Egy kamasz a felnőttek világában

Gyurcsány Ferencet 2002-ben még alig ismerte valaki, de előbb Medgyessy Péter akkori miniszterelnök főtanácsadójaként, majd ifjúsági és sportminiszterként élt az adódó lehetőséggel: gyakori szereplései révén ismertsége gyorsan növekedett. Szemmel láthatóan élvezte az egyre nagyobb nyilvánosságot, de az is látszott, hogy médiaszerepléseit a céljai megvalósításához szükséges eszköznek tekinti.
Az ifjúkommunista funkcionáriusból lett vállalkozó 1996-ban még úgy gondolta: van ennek a szegény országnak elég baja, még az hiányzik, hogy ő legyen a miniszterelnöke… Önmagáról kialakított mértéktartó véleménye időközben sokat változott, hiszen ma már egész lényével azt sugallja, hogy rajta kívül nincs e tisztségre alkalmas teremtmény e földtekén. Gyors karrierjét elszántságának és szerencséjének köszönheti: jókor volt jó helyen, ráadásul tudta, hogy a vidéki szocialisták mit akarnak hallani. Nem zavarta, hogy demokratikus választásokon soha nem mérettette meg magát, kizárólag az MSZP és az SZDSZ politikusainak köszönheti a miniszterelnöki bársonyszéket.
Gyurcsány győzelmének egyik döntő politikai momentuma volt, hogy elődje Medgyessy Péter, naiv posztkommunista-szocialista politikusként túlbecsülte az MSZP hatalmának erejét, és megfeledkezett arról, hogy az SZDSZ a szocialista párton belül is komoly hadállásokkal rendelkezik. Gyorsan kiderült, hogy MSZP egy része és az SZDSZ csak azért állt Medgyessy mögé, hogy – a politikai baloldal hagyományos módszereinek megfelelően – mielőbb hátba szúrhassák a népszerűtlen miniszterelnököt.
Az így kialakult hatalmi villongások közepette egy nagyra nőtt kamasz érkezett a felnőttek világába és némi politikai ármánykodás után – általános meglepetést keltve – elfoglalta a Magyar Köztársaság miniszterelnöki székét. Gyurcsány Ferenc nagy léptekkel, sietve érkezett meg álmai birodalmába, a – gazdag és hatalommal bíró – felnőttek társadalmába. Aligha vitatható, hogy a jelenlegi miniszterelnök viselkedését, stílusát, előadásmódját, tehát egész metakommunikációját a pszichológia tudománya a kamaszkor ismérvei között tartja számon. A jövevény mindenre elszánt, erkölcsi korlátokat nem ismerő törtető: megállíthatatlan és kontrollálhatatlan. Éretlen, infantilis személyiség, akinek nincs a felnőtt emberekre jellemző karaktere, ezért nagyfokú alkalmazkodó- és utánzóképességgel rendelkezik. Viszonylag gyorsan tanul, és nagy munkabírású. Az infantilis embereket általában a saját, kielégítetlen vágyaik vezérlik. Egyszerre akarnak pénzt, sikert és a szereplőknek kijáró tapsot. Gyermeteg módon azt hiszik, hogy ami nekik jó, az másoknak is megfelel. Szeretik a velük egyetértőket, és nem értik, hogy mások miért gondolkodnak másként. Mint általában az exhibicionisták, ők is mindig szívesen szerepelnek. Látszólag magabiztosak, határozott fellépésűek, valójában állandóan szoronganak, és alig bírják elviselni az esetleges bírálatokat, a nyílt konfrontációról nem is beszélve. Ilyenkor erősen izzadnak, és furcsa árulkodó mozdulatokat tesznek. A bennük dúló érzelmi viharról és feszültségről az arcuk árulkodik leginkább. Ennek nyomai szinte azonnal eltűnnek, ha ismét magukhoz ragadhatják a kezdeményezést, és átmenetileg újra ők uralhatják a terepet. Az ellenállhatatlan szereplési vágy realizálódása gyors nyugtatóként hat: a szerepjátszásban otthon érzik magukat.
Gyurcsány Ferenc metakommunikációja árulkodó és leleplező. Bizonytalankodásait a sikereire való hivatkozással próbálja elfedni. Énképe szerint karrierjét kiváló képességeinek és munkabírásának tulajdonítja.
Valószínűleg az apakomplexusára vezethető vissza, hogy állandóan és szinte kényszeresen mindent megmagyaráz, mindenkit kioktat: a szokottnál is jobban vágyik az elismerésre, és állandóan meg akar felelni valakinek. Lassan, tagoltan beszél, hangja néha elcsuklik, időnként hosszabb szünetet tart. Folyamatosan gesztikulál, nagy ívű kézmozdulatai sokszor még mondandójáról is elvonják a figyelmet. Életrajzából tudjuk, hogy lényegében apa nélkül nőtt fel. Miután nem tudja, milyen egy igazi apa, képzeletbeli családfőként mintha mindig gyerekekhez beszélne. Nagyon ritkán mosolyog, mert valószínűleg úgy gondolja: a mosoly nem illik egy tekintélyes személyiséghez. Mesterkéltségének legfőbb oka a lelepleződéstől való félelem: a kamasz ugyanis fél a felnőttek világától, miközben okosabbnak és érettebbnek szeretne látszani egy átlagos felnőttnél. Ifjúkommunista és vállalkozói múltjáról ma már nem szívesen beszél: a pubertáskorú fiatalok sem szeretik, ha óvodáskorú kalandjaikra emlékeztetik őket.
Visszatérése a politika világába egy minden elismerést besöpörni akaró nagyra törő, ambiciózus fiatalember végül sikeres önmegvalósítási kísérleteként is felfogható. Először ideológiateremtő, gondolkodó értelmiségiként próbált feltűnni anélkül, hogy az ehhez szükséges műveltséggel és kreativitással rendelkezett volna. Azt szerette volna, hogy ne csak a gazdagságáról írjanak, de ismerjék el rendkívülinek vélt intellektusát is.
Amikor 2004 nyarán a kormánypártok közötti feszültség válságba torkollott, a sportminiszterként bukott Gyurcsány Ferenc éppen a politikai túléléséért küzdött. Nem volt kétségeesve, mert az infantilis emberek általában szeretik a konfliktusokat, miután meg vannak győződve róla, hogy ezeket könnyedén megoldják. A kialakult zűrzavaros helyzetben a sportminiszter előremenekült, és azonnal támadásba lendült. Gyurcsány elsőként ismerte fel, hogy az SZDSZ-t maga mögött tudva könnyedén megnyerheti az MSZP-funkcionáriusok, illetve a delegáltak többségének támogatását, és könnyedén legyűrheti a szürke, jellegtelen és tehetségtelen Kiss Pétert.
Az elmúlt időszakban annak ellenére, hogy Gyurcsány Ferenc nagyon sokat hibázott, mégis sikerült elérnie, hogy mára a létező baloldal egyes számú vezetőjévé vált. Ezt a teljesítményt már senki sem tagadhatja.
Szinte biztosnak tekinthető, hogy 2006-ban ez a tanulékony – és kissé kiszámíthatatlan – kamasz lesz Orbán Viktor ellenfele.

A szerző politológus