Van egy jelenet Jancsó Miklós kultikussá vált, Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten című filmjében: Kapa és Pepe a híd tetején szédelegve, magukból teljesen kikelve, habzó szájjal ordítják a nagyvilágba, mintegy költői kérdésként: „tízmilliárd ide, húszmilliárd oda”, közben mutatva az alattuk szétterülő városra, országra. S ez tényleg nagy kérdés, hol vannak ezek a milliárdok, még akkor is, ha Kapa és Pepe valószínűleg nem konkrétan a filmipar nagy, milliókkal, arannyal kitömött, lyukas zsákjára gondolt.
A választások előtt az MSZP tizenötmilliárdot ígért a filmes szakmának, ám ez már 2003-ban csupán ötmilliárdra zsugorodott, ami már Medgyessy Péter akkori miniszterelnök 2003-as magyar filmszemlenyitó sajtótájékoztatóján mondott beszédéből kiderült. Akkor még azt is ígérte a miniszterelnök, hogy ezt az összeget az első két évben másfél milliárddal növelik, 2006-ra pedig tízmilliárd forint lesz a keret. Ekkor jelentette be a Sorstalanság egymilliárd forintos állami támogatását is, hozzátéve: „ha a szakma is úgy akarja”. Végül is a Sorstalanság minimum 2,762 milliárd forintba került, legalábbis a 36. Magyar Filmszemle katalógusában megjelent adatok szerint. A filmet ez alapján többek közt a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMK) 390, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) 920, a Magyar Televízió 300, a Magyar Történelmi Film Alapítvány (MTFA) hétmillió forinttal támogatta. Az előző szemlék katalógusai szerint a 35. Magyar Filmszemlén bemutatott játékfilmek egyébként 3 091 246 498 (2004. január 9-i információk szerint), a 36. szemlén 4 445 655 597 (a Sorstalanság nélkül), a 37.-en pedig 4 380 265 068 forintból készültek az összes támogatást [állami intézmények – MMK, Nemzeti Kulturális Alap (NKA), MTFA –, illetve egyéb állami támogatások, televíziók, kölcsönök, szponzorok, külföldi pénzek] tekintve.
A túlzott ígéretek következtében a filmiparban az árak is elkezdtek felfelé kúszni, ellentétben az ígért támogatásokkal. 2004-ben a magyar filmesek hatmilliárd forinttal gazdálkodhattak. Míg 2005-ben a kormány – a jövő évi (2006-os) költségvetés terhére! – csúszó finanszírozással, 2 850 000 000 forintot juttatott még az MMK-nak, így végül papíron nyolcmilliárdra tornázták fel az összeget (ebben azonban benne volt már többek között a Nemzeti Filmiroda, az NKA, az MTFA, az artmozi-program finanszírozása is). Ám a tavalyi összeg, mint Halász János nyilatkozta, szerinte hatmilliárd forint volt, az is csak papíron állt rendelkezésre, annak a fele volt csak meg pénzben, a többi kötelezettséget jelentett. Természetesen a maradványképzési kötelezettség az NKÖM-en keresztül az MMK-t is érintette. Bozóki András tavaly májusban elismerte, a Medgyessy-kormány idején elhatározott, évi kétmilliárd forintos növekedési ütemet nem tudják biztosítani, így a következő években a támogatás 6,4 milliárd lesz. Tavaly júniusban Grunwalsky Ferenc, az MMK elnöke a kecskeméti animációsfilm-fesztiválon azt mondta: „Ebben az évben hárommilliárdot veszítettünk készpénzben. Semmi tartalékunk nincs… Ráadásul muszáj átállni a banki finanszírozásra. Az MMK ezentúl csak utófinanszírozó lehet.” Tízmilliárd forintról azért se így, se úgy szó sincs.
A filmeseket valamelyest segíti a 2004. április 1-jén hatályba lépett filmtörvény 20 százalékos adókedvezmény-biztosítása, illetve a magántőke, az EU-s pályázatok, valamint a bankok egyre intenzívebb bevonulása a filmiparba. Azonban a befektetők elsősorban nem az úgynevezett művészfilmeket támogatják. Emellett a befektetői pénzek inkább a szervizmunkákra, a bérmunkákra, a koprodukciókra vannak nagyobb hatással, ezeket részesítik előnyben. A bankok is egyre több hitellehetőséget biztosítanak, ám természetesen ennek is ára van, a banki finanszírozás egyes becslések szerint évi 300-400 millió forintot vesz el a filmesektől. A bérmunkákról Grunwalsky 2005 decemberében a parlament kulturális bizottsága ellenőrző albizottságának összejövetelén azt mondta: bérmunkákból 2005-ben 14 milliárd forint érkezett az országba, ám ebből a foglalkoztatottságon túl egy fillér sem került a magyar filmesekhez.
