Válasz Fodor Andrásnak

Fodor Andrásnak a lap január 24-i számában megjelent nyílt levele alapvető tévedésen alapul, ezért számos vonatkozásban helyesbítésre és kiegészítésre szorul.
Az értekezlet pontosan nem az MSZP, hanem az MSZP tudományos tagozatának szegedi vitadélutánja volt. Az ülés témája: Magyarország jövőképe a kutatás-fejlesztés tükrében. A szervezők mint az MTA elnökségének volt tagját és a kutatás-fejlesztés (K+F) érdekeiért évtizedek óta aktívan tevékenykedő szegedi akadémikust felkértek, hogy az egyik korreferátumot én tartsam meg. A felkérést természetesen elfogadtam, mivel vallom, hogy minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy a meglehetősen nehéz helyzetben lévő kutatás érdekében megszólaljunk. Hozzászólásomban más országok példáját említve próbáltam érzékeltetni a K+F jelentőségét az ország felzárkózásában, és kemény kritikával illettem a kormány tudománypolitikáját. Rámutattam, hogy ilyen támogatások mellett sohasem leszünk képesek felzárkózni, és megvédtem a hazai kutatókat a magyar tudományt ért méltatlan támadásoktól. Végül nyíltan hangot adtam annak a véleményemnek, hogy az előrelépés érdekében a hazai K+F irányításában személyi változásokra van szükség. Ha az ellenzék politikusai az ország nyilvánossága előtt egy asztalnál ülve vitatkozhatnak a kormánypártok politikusaival, függetlenül a pártállami időszakban betöltött szerepüktől (!), számomra érthetetlen, hogy a kutatás helyzetének javításáért évek óta harcoló kutató miért nem fejtheti ki véleményét, miért nem mondhatja el aggodalmait a kormányon lévő párt tudománnyal foglakozó politikusának és az e témában döntést hozó bizottság tagjainak. Miért kell ezért engem a lap tájékozatlan olvasói előtt megalázni, agyagba döngölni, méltatlan vádakkal illetni? Ezzel sem a Professzorok Batthyány Körét, sem Orbán Viktort és az ég világon senkit sem „árultam el”.