Tisztelt Főszerkesztő Úr! Kedves Hirschler kolléga! Napokig tűnődtem, reagáljak-e vagy sem a Lövések a zászlóshajóra – Mi is van a Fidesz támadta FT-mellékletben? című, 2006. január 6-i keltezésű eszmefuttatására, amelyben személyemet sajátos – nem kifejezetten hízelgő – összefüggésben érintette. Mivel írása időközben önálló életre kelt a második nyilvánosságban, úgy döntöttem, hogy kérem Öntől és a HVG On-line-tól kapcsolódó álláspontomnak ebben a formában való közzétételét.
„Mindennek előszeleként figyelemre méltó cikk jelent meg a Magyar Nemzetben Posztmodern idők címmel” – írja, miután előzőleg egy Deutsch Tamás által a Financial Times-melléklet ügyében képviselt Fidesz-álláspontot ismertetett. Az „előszél” szó használata ok-okozati öszszefüggést sejtet egy párt és egy pártonkívüli publicista (jómagam) időben eltérő véleményalkotása között, ami számomra még akkor is kínos, ha Ön szerint én hatottam Deutsch Tamásra, nem pedig fordítva. Ha megengedi, a Fideszt érintő kritikai kitételeire kívülállóként nem is kívánok reagálni.
Így folytatja: „»A globális pénztőke zászlóshajójának, a Financial Timesnak (a cím idő és pénz nászát hirdeti) hitele, legendás függetlensége rendült meg, amikor kapcsolatba került Gyurcsány Ferenc kormányával« – írta Csontos János, a Magyar Nemzet egyik vezető publicistája.” Valóban írtam ilyesmit, de amit Ön idézőjelek közé helyez, olyat nem. Én egészen pontosan azt írtam: (a pénztőke) „sajtóbeli vezérhajója már a címében is hirdeti az idő és a pénz nászát: Financial Times. A pénzhez szorosan kapcsolódik a hitel, a pénzlaphoz meg a sajtóbeli hitel. Ez a legendás függetlenség rendült meg egy pillanat alatt, mihelyt a nagy múltú orgánum kapcsolatba került Gyurcsány Ferenc kormányával.” Amit ön nekem tulajdonít, az szedett-vedettnek tetszik a hitel és a sajtóbeli hitel összekapcsolása, illetve az árnyalt jelzőhasználat nélkül. Egyébként pedig minden szakasztott úgy történt, ahogyan írtam – nem értem, mi ezzel a gond. 1. A Gyurcsány-kormány hirdetett a Financial Times Magyarország mellékletében. 2. Gyurcsány Ferenc a parlamentben szóban, Kóka János minisztériuma a magyar sajtóban írott hirdetésekben a Financial Times magyar mellékletére hivatkozott, Ön által is elismerten szelektíven, tendenciózusan szemelgetve a Financial Times megállapításaiból. 3. A kormány először letagadta, hogy hirdetett a Financial Timesban. 4. Mikor beismerte, hogy hirdetett, Gyurcsány hazugsága óhatatlanul beszennyezte a vele üzleti kapcsolatot teremtő Financial Timesot is. Lehet, hogy a lap vétlen volt abban, hogy magyar belpolitikai ütőkártyaként használták fel, de miután felhasználták, megrendült a hitele. 5. Véleményem szerint a londoniaknak nem elsősorban Orbán Viktorral, hanem Gyurcsány Ferenccel kellene leveleznie hitelrontás tárgyában.
Ekként folytatta: „Sőt továbbment: Gyurcsány szántszándékkal hazudott az Országgyűlésben, amikor »független véleményként állított be egy adóforintokból megtámogatott külhoni sajtó-összeállítást«. A kormánypropagandához ezúttal külföldi fórumot használtak fel – vonja le a következtetést.” Ez is pontosan így van. Ha Gyurcsány úgy kezdi a parlamentben: „A Financial Times melléklete – amelyben kormányunk ennyiért és ennyiért hirdetett – azt mondja rólunk, hogy…”, akár folytatnia is fölösleges lett volna. Az pedig tény, hogy az összeállítást (ami cikkek és hirdetések összessége) adóforintokkal támogatták. Ennek ismeretében lehet, hogy a vitatott összeállítás – a Financial Times legjobb hagyományai szerint – tárgyilagos és elfogulatlan, de hogy nem független, az biztos.
„Hogy is van ez? Kétségeink támadnak, hogy Csontos kolléga vagy akár a Fidesz-vezetők valamelyike alaposan átrágta-e magát a hat oldalon. Mert akkor óvatosabban fogalmaztak volna” – véli főszerkesztő úr, megint lezseren összemosva engem a Fidesz vezetőivel. Ami engem illet, mindig a lehető legkörültekintőbben fogalmazok – így ezúttal is. A hat oldalon való hipotetikus elmaradt átrágás emlegetése picit lenéző rám nézve, de már ott elakad a dolog, hogy az általam írottak igazságtartalmának bizonyításához nincs szükség konkrét tartalomelemzésre. Ezt Hirschler kolléga a maga szempontjai szerint megtette, ám az általam írottakhoz semmit nem tett hozzá, és semmit nem vett el belőlük.
