Az igazi Kende Péter

Havas Henrik a Demokratával és a Magyar Vizslával provokálta a Mokkában Pokorni Zoltánt. Az utána vendégeskedő Lendvai Ildikótól annyit kérdezett: van-e köze az MSZP-nek a Kende-könyvhöz? – Nincs – rázta a fejét Lendvai –, ezzel Havas lezárta a témát.
Magyarország miniszterelnöke a Kende-könyv megjelenésével egy időben útjára eresztett egy szemforgató szöveget. Gyurcsány Ferenc arra kérte a politikusokat és a polgárokat, tartózkodjanak a politikai ellenfelek lejáratásától, a hecckampánytól, a durvaságtól – szóban, írásban, könyvben. Az utóbbi felsorolásban benne volt, hogy a miniszterelnök tud a Kende-könyvről. Ha ez igaz, akkor Gyurcsány Ferenc leszerepelt. Képes volt úgy előadni a mondandóját mint a béke követe, miközben tudta, hogy készen van a könyv politikai ellenfeléről. Gyurcsány vagy bolondnak néz mindenkit, vagy jellemfogyatékos, akinek életeleme az alakoskodás. Úgy tesz, mintha őszinte volna, miközben nehéz elhinni, hogy a tudta és a biztatása nélkül Kende csakugyan belevág egy újabb „Tégy a gyűlölet mellett!” akcióba.
Ami Kende Péter újabb könyvét illeti: különös, hogy ahány baloldalit vagy MSZP-fant megkérdeztek a nyilvánosságban, senki nem olvasta a könyvet, senki nem tud róla semmit. Csak nem szégyellik? Akkor ki olvassa? A jobboldaliak a kezükbe nem veszik. Kárba vész a fáradság és a verejtékes munka, mert Orbán híveit hidegen hagyja mindenfajta erőlködés, hogy eltántorítsák őket a volt miniszterelnöktől. Van középen egy határozatlan massza, nekik szólhat a könyv. Bár a könyv, mint meghatározás is, bizonytalan. Kende szigorúan véve nem könyvet írt, hanem a gyűlöletpropaganda kiadványát, amelyet becsapósan könyvnek nevez.
Azt hiszem, példa nélküli a magyar politikai életben, hogy valaki ellen ilyesfajta permanens gyűlöletet gerjesszenek. Amióta Orbán Viktor megjelent a politikában, illetve elvitte a nemzeti liberális Fideszt a jobboldalra, azóta az eszközökben nem válogatósak hajtóvadászatot folytatnak ellene. Nyugodtan kimondhatjuk: sötét és aljas módszerekkel.
A Kende-könyv nem egyedi. Túlkínálat van Fidesz-történelemből és Orbán-narratívákból. Tartalmukban mégsem vethetők össze dr. Kende szüleményével. Négy évvel ezelőtt, éppen a választások előtt jelent meg A Viktor című alapkönyve, az őskönyv, amelyben dr. Kende megkezdi ámokfutását. A második kötet felcíme Az igazi Orbán, alcíme a Viktor 2. A borítón az Orbán-kormányról készült olajfestmény látható, amellyel bizonyos Róth nevű úr körbeházalta a médiát. Hogy ezt a ronda, giccses mázolmányt valaha valaki megrendelte volna, kétséges, mivel az Orbán-kormány millenniumi ügyeivel kifejezetten jó ízlésű emberek foglalkoztak. Természetesen egy fürt szőlőt is odabiggyesztettek a cím mellé, nehogy valaki elfelejtse, Orbán Viktornak szőlőbirtokai vannak. Csodálom, hogy a hátsó borítón nincs egy cseles szórejtvény, mondjuk: öregasszony ékezettel = banya = bánya. A helyes megfejtők között kisorsolnák a könyv kéziratát. Nem tudjuk mitől, de dr. Kende szerepel a borítón, mert ha jogi végzettségére gondol, akkor a címben dr. Orbánnak is kijárt volna a titulus.
Orbán Viktor horoszkópjával kezdődik a nagy leleplezés. Nem tudom, ki az a Szabó Zsuzsanna, de azt sem szeretném tudni, hányan ültek fel annak a badarságnak, amit csillagjóslás alatt beadnak az olvasóknak. Aki ezt a tíz oldalt telefirkálta Orbán jellemrajzával, holnap elmehet Gyurcsány és Hiller házi asztrológusának, de nagy karrier elé nézhetne a Népszavánál is.