Az MMK 2003-ban sokáig nem kaphatta meg az ígért ötmilliárd forintot, mert az Állami Számvevőszék vizsgálatot folytatott a közalapítványnál, amely csaknem három és fél évig elnök nélkül működött, s nem volt teljes a kuratórium létszáma sem. Végül Grunwalsky Ferencet választották elnöknek, s megszűnt a többi akadály is. A filmtörvény életbelépése után a közalapítványt több vád is érte, többek között, hogy pályázataiban nem veszi figyelembe a filmtörvény előírásait, nem teljesülnek az ebben leírt elvek, a Nemzeti Filmiroda is csak késve állt fel. (A Nemzeti Filmiroda 2004. május eleje óta működik, legfontosabb feladata a magyar filmszakma szereplőinek, illetve a hazánkban moziban forgalomba kerülő műveknek a regisztrációja, amely nélkül a pályázók nem kaphatják meg az általuk igényelt állami támogatásokat. A filmiroda ellenőrzi az adókedvezmények jogosultságát, s itt történik az art, illetve a korhatár-besorolás is.) Az MMK-nál 2005 márciusában a Magyar Animációs Filmes és Érdekvédelmi Szövetség (Manifeszt) ÁSZ-vizsgálatot kért. A nagy botrány az MMK körül végül 2005 áprilisában robbant ki a játékfilmgyártásra kiírt pályázati döntés kihirdetésekor, ekkor a Fidesz fordult az ÁSZ-hoz, hogy vizsgálja át a közalapítvány működését, gazdálkodását. A botrányt egy, a nem a nyilvánosságnak szánt táblázat felbukkanása robbantotta ki: több hiányos pályázat kapott 120 millió forintot, a mozikban már megbukott filmeket támogattak, s több olyan rendező is magas támogatást kapott, akinek előző filmje meglehetősen gyengén szerepelt a mozikban. Vizsgálatba kezdett az NKÖM is. A szabálytalanságokat Grunwalsky cáfolta. Végül az MMK ellenőrző bizottsága többek közt megállapította, hogy összeférhetetlen a Jancsó Miklós filmjének (Ede megevé ebédem) adott 120 milliós támogatás, ugyanis a film operatőre az MMK elnöke lett volna. Április végén Bozóki András közleményben tudatta, a kuratóriumok, szakkuratóriumok tagjai nem lehetnek pályázók. A botrányok miatt a 2005 februárjában újjáalakult MMK kuratóriumi tagságából volt, aki lemondott.
Talán az animációsfilm-alkotók helyzete a legrosszabb: a televíziók nem rendelnek alkotásokat, a forrás minimális, s a képzés is alig működik. A rendszerváltozás után szinte megszűntek a televíziók megrendelései, ami az egyik fő oka annak, hogy a stúdiók megszűnnek, vegetálnak. Az alkotók többször kérték a pályázatokat kiírókat (MMK, ORTT, NKA), hogy pályázataikat hangolják össze, így a támogatások nem forgácsolódnának szét. Összesen átlagosan 250-300 millió forintra pályázhatnak évente az animációs filmesek, ami meglehetősen csekély összeg. Egy egész estés animációs film költségvetése egy nagyjátékfilmével egyenlő. Jankovics Marcell több helyütt elmondta már viszonyítási alapját: a hetvenes-nyolcvanas években az animációs filmekre 23 millió forintos állami támogatás és 40 millió forintos televíziós megrendelés jutott. Ez mai áron 1,5 milliárd forintot jelentene. Természetesen az animációs filmesek is élhetnek a hitelfelvételi lehetőségekkel, ám ez szinte lehetetlen számukra, hiszen ehhez fedezet lenne szükséges, ám ilyen a stúdióknak nincs. Ahogyan más műfajok képviselői, úgy több animációs stúdió, egyesület továbbra is nehezményezi, hogy az MMK jogelődjét létrehozó alapító tagok nem tudják képviselni megfelelően az animációs szakma érdekeit, többek közt azért, mert az eltelt tizenöt évben számtalan új stúdió jött létre, amelyeket a tagok közé kellene vonni.
