Figyelj, haver!

Az ellenzék hangzatos ígéreteket tesz, de nagyon sokan vannak, akik emlékeznek még a négy évvel ezelőtti kampányban elhangzottakra, például a lakótelepeken élők panelprolizására – mondta a szocialisták hét végi kongreszszusán Hiller István pártelnök. Egy történész általában a tényekből indul ki, de „Hiller haverra” aligha volna büszke a historikus szakma. A négy évvel ezelőtti kampányban ugyanis semmi olyan nem hangzott el, amit idéz – a sokat citált szóalkotást a választásokat követően, elkeseredésében vetette papírra egy publicista, korántsem a kampány részeként. A jelek szerint a szocialista emlékezet roppant csalóka, ezért fordulhat elő, hogy Hiller minden pirulás nélkül szégyennek nevezi, „hogy egy párt betör egy másikhoz, a kampányanyagai közé”. Sőt, még költői kérdést is megfogalmaz: „Rájuk bízható-e az államkincstár, az adóhivatal?” Mire a hallgatóság: „Neeem…”
Ha pártszervert feltörni bűncselekmény, ami egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, az elmaradhatatlan bizonyítási eljárást követően ám lakoljon az elkövető! Elvégre valóban kínos információ került nyilvánosságra: hogy az MSZP egyetlen nagy haveri kör, melynek a főhaver áll az élén. Ám ezt én például már eddig is sejtettem, legfeljebb nem vidultam rajta a Hiller-kulcstartók és -szagosítók felbukkanásáig. Ha ez „szégyen”, akkor kétszeres szégyen a vezető kormánypártra nézve is, amely a fokozhatatlanul kreatív, kitalálhatatlan „piros virág” jelszóval védi kampánykincseit. A kérdés óhatatlanul visszahull a műfelháborodott kérdésfeltevőre: ha a saját szerverük is átjáróház, rájuk bízható-e az államkincstár, az adóhivatal?
A dolog azonban nem intézhető el ilyen kedélyesen. Hiller messze túllőtt a célon, amikor a kongresszusi akolmelegben óvatlanul az államkincstárat és az adóhivatalt kezdte emlegetni. Szomorú tény ugyanis, hogy az államkincstárral nem az Orbán-, hanem a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány idején fordult elő, hogy átmenetileg fizikailag is kiürült. Az adóhivatal meg épp most bocsátott el egy alkalmazottat, aki állítólag Gyurcsány Ferenc üzletemberi előéletére nézve terhelő adatokat varázsolt elő a hivatali szerverből. Az APEH a bejelentést hetekkel a felfedezés után, Gyurcsány parlamenti meghallgatására időzítette. Ez számomra bizony felfesti a pártszolgálati adóhivatal rémét. Annak idején a baloldalon hosszan vádaskodtak és cikkeztek a hangzatos „hosszú bájtok éjszakájáról”, melyen Simicska Lajos akkori APEH-elnök állítólag machinált volna a számítógépes adónyilvántartással – erről a független bíróság mondta ki, hogy egy szó sem igaz belőle, aljas politikai rágalom az egész. Ezzel szemben a Medgyessy-kormány színre lépésének nyarán László Csaba akkori pénzügyminiszter többek között a magyarországi adózók adatbázisáról is másolatot készíttetett. Az adatvédelmi eljárás a demokrácia lényegét meghazudtoló törvénytelenséget minden kétséget kizáróan megállapította, s a szocialista–szabad demokrata kormányzatot a lemásolt adatbázisok megsemmisítésére szólította fel. Ez állítólag meg is történt, ám arra semmilyen biztosítékot nem kaptak az adófizetők, hogy a közbeeső időszakban az adatbázisról nem készültek másolatok; s ha készültek, azokat kik, milyen célokra használják fel – például a mostani kampány során is. Ha a Hiller-szagosítók kikémlelője egy évet érdemel, akkor László Csaba az arányosság elve alapján többszörös életfogytiglant. Ehelyett bukása után zsíros herendi állással honorálták.
Hofi Géza egyik műsorában visszatérően a „Figyelj, haver!” megszólítást alkalmazta. Most azt mondhatná: „Figyelj, haver: inkább hallgattál volna…”