Nézzük, Szabó Zsuzsanna mit lát Orbán Viktor horoszkópjában! Mondhatnánk semmi köze hozzá, de idézzünk néhány könnyed megállapítást.
„Probléma lehet, hogy hiú, nem szereti, ha háttérbe szorítják, ha nem érzi magát nyerő helyzetben: handabandázik, blöfföl.”
„Szélsőséges esetben zsarnoki tulajdonságok is előjöhetnek, mert önbizalma kevés. Utóbbi lesz a központi kérdés az életében, és mindent elkövet, hogy ezt leplezze…”
„Kulcskérdés a hiúság: megakadályozhatja, hogy éljen a szerencse lehetőségeivel. Ám ez a hiúság ugyanakkor egyik legnagyobb ellensége, megfoszthatja a tisztánlátástól, eltávolíthatja a legjobb segítőit, szélsőségessé teheti minden tulajdonságát, a végletek felé sodorhatja gondolkodását.”
Más: „A pénz nagyon fontos szerepet játszik az életében, hivatásában, anyagi ügyekben kissé önfejű, adott esetben minden határt átlép, vagy megváltoztat (…), minden ilyen ténykedése záros határidőn belül lelepleződik.”
A csúcspont, amitől az egész horoszkóp kezd hasonlítani Gyurcsány Ferenc személyes életútjára, ez: „A Hold a 2 házban a vagyonnal, anyagiakkal kapcsolatos dolgok házában áll – hajlamos kapcsolatait saját vagyon szerzésére használni (…), de (…) a Szaturnusz a VII. házában – majd minden titok, rejtett szándék viszonylag hamar lelepleződik, és nyilvánosságra kerül.”
A horoszkopikus hölgy csak nem a Fittelinára vagy a Nomentanára céloz?
De nézzük tovább: „…a játékszabályokat szereti ő diktálni, a demokrácia számára mindig azt jelenti, amit éppen ő ért rajta”.
„Sajnos ismerünk tragikusan rosszul kezelt pszichés zavarba, alkoholba hullott világtörténelmi eseteket is. Reméljük, Orbán Viktornak sikerül jól megoldani a problémáját…”
„A magánember Orbán Viktorra a legnagyobb veszély akkor leselkedik, ha a hatalmat a hatalomért magáért akarja megszerezni, megtartani mint valami kábítószert, minden áron – nem pedig a haza szolgálatában.”
Ennél akár abba is hagyhatnánk a láthatóan politikai rendelésre készített Orbán Viktor horoszkópja fedőnevű akciózást.
De legyen türelmes az olvasó, mert a vége felé a hölgy egyre jobban belemelegszik Orbán lejáratásába, nem titkolja, kiknek üzen alábbi megállapításával:
„…kimondottan nehéz év vár Orbán Viktorra. Ugyanis legfőbb feladata, hogy egyensúlyt találjon a törvényesség (…) és saját hivatása között, ami hangsúlyosan azt jelenti, hogy a kampány eldurvul, akkor ennek vesztese is lehet, mert minden alaptalan kijelentése lelepleződik.”
Nem csak Viktor lepleződik le, de ez a fércmunka is. Merthogy a Jupiterben nem a kampány a téma, az biztos.
Megjósolja, hogy Orbánék házassága megromlik, de a tetőpont mégis a következő: „…ez a 9. ház miatt azt is jelentheti, hogy ha túlhajtja magát, nem pihen eleget, akkor elveszti belső egyensúlyát, és a kampány végén akár ideg-összeroppanást is kaphat, akár nyer, akár veszít…”
Tegyük túl magunkat azon, hogy ideg-összeroppanás nevű betegség nem létezik. Azon fennakadhatunk, hogy ki vállalkozik ilyen dicstelen szerepre. Amit Orbán állítólagos horoszkópja mutat, azt az aktuális Viktort gyalázó sajtóból meg Kende előző könyvéből ollózták össze. Minden ócska médiaközhely benne van, amivel Orbán Viktort megvádolták az elmúlt tíz évben Mester Ákostól Popper Péterig. Kende doktornak fondorlatos észjárása van: horoszkópot nem lehet perelni. Egy asztrológiai blablának semmiféle megfogható igazsága nincs. Ha ezért Orbán pert indítana, magát hozná kínos helyzetbe: elhiszi, hogy ezek a személyére szóló üzenetek a Merkúrban meg a Plútóban vannak megírva, nem beszélve a jó öreg Marsról.
