Hogy milyen fóbiákkal viseltettek a szocialisták az egyébként általuk is megszavazott státustörvénnyel szemben, azt jól mutatja az az igyekezet, amellyel módosították, s ezáltal a lényegi elemeitől megfosztották a határon túliak támogatására létrehozott jogszabályt. Ezzel párhuzamosan lelassult a magyarigazolványok kiadása, s a határon túliak számára sok esetben létfontosságú oktatási-nevelési támogatások kifizetése akadozni kezdett. Pedig éppen azokról a juttatásokról volt szó, amelyek elsősorban a szülőföldön való megmaradás esélyeit erősíthették. Azokat a megmaradási esélyeket csökkentették ezáltal, amelyek megteremtését Medgyessy Péter a Magyar Állandó Értekezlet tanácskozásán tartott előadásában kulcsmotívumként használt a kormány határon túliakat érintő politikáját illetően. A kormányváltást követő első Máért-ülésre egyébként olyan szervezetek is meghívást kaptak – Ukrajnából és Horvátországból –, amelyek nem vettek részt választásokon, tehát kétes legitimitásúak, ugyanakkor köztudottan MSZP közeliek. Megalapozatlan támadások érték az Illyés Közalapítvány kuratóriumát, s légüres térbe került a Határon Túli Magyarok Hivatala. 2003-ban olyasmi történt a marosvásárhelyi székely vértanúk emlékoszlopa mellett, ami addig még soha. Füttyszóval fogadták a március 15-i ünnepi rendezvény anyaországi szónokát, Kovács László külügyminisztert. Ez a fogadtatás később többször megismétlődött szocialista és liberális politikusok határon túli területeken tett látogatásaikor.
A szomszédságpolitika „rendbetételét” ígérő Medgyessy Péter 2002 novemberében látványos kudarcot vallott. A budapesti magyar–szlovák csúcstalálkozón Mikulás Dzurinda szlovák kormányfő lesöpörte az asztalról a magyar fél kompromisszumos ajánlatait a státustörvény módosítását illetően. A két miniszterelnök szemmel láthatóan feszült hangulatban érkezett a megbeszéléseket követő sajtótájékoztatóra, ahol Medgyessy Péter kijelentette: nyilvánvalóvá vált, hogy Pozsony számára semmiféle törvénymódosítás nem fogadható el. A diplomáciai fiaskó a mai napig kihat a magyar–szlovák államközi kapcsolatokra, azóta sem került sor kétoldalú hivatalos miniszterelnöki egyeztetésre. Medgyessy másik emlékezetes csúcstalálkozójára a budapesti Kempinski szállóban került sor, ahol a magyar miniszterelnök bukaresti kollégájával, Adrian Nastaséval koccintott az Erdély elcsatolásának évfordulója előtt tisztelgő román nemzeti ünnep alkalmából. Gál J. Zoltán kormányszóvivő akkori értékelése szerint ez a gesztus nagy jelentőségű a szomszédságpolitikában, mert hozzájárulhat a határon túli magyarok érdekeinek képviseletéhez.
Azután jött Gyurcsány Ferenc, a december 5-i miniszterelnök. A sajátos sakkjátszma után hatalomra került Gyurcsány a kettős állampolgárságról szóló népszavazással igyekezett legitimálni saját politikai szerepvállalását, ha már a valódi megmérettetés elmaradt. Miután a kevés résztvevő miatt a referendum eredménytelen lett, az újdonsült miniszterelnök úgy érezte, győzött. Háromnegyed évnek kellett eltelnie a tragikus kimenetelű népszavazás után, hogy a kormányfő szemtől szembe asztalhoz üljön a határon túli magyar vezetőkkel. Kompenzálás gyanánt improvizatív, előzetesen az érintettekkel nem egyeztetett ötletekkel rukkolt elő Gyurcsány. Ebből az időből származik az azóta már elvetett, úgynevezett görögigazolvány, amelybe hirtelen beleszeretett a magyarigazolványt korábban kíméletlenül kiherélő balliberális vezetés. Gyurcsány Ferenc a maradék illúziót is elhessegetve leszögezte: a Magyar Állandó Értekezletet (Máért) csak akkor hajlandó összehívni, ha biztosra vehető az egyetértő, közös zárónyilatkozat aláírása. Ha erre érezhetően nincs esély, akkor nem lesz Máért – ígérte a miniszterelnök, s a mai napig nem történt meg az értekezlet összehívása, így arra a választásokig nyilvánvalóan nem is fog sor kerülni. A határon túli szervezetek közben az anyaországi pártok nélkül tartottak egyeztetéseket, kis Máértokat. A Szülőföld program nevet viselő kormányzati elképzelés jó kezdeményezésként indult, de gyakorlatilag kudarcba fulladt, miután a támogatásokról döntő személyek kiválasztása politikai szimpátia alapján történt, s ennek következtében az elfogult pénzosztás botrányt keltett a határon túl. Ezzel egy időben folyamatosan csökkentek a szomszédos országokban élő magyar közösségeknek szánt anyaországi támogatások, kedvezmények. Az idei költségvetés mintegy huszonöt százalékkal kevesebb pénzt szán a kisebbségben élő magyarokra, mint a tavalyi büdzsé. A januártól bevezetett nemzeti vízum olyan feltételeket támaszt az igénylőkkel szemben, amelyek teljesítése komoly akadályokba ütközik. Ezt mutatja, hogy eddig alig néhány tucat kérelem érkezett csupán a határon túlról. Összehasonlítás gyanánt érdemes felidézni azt a rohamot, ami a magyarigazolványok bevezetése után indult meg a dokumentum kérvényezéséért.
Ami a szomszédságpolitikát illeti, a Gyurcsány-kabinetnek nem sikerült meghaladnia a Medgyessy-kormány nem túl magas teljesítményét. A budapesti szocialista diplomácia erejét és megbecsülését jól jelzi, hogy a nagy hírveréssel meghirdetett magyar–román közös kormányülés után néhány nappal a román szenátus elutasította az erdélyi magyaroknak kulturális autonómiát biztosító kisebbségi törvény tervezetét. Maradt a rossz viszony Pozsonnyal, és a délvidéki magyarverések ellenére is „láthatatlan” viszony Belgráddal. A legnagyobb baklövést Kijev viszonylatában könyvelheti el Gyurcsány Ferenc, miután az ukrán „narancsos forradalom” küszöbén sikerült – az Európai Unió egyetlen államaként – Viktor Janukovics mellett letenni a voksát.
origo.hu
10 erős mondat Magyar Péter volt barátnőjének interjújából
