Nem lesz pizza, internet sem lesz, szex csupán a gyermeknemzés céljából, a Moráltévén kívül nem lehet majd más adót nézni, elvész az önálló gondolat és a szabadság, a Szent István-terv minden fiatal fejét üres konzervdobozra cseréli. Mindez akkor következik be, ha a Fidesz nyeri meg a választásokat. E tömény ostobasággal kampányol gátlástalanul a Fiatal Baloldal. Kiknek?
Tavaly, a demokráciára nevelés európai évében készült az a hazai reprezentatív felmérés, amely középiskolás diákoknak a politika iránti meghökkentő közönyére és tudatlanságára derített fényt. Kitűnt, hogy csupán a gimnazisták mintegy kétharmada, a szakközépiskolások 40, a szakiskolások 30 százaléka igazodik el úgy-ahogy a magyarországi pártok között. Megvan tehát a célcsoport: tájékozatlan kamaszok jelentős rétegére számíthat a megtévesztésre szakosodott sanda baloldali szándék. Más empirikus vizsgálatok szerint a gyerekek politikai érdeklődése és irányultsága már korán, az iskoláskor első éveiben kialakul, gyorsan megszilárdul, és hullámzásokkal erősödik a felnőttkor kezdetéig. A fiatalok politikai tudatosságát meghatározó tényezők között első helyen áll a család, azt követi a média, majd a szimbólumok, elsősorban a nemzet jelképei következnek. Nos, ha egy politikai erő úgy dönt, hogy neki tudatlan és közömbös ifjú választókra van szüksége, a következő lépéseket kell megtennie. El kell érnie, hogy a felnőtt-társadalomnak elege legyen a politikából. Birtokába kell vennie a gyerekek és fiatalok által használt médiumokat. Nevetségessé, lenézetté, gyűlöletessé kell tennie a nemzeti eszmét és szimbólumait.
Pontosan ez történt a baloldali–álliberális hatalom negyven meg kétszer négy esztendeje alatt. A honi felmérés tehát azt mutatja, hogy beérett a termés, és benne az ifjúbal idétlenség is szabadon garázdálkodhat.
Ezzel együtt sem lehetnek biztosak a dolgukban, hiszen értelmes, szép arcú, tiszta tekintetű fiatalok tömegeit látják a Fidesz rendezvényein. Kik ezek? Honnét jöttek? Nyilvánvalóan iskolákból. Ezért hangoztatta folyamatosan és szinte hisztérikusan Hiller István még az Oktatási Minisztérium politikai államtitkáraként azt, hogy „a politikának semmi keresnivalója az iskolákban”. A történész-tanár nyilván elfelejtette, hogy négy évtizeden át az egyeduralkodó politikai ideológia intézményesített formákban foglalta el és szellemben-lélekben nyomorította meg a magyar közoktatási rendszert, s ma sem tartózkodnak egy-egy osztályfőnöki vagy egyéb középiskolai órától.
Alapvető tévedésbe esett a szocialista–neoliberális politika. Világossá vált egy pedagógiai evidencia: hogy az egysíkú, az egyirányú hatás, az egyféle nézet sulykolása eredménytelen, a diákok választott értékeit mindez már nem befolyásolja. Hatástalanok a célirányos külön tantárgyak is, ha csak egyazon érvrendszert ismertetnek. Ám rögtön megváltozik a tanulók magatartása, ha bátran ütköztethetik nézeteiket, szabadon vitatkozhatnak, vagyis ha érvényesülhet a lelkiismereti szabadság, a különböző világnézetűek kölcsönös elfogadásának és tiszteletének elve. Igaz, más lesz a következmény: polgári gyümölcsöket terem a valóban szabadelvű oktatás. Mindenekelőtt azt, hogy a diákok elsajátíthatják a kulturált vita művészetét. Figyelnek egymásra és a másik fél érveire. Kifejlődhet érzékenységük a társadalmi problémák iránt. Felkészülhetnek a közéleti szerepekre. Jogaikat és kötelességeiket ismerő, azokkal élni tudó felelős állampolgárokká nevelődhetnek. Mert ez már nem oktatás, hanem nevelés. Értéksemleges, avagy csak egyféle ideológiát megengedő iskolában azonban nem lehet nevelni.
A szerző oktatáspolitikus
origo.hu
Ők az ukrán kémek, akiket Magyarország kiutasított