Az egész arra jó, hogy aláfűtsön a többi fejezetnek.
A könyvet amúgy nem lehet elemezni, mert nincs benne szerkezet. Átkok, hazugságok, vaskos csúsztatások, apró igazságmorzsák keveregnek rosszindulatú állítólagos tényekkel, amelyek ferdítve, fordítva, csavarva, kitekerve egyetlen célt szolgálnak: szakmailag, emberileg meggyűlöltessék és a közéletből kitakarítsák Orbán Viktort.
Erre nem lehet alapozni. Az hagyján, hogy a szerzőnek esze ágában sincs megkérdezni könyve alanyát, de még többet elárul, hogy dr. Kende egy-egy vaskos hazugság után szendén odaírja: állítólag, mások szerint, a pesti folklór úgy tartja, mint rebesgették, némelyek szerint, a város tele volt a pletykákkal… Hogy ez közérthetőbb legyen, íme egy „hiteles” Kende-idézet:
„Hogy politikai pamfletem (mármint a Viktor 1 – a szerk.) annyira kiborította Viktort, hogy mint rebesgették, a vele foglalkozó pszichiáter professzor azonnal elvitte kicsiny ideg szanatóriumba, hogy dührohamait, pszichotikus összeomlását sok nap alatt nagy nehezen kikezeljék?” Vagy arra, hogy „…kötetem néhány részlete – némelyek szerint – olyan féktelen őrjöngést váltott ki…, hogy agyba-főbe verte emiatt orvosi ellátásra szoruló feleségét? Erre egyikre sem gondolhatott, hiszen ezek nyilván csupán rosszindulatú pletykák voltak a kampány hevében.” De még mennyire azok! Lévai Anikó kénytelen volt a tévéhíradóban megmutatni egészséges arcát, de Kende ezt a nyilvánvaló hazug pletykát nyugodtan beleveszi a könyvébe.
Kende szerint jobboldali kritikusai az első kötet miatt „döbbenetes hűhót és zenebonát csaptak”, azt állítva, hogy a könyv hazug és gyűlölködő. Nem kell ahhoz még kritikusnak sem lenni, csak edzett olvasónak, hogy lássuk a könyv hazug és zsigeri gyűlölködő. „Mind a mai napig szilárd meggyőződésem, hogy Orbán Viktor olyasfajta személyiség, akit lehetőleg távol kell tartani a hatalomtól, mert nem képes megfékezni magát (…), én valóban úgy ítélem meg, hogy tevékenysége politikai gyakorlata végletesen káros az országra és népére (…), az ország mentalitásában, gondolkodásmódjában évtizedekre kiható, óriási károkat okozott.” Az összes fejezet, állításai akár igazak, akár hamisak, ezt a tételt próbálja bizonyítani. A szerző zsigeri gyűlöletének rendeli alá írását, ezért igen hamar elveszíti hitelét. Halandó embert nem lehet ilyen sátáni gonosznak beállítani, mert ha mégis, ott az adatközlő körül hibázik valami.
Kende mindent csatasorba állít: megpróbálja oldalanként legalább ötször bebizonyítani, hogy Orbán hazudik, továbbá: jellemtelen, hataloméhes, műveletlen, pártja fasiszta, ő maga pedig antiszemita. Hosszú kutatás után (kutya kötelességem volt tisztességgel utánakutatni ennek – szerénykedik a szerző), pedig hej, de jó lett volna valami eredményt elérni, de az Istennek sem lehetett rábizonyítani Orbánra, hogy ügynök! Azért ne legyünk nyugodtak: „»Persze, Boross Péter kiemelte az anyagát! Pintér hozott ki neki minden iratot! Kár keresni, úgysincs már meg semmi« – legyintettek a bennfenteskedők.”
