Kultúra és politikai bölcsesség

Krakkó, az egykori lengyel királyi székhely csodálatos főterén nyüzsgő élet folyik még késő este is. Karácsony közeleg. Az éttermekben már szolidabb élet folyik, hiába, elég drága mulatság beülni a belvárosban egy kiadós vacsorára. Ritka szerencse, ha az embert gálánsan vendégül látják, ráadásul nemzetközi társaság gyűlik össze, főleg filozófusok, de akad köztük történész és irodalmár is. A körbefolyó beszélgetésből kirajzolódik a világ mai állapota. Svájcban szinte rendőri szemmel figyelik egymást a szomszédok, állítólag egymás feljelentgetésében Svájc az élen áll Európában. Nem szeretik egymást, sőt amikor Jugoszláviában háború folyt, arról cikkeztek a svájci lapok, hogy velük is megeshet az, ami a délszlávokkal. Vagy mégsem, hiszen azon túl, hogy rengeteg kicsi kantonból áll, számos, a kantonokon átnyúló törésvonal tartja egyensúlyban a svájci politikai közösséget: van protestáns vidéki világ, városi katolikus, katolikus vidéki s persze protestáns városi, hogy Genfről ne is beszéljünk, amely persze „egészen más”.