„Még a Csontos által idézett mondat is más értelmet kap teljes fordításban: »A veszélyes gazdasági egyensúlytalanságok ellenére a magyarok – átlagban – jobban élnek, mint valaha«” – idézi. Én ezzel szemben azt írtam: „Fél tucat tisztázó távirat sem képes tisztára mosni azt az »objektív« megállapítást, miszerint a magyarok soha nem éltek olyan jól, mint a Financial Timesban mosolygó Gyurcsány–Kóka páros országlása idején.” Belátom, ez valóban publicisztikai egyszerűsítés volt, de alapjában véve Ön is úgy látta, mint én: a statisztikai átlag és az átlagember életszínvonala nem igazán fedi egymást. (Azonkívül – noha nem vagyok tanult közgazdász – úgy sejtem: csalóka is lehet, ha statisztikai hókuszpókusszal az Európai Unió átlagához viszonyítgatunk a tíz szegényebb tagállam csatlakozása előtt és után. Ez relatív, nem pedig abszolút adat a honi életszínvonalra nézve. Különösen, ha az eladósodás mértékét is belekalkuláljuk: hitelt vagy teljesítményt élünk-e fel.)
„Arra következtetni, hogy a »globális pénztőke« 1888-ban alapított, évi 208 millió fontos bevételű »zászlóshajója« 20 millió forintért (55 ezer fontért) kész volt nemcsak a hirdetéseket lehozni, de eddigi hagyományait, szerkesztőségi politikáját felrúgva, a mellékletben megjelent cikkeket is manipulálni, meglehetősen merésznek tűnik” – írja. Aggályosan újraolvastam a jegyzetemet, de sehol nincs benne utalás arra, hogy a Financial Times szerintem manipulálná a szerkesztőségi cikkeit. Ilyen merészségre soha nem vetemednék. De olyanra sem, hogy átszámolgassam fontra ezt a hipotetikus júdáspénzt. (Erre nyilván az angol nyelvű változat kedvéért volt szükség.)
„Nem inkább arról van-e szó, amit a Nemzet publicistája Gyurcsány kapcsán írt: a valóságról alkotott torz meggyőződésről?” – vonja le főszerkesztő úr a végkövetkeztetést. Az eddigiekből kitűnik: a valóságról alkotott víziómat nem tartom torznak, az Ön világképét – amelyben a tekintélyelv érzésem szerint meglepően előkelő helyet látszik elfoglalni – viszont némiképp hiányosnak érzem. Vajon mi akadályozza tisztánlátását? E probléma feltárása érdekében fellapoztam a Közbeszerzési Értesítőt. Azt találtam, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) tárgyalásos eljárás megindítására tett részvételi felhívását 11 202/2004. számon 2005. január 12-én tette közzé. Eszerint az ajánlatokat a tárca sajtó- és protokollosztályának kellett címezni a következő tárgyban: „Az ajánlattevő feladata a GKM kommunikációs kampányára kommunikációs stratégia, valamint megvalósítási javaslatok összeállítása és kivitelezése. Célcsoportok: a gazdasági és civil szféra területén dolgozó szervezetek, potenciális külföldi befektetők, önkormányzatok, lakosság.” A teljesítés határidejeként megjelölt dátum 2005. május 31. volt. Az eljárás eredményét a Közbeszerzési Értesítőben 2005. május 9-én tették közzé. A legalacsonyabb és a legmagasabb ellenszolgáltatást tartalmazó ajánlat rubrikáit nem töltötték ki, csupán a nyertes ajánlattevőt – a Lowe GGK Kft.-t – nevezték meg, amely a dokumentum szerint csupán címmel rendelkezik, telefonnal, faxszal vagy e-mail címmel azonban nem. Az ellenszolgáltatás tételes felsorolása szerint az ügynökségi jutalék 18,5 millió forint, „a potenciális külföldi befektetők” meggyőzésére a Financial Timesnak szánt összeg pedig 115 489 262 forint (ami picit azért több az emlegetett húszmilliónál). A Wirtschafts Woche 4 157 102 forinttal részesül a keretből, az Il Sole 24 Ore 4 413 004 forinttal. Az „önkormányzatok, lakosság” célcsoportjait a nyertes ajánlattevő az írott sajtón belül kizárólag a HVG (1,59 millió forint), illetve a Népszabadság (877 800 forint) olvasóin keresztül kívánta meggyőzni. Persze huncut, aki rosszra gondol: miért ne szerepelhetne a Financial Times meg a HVG egyazon hirdetési Kóka-tenderben?
Kívánok önnek jó egészséget és sok érdekes, lendületes gazdasági publicisztikát.
origo.hu
Egyre nagyobb bajban a SPAR - heti összefoglaló