Habár számszerűen dokumentumfilmből készül hazánkban a legtöbb alkotás – ez az idei filmszemlén is jól látszott, most először az összes nevezett alkotást bemutatták, annak ellenére, hogy minimális, 151 millió forintból rendezték a 2006-os szemlét –, a támogatás mégsem ilyen nagylelkű. A dokumentumfilmesek tavaly májusban hozták létre egységes szervezetüket, a Magyar Dokumentumfilmes Műhelyek és Gyártók Szövetségét (Filmkör), ugyanis úgy látták, az MMK nem a filmtörvény szellemében dönt a szakmát érintő kérdésekben. A dokumentumfilmeseknek szintén nagy problémája, hogy nem tartoznak bele a Mozgókép közalapítvány alapítói körébe, így nem tudnak beleszólni ténylegesen a döntéshozásba és a nagykuratórium megválasztásába sem. Évek óta küzdenek, hogy növeljék az MMK dokumentumfilmes keretét, amely 2004-ben 165 millió volt, s ez az összeg jelentősen tavaly sem növekedett. „Az éveken át két játékfilmnyi keretösszegből gazdálkodó dokusoknak mostanra csupán egy játékfilmnyi tőkével kell beérniük az MMK által kezelt állami forrásból. (…) Az arányok nagyban deformálódtak. A dokumentumfilm helyzete sokkal rosszabb, mint másfél-két évvel ezelőtt, és miközben a közalapítvány a pénzkeretből nyolc százalékot fordíthat a saját működésére, azok, akik filmeket szeretnének csinálni, nem tudnak dolgozni” – nyilatkozta Kisfaludy András, a Filmkör elnöke tavaly június végén a magyar.film.hu-nak. A szövetség fő célkitűzése, hogy a közalapítványtól évi minimum két játékfilmnyi összegre pályázhassanak a dokumentumfilmesek. Az alkotók az elmúlt években többször sérelmezték azt is, hogy a közalapítvány, a filmtörvény szellemével szemben, csak gyártási támogatást nyújt a pályázóknak (de például műhely-, előkészítési, televíziós, koprodukciós, promóciós támogatásban nem részesülhetnek).
Továbbra is nehéz helyzetben vannak a rövidfilmesek. Az utóbbi öt-hat évben egyre erősebbek lettek a kisjátékfilmjeink, a legnagyobb díjakat nemzetközi fesztiválokról ezek a filmek hozták el. A múlt évben például Kenyeres Bálint Before Dawn című alkotása járta be a világot, s a kisjátékfilmek a magyar filmszemléken is népszerűek. Azonban mind gyártási, mind forgalmazási szempontból alig lehet pályázni ezen filmek kapcsán, s mint Durst György producer korábban lapunknak kifejtette: egy 80 millió forintos keret nem elég erre a műfajra, legalább egy átlagos játékfilm elkészítéséhez szükséges összegre (körülbelül 200 millió) lenne szükség. Pedig még a Filmes Kerekasztal is megegyezett abban, hogy a rövidfilmeket évi 120 millióval kell támogatni, amit azonban azóta sem sikerült teljesíteni. Emellett a rövidfilmekre nem érvényesül a filmtörvényben megfogalmazott normatív támogatás sem nézőszám, sem fesztiválszereplés vonatkozásában.
Nem utolsósorban a készülő filmeket be is kellene mutatni valahol. Évről évre egyre nehezebb helyzetben vannak a hazai művészmozik. A támogatás az eltelt években folyamatosan csökkent. Az art mozik műszaki fejlesztésére 2003-ban indított program költségvetési kerete eredetileg 500 millió forint volt, a pályázat kiírását a 34. Magyar Filmszemlén jelentette be Görgey Gábor akkori kulturális miniszter. Az összeget ebben az évben ki is osztották. Soha többet ennyit. Hiller István, a következő kulturális miniszter a 2004-es filmszemlén azt mondta, az összeg sem fog csökkenni, de már pár hét múlva kiderült: a keret már 175 millióra zsugorodott, amelyet még tovább akartak kurtítani a kormány takarékossági intézkedései miatt. Tavaly az NKÖM 200 milliós pályázatából húsz művészmozi fejlesztése indulhatott meg, a teljes igényelt összeg azonban meghaladta a 400 millió forintot. Sok helyütt, főleg a kisebb településeken gondot okozott, hogy a mozik nem kaphattak art besorolást (az ismérvek: naponta legalább egy művészfilmet vetít, a negyedéves bevétele legalább 60 százalékban art vagy magyar film vetítéséből származik, 40 fős vetítőterme van), ugyanis kevés művészfilmet tűztek műsorra. Tavaly októberben úgy tervezték, nem tesznek majd különbséget a mozik közt, hogy a kisebb települések moziüzemeltetői is pályázhassanak. A szintén októberben tartott pécsi mozis konferencián elhangzott, sok kis mozi villanyszámlagondokkal küszködik, sokszor csak baráti kölcsönökből tudnak fennmaradni. Ráadásul a 2005. harmadik és negyedik negyedéves művészmozi-támogatások átutalása – a maradványképzési kötelezettség miatt – átcsúszott 2006-ra. Az idén már csak százmillió jut az art mozik fenntartására.
Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten. Valamiképpen azonban kialudt a lángja, s csak botorkálok vele a sötétben, a milliárdok és az ígéretek közt félúton. Aztán filmszakadás.
origo.hu
Szentkirályi Alexandra: Magyar Péter bevallotta, hogy létezik a szivárványkoalíció