Már megint. A pletykálók, a bennfentesek, a kommentálók, az emlékezők, az állítólagos szakemberek. A politikai folklór, amely Orbánék párizsi lakásairól regél. Például. De nézzük, miért antiszemita Orbán Viktor! Rendkívül leegyszerűsítve: amíg Orbán liberális volt, és olyan emberek körül „sertepertélt”, mint az „elképesztően óriási felkészültségű Kis János, Pető Iván, Fellegi Tamás, Bence György és TGM – sok zsidó származású, de zsidó identitását hol kevésbé, hol egyáltalán nem érző, viszont egyértelműen liberális, tehát minden rasszizmust eleve elutasító ember körül” „…addig nem volt semmi baj”. Orbán ügyesen elrejtette „lappangó zsidóellenes érzelmeit”, mert Kende szerint ezektől az emberektől rengeteget tanulhatott. Aztán, amikor szakított a liberalizmussal, ezt a hálátlan fiút „megnyerte magának a hagyományos magyar konzervativizmus szokott antiszemitizmusa? (…) Esetleg amint behergelte magát a vallási megtérésbe, az ájtatos manó szerepkörbe, a keresztény értékrend szajkózásába, a katolikus egyház jól begyakorolt és a magyar egyházi vezetők körében ma is masszív antiszemitizmusát is magába olvasztotta?”
Hogy örülhet a katolikus püspöki kar ennek a megállapításnak, hogy örülhet Erdő Péter, és legfőképp hogy örülnek a konzervatívok az MDF-től a KDNP-ig. Tiszta antiszemita bagázs, élükön a vezérrel, Orbán Viktor főantiszemitával, aki amióta elhagyta zsidó vagy kevésbé zsidó nagy tudású barátait, azóta antiszemitává züllött. A szerző azért nem biztos a dolgában. Na, dobjunk fel egy pénzt! „Nem tudom – mondja Kende. Azt viszont igen, hogy Orbán Viktor sok éve újra és újra elszólja magát, és olyankor az sejlik föl: ez az ember mégis antiszemita.”
Na, végre: nem tudom, felsejlik. Nahát, én viszont tudom, de Kende is tudja, hogy egyes újságok hetente vádolják meg Orbán Viktort zsidóbarátsággal, zsidóbérencséggel, sőt esküsznek, hogy a nevezett szabadkőműves, Izraelben már elintézték neki a miniszterelnökséget. Amikor a knesszetben felállva tapsoltak neki. Most akkor mi az igazság? Sejthetően sem egyik, sem másik állítás nem valós. Hanem egy harmadik, ami – mint rejtett lelki rezonancia – végigkíséri Kendét, az Orbán Lucifert kísérő útján. És ez bizony csúnya sejtés, nekem is lehet egy. Kende és barátai soha az életben nem fogják megbocsátani Orbán Viktornak, hogy egy alcsúti „senki”, egy falusi kölyök a fejük felett szédítő magasságokba emelkedett. Azok fenntartott helyek másoknak, az „elképesztően óriási felkészültségűeknek” és haveri körüknek. Ott egy brancson kívülinek nincs keresnivalója. Ezért kell Orbán Viktort kinyírni, elhallgattatni, erkölcsileg-emberileg megsemmisíteni. A vidékit, az első generációst, a keszonbeteget… Akit ráadásul milliók szeretnek.
„Ami problematikus az alkatában, az főként viszonyulásaiban, beilleszkedési nehézségeiben jelenik meg. A szakkönyvek(!) szerint erre a típusra jellemzők még a primitíven aránytalan reakciók: a fegyelmezetlenség, a gátlástalanság, agresszivitás, ingerlékenység, az antiszociális és aszociális cselekmények. Gyenge alkalmazkodási képességük miatt általában képtelenek harmonikus kapcsolatot kialakítani, fenntartani (…) Minduntalan hallani bizonytalan forrású pletykát, miszerint időnként (Orbánt) ki kell vonni a forgalomból”, hogy „lenyugtassák, mert indokolatlan dühkitörések fogják el, és ilyenkor képtelen uralkodni magán”.
A két idézet igazolja Kendét, hogy ő egyetlen sértő állítást nem mond a könyvében Orbánról. Kimondatja a bizonytalan forrású pletykákkal, meg a ki tudja, honnan szalajtott, számára hasznos pszichiáterekkel. Nem érdemes végigsorolni az Adolf Hitlerrel való összevetést, a nácizást, az unásig szajkózott Orbán-panelokat, a pletykaszintű vádaskodásokat a paroxizmusig menő, eszelős gyűlöletet, amely formát öltve háromszáz oldalon keresztül fárasztja az idegeket. Elég ennyi belőle.
Amikor befejeztem a könyvet, olyat tettem, amilyet Gálvölgyi János ajánlott a Heti hetesben valamelyik haverjának, aki megérintett egy Demokratát. Fertőtlenítettem a kezemet.