A valóság szembeállítása a propagandával

Aminap a tekintélyes német konzervatív újság, a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) fontolgatta a magyar választási küzdelmek esélyeit. Azt írták, hogy a regnáló miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc olyan ügyesen politizál, hogy még az ellenzék legtehetségesebb politikusán, Orbán Viktoron is túltesz. Érdekes módon ezt a magyar jobboldalra nézve meglehetősen negatív minősítést semmiféle kommentár nem követte az ellenzéki sajtóban.
De mi is késztette az ismert német napilapot arra, hogy ilyen potenciálisan nagy horderejű kijelentéseket tegyen? Amikor 1998-ban a Fidesz jutott kormányra, a nyugati sajtó négy éven keresztül többnyire a Magyarországról érkező rossz hírektől volt hangos, és az Orbán-kormányt élesen bíráló cikkek özönében csak elvétve akadt egy-egy tárgyilagos, hovatovább pozitív hangvételű írás vagy riport. Ez az attitűd azonban a Fidesz 2002-es ellenzékbe kerülésekor sem változott. Olyannyira nem, hogy amikor a múlt év decemberében a magyar labdarúgó-válogatott akkori szövetségi kapitánya, Lothar Matthäus meglátogatta a Fidelitas egyik rendezvényét, a következő nap a német újságok egy része értetlenségét fejezte ki amiatt, hogy a szövetségi kapitány egy úgymond nacionalista párt ifjúsági szervezeténél tette tiszteletét.
A FAZ mostani cikke azonban meglehetősen tárgyilagosan és részletesen elemzi a magyar politikai palettát, és így mindenképpen komoly figyelmet érdemel. Amikor még 2004 augusztusában Medgyessy Pétert jól összehangolt politikai puccs következtében lemondatták, és helyébe egykori főtanácsadója és minisztere, Gyurcsány Ferenc került, a polgári oldalon sokan úgy vélték, hogy az új kormányfő nem fogja túlélni kormányzásának hatodik hónapját sem. Nos, mára nyilvánvalóvá vált, hogy Gyurcsány nemhogy túlélte ezt a korszakot, hanem ma már gyakorlatilag teljhatalmú ura az MSZP–SZDSZ-koalíciónak. Politikai kommunikációs képességei lehengerlők. Úgy védekezik, hogy azonnal vissza is támad, és különleges érzékkel ismeri fel ellenfele sebezhető pontjait. Mímelt magabiztosságával sikeresen leplezi alapvető társadalomismereti hiányosságait, és az átlagemberek szemében – úgy tűnik – meggyőzően tud vitába szállni a jogról jogászokkal, a történelemről történészekkel, akiket mesterkélt szofisztikájával akar sarokba szorítani. Kommunikációs képességeinek csúcspontja volt a vagyona gyarapodását vizsgáló parlamenti bizottság előtti megjelenése, amikor a jogász végzettségű Deutsch-Für Tamás firtató kérdéseire arca először lenéző, majd szánakozó lett, azt sugallva, hogy a fideszes képviselő csacsiságokat beszél. A Gyurcsány-kormány kommunikációs stratégiája egyébként külön figyelmet érdemel. Ez a sajátos technika csak a formára összpontosít, az üzenetek tartalma negligálhatóvá válik. A cél mindig a meggyőzés: Magyarországon jól mennek a dolgok, a gazdaság szárnyal, Európa jobbik fele is minket irigyel, és így tovább. A tartalmi megerősítést az ezeket az állításokat megkérdőjelező ellenzék verbális letámadása helyettesíti. Batiz András kormányszóvivő egyfajta szemantikai virtuozitást mutat, amikor egyenlőségjelet tesz az elszámolás és leszámolás főnevek között, ezzel is alátámasztva a kormány által idealizált virtuális valóság sokszínűségét.
Az MSZP jelenleg olyan kampányt folytat, amely a legtöbb esetben köszönő viszonyban sincs a valósággal. A politológiában ezt a jelenséget a politika virtualizálódásának nevezik, amikor a politikai szféra a valóságtól független dimenzióba kerül, ahol a képviselők és a képviseltek kapcsolata már a média által manipulált szinten manifesztálódik. Ez annyit jelent, hogy az állampolgárok már nem valós helyzetekből kiindulva kapnak tájékoztatást a politikai szférától, hanem manipulált módon, jelen esetben a balliberális sajtó szűrőjén keresztül, ahol az adott valóságról írott kép gyakran torz és hamis. Meg kell adni, a regnáló hatalom kommunikációs vezérkara ezt nagyon magas szinten tálalja a közvéleménynek. Így történhetett például, hogy a Magyar Nemzet által megjelentetett Gyurcsány-levél még 1989-ből, amely az egykori KISZ-titkár Orbán Viktor elleni feljelentéséről szól, Batiz András mesterkedéseinek köszönhetően úgy lett tálalva, hogy lám, Gyurcsány már akkor is a párbeszédet preferálta – a leszámolás helyett.
