közötti kommunikációra, interakcióra, a határokon átnyúló együttműködésre.”
Erősen tartok tőle, hogy ezt az együvé tartozást, interakciót a fent említett politikusok az unió vezetőivel együtt előbb megtapasztalják, mint gondolnák. De nem lesz köszönetük benne. Mert ezt a határokon átnyúló interakciót európai forradalomnak fogják hívni. Az EU politikusai által annyira lenézett európai polgár fogja átvenni a hatalmat, hogy maga mutassa meg, mit is akar kezdeni Európával.