Érdekképviselet a diktatúrák stílusában

Nyilatkozott a nyugdíjasok érdekképviselete. Országos szervezetének elnöke ellenzi a tizennegyedik havi nyugdíjat. Amely egyébként csak a májusban kezdődő ciklus végére lenne valóság, tehát négy év múlva, és kizárólag jobboldali győzelem esetén.
Hogy is van ez? Ugyanannak a nyugdíjasnak az érdekképviselet ítélete szerint a tizenharmadik havi nyugdíj nagyszerű ötlet, kivételesen nagylelkű ajánlat volt, a tizennegyedik havi pedig jobboldali erőfitogtatás, fölösleges pénzszórás? Talán az elnökük úgy véli, hogy nem kell elkényeztetni az időseket? Mert minek nekik annyi pénz?
A helyzet az, hogy nálunk a nyugdíjasok zöme nem aközött választ, hogy a Kanári-szigetekre menjen-e nyaralni, vagy beérje Horvátországgal, mint néhány száz kilométerrel odébb burgenlandi társaik, hanem hogy kiváltsa-e a gyógyszerét, vagy az üres zsömle mellé vehet-e parizert vacsorára.
Magyarországon, ahol a Kádár-rendszer idején a szakszervezetek a párt kebelében foglaltak helyet, a pártnak mintegy az alsó tagozata voltak, ez az árulással felérő bejelentés az idősebbek számára egyáltalán nem meglepő. Csak a diktatúrában születhetett meg az a zseniális vicc, hogy az öreg bolsevikokat a kommunista pártvezetés felsorakoztatja a Kreml előtt, és közli velük, hogy fel lesznek akasztva. Mire az egyik kisöreg megkérdezi: „És tessék mondani, kötelet hozzunk?”
A hatalommal való nevetséges, szolgai lojalitás, ami a tizennegyedik havi nyugdíj elutasításában rejlik, mindent elárul a mai kormányzatról: hogy milyen típusú elnyomó rendszerben gyökerezik. A diktatúra alapvonásai közé tartozott, hogy az emberekből kiölték azt, hogy elsőrendű érdekeiket képviseljék és képviseltessék. Hogy kigyilkolták belőlük a lázadás szellemét. Hogy elfogadták a hazugságot: érdekeik képviselete a kijátszásukkal azonos.
Ma Magyarországon, különösen a mezőgazdaságban nem ritka a harminc-negyvenezer forintos nyugdíj. A mai Magyarországon, ahol sok nyugdíjas nyomorszinten él, nem tudja kifizetni a gyógyszereit, ahol nagyon szegény, egyedülálló öregektől egyre-másra elvonják a közgyógyászati támogatást, ahol az idősek fűtésszámlákkal tartoznak, állandóan emelkedő közösköltség-befizetésekkel kínlódnak, ahol sorba állnak segélyért az önkormányzatoknál, ma ebben az országban kijelenteni, hogy fölösleges a tizennegyedik havi nyugdíj, gyalázatos tett, határtalan cinizmus. Egészséges nemzeteknél ilyenkor úgy csapják el az „érdekképviseletet”, hogy csak úgy porzik. Mert az ilyen „érdekképviselőket” vagy megfenyegették, hogy ezt kell mondanotok, punktum – és akkor be kell nyújtani a lemondást; vagy megvették őket kilóra, hogy annak fejében forduljanak bátor demagógiával az általuk képviselni hivatott nyugdíjas-társadalom ellen – akkor pedig demokratikus jogokat érvényesítve el kell őket hajtani. Harmadik lehetőség nincsen.
Egy érdekképviseletnek ugyanis semmi más dolga nincs, mint hogy azok érdekét jelenítse meg, akiktől bizalmat kapott. Ha erre képtelen, akkor tanuljon mesterséget, söpörjön utcát, végezzen bármilyen hasznos vagy legalább nem káros tevékenységet.
Ha nem diktatúrában élünk, a nyugdíjas-érdekképviseletek elnökét holnap harcias nyugdíjasok hatalmas felzúdulással elcsapják. Ha pedig diktatúraszerű képződményben élünk, nos, akkor a sajtóból megtudjuk, hogy az utolsó szóig mindenki mindent elhisz a tizennegyedik havi nyugdíjat ellenző miniszterelnöknek és a nyugdíjas-érdekképviselet elnökének. Kókának elhisszük, hogy Magyarországon a nyugdíjasoknál is nagy a jólét, csak utálnak utazni, és egyébként minél idősebbek, annál inkább pöknek a tizennegyedik havi kifizetésre. Ha diktatúrában élünk, akkor a reggeli tévéműsorok tizennegyedik havi nyugdíj ellen tiltakozó nyugdíjasokat fognak megszólaltatni, akik becsmérlik Orbán Viktort.
És a kampány perspektívái határtalanok. Már látom, amint néhány idős asszony a márciusi nyugdíját felajánlja a nyugdíjas-érdekképviseletnek, létesítsenek nyugdíjasbankot, és a nyugdíjasok által befizetett összeget folyósítsák szegény Gyurcsány Ferenc számlájára, akinek, ki tudja, talán nem volt meg a törzstőkéje ahhoz, hogy kft.-t létesítsen a betéti társaságából.
Mert a nyugdíjasok sosem fogják cserbenhagyni az MSZP-t.

A szerző irodalomtörténész, szerkesztő