Ez ellen a rendkívül hatékonynak tűnő kormányzati kommunikációs gőzhenger ellen mit tehet a legnagyobb ellenzéki párt? A Fidesz a manipuláció és a politika virtualizálódásával szemben egyrészt a manipuláció leleplezésével, másrészt a politikai szféra racionális elemeinek hangsúlyozásával élhet. Orbán Viktor ebben a szellemben járja most az országot, és valós tényeket állít szembe a kormánypropagandával, amikor a kis- és középvállalkozók problémáival, az energiaárak növekedésével vagy a munkanélküliség magas rátájával foglalkozik. Ahogy ezt a Frankfurter Allgemeine Zeitung is világosan látja, a Fidesz szélesebb választói réteget céloz meg, és így értelemszerűen visszavesz korábbi radikalizmusából. Kérdés, hogy ez az új fordulat milyen hatást kelt majd azokban a jobboldali szavazókban, akik eddig a polgári oldalra voksoltak, de akik többségükben értetlenül álltak a Fidesz Románia EU-tagságát támogató magatartása előtt.
A közelmúltban létrejött fúzió a MIÉP és Jobbik között mindenesetre komoly figyelmeztetésül szolgálhat a fiatal demokratáknak annak ellenére, hogy a közvélemény-kutatások azt tükrözik, hogy a Harmadik Út megrekedt az egyszázalékos határon. Ez az egy vagy két százalék azonban több ezer voksot is jelenthet, amely ha elvész, mint legutóbb, a Fideszt sújthatja leginkább. Habár a legnagyobb ellenzéki párt kommunikációs stábja Navracsics Tiborral és Rogán Antallal megerősödve kétségkívül ütőképesebb lett, még mindig nélkülözni kénytelen egy Ron Werber formátumú agresszív, de a végeredmény szempontjából mégis eredményes kampányfőnököt. 2002-ben bebizonyosodott, hogy negatív, gyűlölködő és hazug kampánnyal is lehet választásokat nyerni Magyarországon. Ez a felállás mára sem változott sokat, s máris látnivaló, hogy a baloldal – nyomasztó médiafölényét kihasználva – ismét csúcsra járatja az egyszer már jól bevált, fekete kampányt: lásd az „Orbán-mínusz” címmel megjelenő sajtóhirdetéseket, az utcai óriásplakátokat a nyugdíjasok állítólagos Fidesz általi „megrövidítéséről”, az Orbán Viktor ellen ismét elindított vagyonnyilatkozati eljárást, az újabb Kende-könyv melletti demonstratív politikai kiállást stb. Minderre a Fidesznek, mivel egyre kevesebb az ideje, érdemben kell hathatós választ adnia.
Négy évvel ezelőtt a személyes garanciákat hangoztató, csetlő-botló Medgyessy Péterrel az MSZP végső soron hazardírozott – és nyert. Gyurcsány Ferenc ellenben olyan politikus, aki biztosra megy, és személye mögött a balliberális oldal és értelmisége eddig még soha nem tapasztalt egységgel sorakozik föl. A felmérések szerint sem az MSZP, sem pedig a Fidesz nem tudta látványosan növelni szavazótáborát, és a küzdelem most a bizonytalan szavazókért folyik. Az ingadozók voksait nagy valószínűséggel az az oldal fogja elvinni, amelynek vezéregyénisége nagyobb hatást gyakorol majd a közvéleményre – politikától vagy gazdasági álláspontoktól függetlenül.
A Fidesz elnökének tizenöt esztendős politikai rutinja és ösztönös megérzései alapján minden esélye adott, hogy ebből a szoros küzdelemből mégis nyertesként kerüljön ki, de egy pillanatra sem szabad alábecsülnie azt a kommunikációs offenzívát és anyagi túlerőt, amelyet a regnáló miniszterelnök és csapata fog bevetni a jelenlegi status quo fennmaradása érdekében.

A szerző politológus, egyetemi oktató