A piacpolitikus és a kamatos kamat

Folytatódott a nemzeti vagyon kiárusítása a múlt esztendőben. Mondjuk ki: Magyarország fölszámolásának jegyében. Annak ellenére, hogy sok vezető politikus és irányzat tüntet a magyarellenességével, még sincs szó csupán indulatról, hanem egyszerűen a magánállamok terjeszkedéséről. A szellemi ellenőrzés alól kiszabadult gazdaság, a posztmodern tőke elemészt maga körül minden szabályosan működő szervezetet. Útjában állnak a történelmi államok, hiszen azok nem piaci alapon szerveződtek: társadalmi, védelmi, urambocsá’!, erkölcsi feladatokat is igyekeznek ellátni. Az iskolák, a kórházak, a nyugdíjak és hasonlók közköltségeinek fedezésére szolgál a közvagyon időtlen idők óta. Még a királyi kincstár is, bizony, Szent István abból épített templomokat, ispotályokat, Rómában zarándokházat, s fizette a hadsereget, amikor elpáholta a német császárt.
A magánhatalmak azt szeretnék, ha az országok javai mind az ő zsebükbe vándorolnának, az emberek pedig hitetlen, tudatlan, erkölcsi, nemzeti és családi értékek nélküli piacemberek, konzumidióták lennének, akiket csak a takarmány meg az ól érdekel. Miután ők árulják a fogyasztási és szórakoztatási cikkeket, így lehet bármit elsózni. Amerikában az év üzletemberének választottak egy fickót, aki tízezrével adott el DVD-visszatekerő készülékeket, mire rájöttek, hogy a hangoskép-lejátszó korongokat a hanglemezekhez hasonlóan nem kell visszatekerni…
A nemzetközi nagytőke a maga képére formálja a politikát. Nincs már jobboldal meg baloldal, meg liberális, keresztény, szociális meg miegyéb demokrácia, csak ügynökök vannak és esetleges ellenállók. Az ügynökök természetesen mindenféle csicsás lózungokat használnak, hatalmas pénzeken reklámoztatják magukat, megjátsszák a szocialistát, a szabadságszeretőt, az okosat, de általában üzletileg összefonódtak a multikkal, maguk is milliárdosok – régen komprádor-burzsoáziának nevezték őket –, tehát anyagi érdekeik egybeesnek, szellemiek pedig nincsenek. Úgy tartják, hogy az ilyesmi nem is fontos.
A magyar komprádorok jelenlegi vezére, a hatályos miniszterelnök nyilatkozott a rádiónak a Budapest Airport (BA) eladása után. Az „üzletet” sokan kifogásolták, hiszen a Ferihegyi légikikötő az országnak természetes stratégiai támaszpontja – erkölcsi, közlekedési és anyagi szempontból egyaránt. Az ellenzők rámutattak arra, hogy a szocszadesz kormány csődbe vitte az országot, azért folyik a végkiárusítás. Megemlítették azt is, hogy az SZDSZ közhazugsága: „az állam rossz tulajdonos”, itt is azt jelenti, hogy a magyar haza a rossz tulajdonos, az angol állam jó magyar tulajdonosnak. A cégről szólva évi 25-35 milliárd forint hasznot emlegettek, „ami állandóan emelkedő irányzatot mutat EU-tagságunk és a légi közlekedés léptékével környezőnek számító vidékek fölértékelődése miatt”. Buta álláspont, ha valami nyereséges, akkor azt nem szabad eladni – hallhatták az érdeklődők a kormányfőtől a Budapest Airport eladásáról, miközben arról szerényen hallgatott, hogy ő miért nem veri dobra komoly osztalékot hozó cégeit. „A nyereségnek hányszorosán adtuk el – ez a kérdés. Ha ön elmegy a bankba, és beteszi a pénzét, akkor kap rá négy-öt-hat százalékos hozamot. Ez azt jelenti, hogy tizenegynéhány év alatt tudja a betett pénzét, mondjuk, kamatban megkapni még egyszer. Ennek a társaságnak az éves eredménye az elmúlt évek átlagában nem érte el a tízmilliárd forintot, ennek a 46-szorosát adták oda.” Még ki is fakadt Gyurcsány: „Olyan iszonytató mennyiségű butaságot hordanak össze politikusok!” Bizony, aki hallotta az országot kormányzó piacpolitikus szózatát, mind megerősítheti. Föltéve, ha tud kamatos kamatot számolni.
Nos, ha nem vitázunk a BA hasznán, hanem a piacpolitikus által kommunikált összeggel számolunk, akkor a Budapest Airportot az évi haszon negyvenhatszorosáért, vagyis negyvenhat évi haszonért adták el, de nem 46, hanem 75 évre. Hoppá! Vagyis a vevő kapott 29 évi hasznot ingyen!? No de mennyi is lenne az évente tízmilliárddal emelkedő tőkének a banki kamatos kamata a 75. év végére? Közepes, 5 százalékos kamattal a számológép 7 566 537 184 751 forintot hozott ki.
Vajon kicsoda itt az iszonytató mennyiségű butaságnak az összehordója?

A szerző író