Kampánytükör

&#8222;Arra kérlek benneteket, hogy alávalót és durvát, <br/>igaztalant és hamist, személyesen bántót és tisztességben sértőt sem szóban, sem írásban, sem újságban, <br/>sem könyvben ne kövessetek el.&#8221; <br/>(Gyurcsány Ferenc)

Blogol a miniszterelnök. Ez magyarul azt jelenti, hogy annyi ideje van a kormányzás mellett, hogy még internetes naplót írni is van érkezése. Szövegében keveredik a „politikus házi papucsban” típusú kellemkedés és a kőkemény választási propaganda. Emiatt még nem is volna érdemes a figyelemre. A nappal.hu honlap azonban olvasói reakciókat is közöl: ezek valóságos kordokumentumok. „Kedves Feri! Annyira jó, hogy itt tetszik lenni. És ez a tegeződés is tök izgi. Gratulálok.” Továbbá: „Én még csak 12 éves vagyok, de már nagyon érdekel a politika. Tudom azt is, hogy a szüleim kire fognak szavazni. Jocó”. Valamint: „Gratulálok az évértékelő beszédhez! Megkönnyeztem. Átéreztem az Ön minden szavát. És tudom, milyen nehéz Önnek ennyi negatív, sőt kifejezetten gyűlölködő, gonosz emberekkel (sic!) harcot vívni.” Fiúk! Tudom, hogy meg akartok dolgozni az adóforintokból folyósított pénzetekért – de ez azért már mégiscsak ciki.

A fekete párduc, az Aranycsapat kapusa, Grosics Gyula szerint a szolgálatok egészen 1994-ig figyeltették; aktáját csak 1996-ban zárták le végleg. Ha ez valóban így van, minden addigi titokminiszternek és miniszterelnöknek vissza kéne vonulnia a közélettől és a közszerepléstől.

Az „ébredő Maliból” érkezett olvasói levél a Heti Válaszhoz. Az orvosegyetemet a második hazájának tartó Magyarországon végző K. I. a Magyar Nemzetben is ismertetett Fábry-interjúhoz kívánt megjegyzést fűzni. A szöveg már-már irodalmi értékű lekerekítettsége, továbbá politikai aktualitása miatt megérdemli, hogy hosszabban idézzem. „Érdeklődéssel olvastam Fábry Sándor gondolatait, és felháborodtam egyik válaszán. Neheztelésemet az váltotta ki, hogy lekicsinylő értelemben említette Malit. Rossz példát választott, ugyanis itt nálunk Gy. F. nem lehetne törzsfőnök. A Vének Tanácsa nagy élettapasztalattal rendelkező, bölcs emberekből, a törzs legjobbjaiból áll, akik a törzsfőnököt beható vizsgálódás után választják ki. A jelölteknek különböző próbákon kell átesniük, és csak az lehet törzsfőnök, aki az összes vizsgán a legjobb eredménnyel megy át. A végső döntés alapja pedig a legnehezebb vizsga, az úgynevezett vöröshangyapróba. Ha nem tisztességes ember a jelölt, a vöröshangyák az őserdőben egyszerűen megeszik. Más a verejtékszaga egy talpától a feje búbjáig becsületes embernek, mint egy csak a talpáig tisztességesnek. Ez alapján döntenek a vöröshangyák. Ez az évszázadok alatt kialakult kiválasztási módszer nagyon jól bevált, tehát nálunk nincs olyan veszély, hogy a törzsfőnökről kiderül, hogy korábban – mondjuk – megdézsmálta a törzs vagyonát, vagy nem adott a feleségéért annyi kecskét, amennyit kialkudott. Mivel hálával gondolok Magyarországra és az ott élő barátaimra, szívesen segítek önöknek. Írják meg, mennyi vöröshangyát küldjek.” Hiba volna e gondolatsort afféle kabarémonológként kezelni – tekintsük inkább hiteles mali politológiai megnyilvánulásnak. Félrevinné a közös gondolkodást az is, ha Dobrev Klárát kecskevalutába számolnánk át – a lényeg alighanem az alkalmassági próbán van. Fricz Tamás finoman figyelmeztette a szocialistákat, hogy ha mégsem Gyurcsányt jelölnék kormányfőnek, elkerülhetnék azt az össznemzeti blamázst, hogy a köztársaságnak köztörvényes miniszterelnök-jelöltje legyen. Nem fogadták meg a szavát. A mali típusú vöröshangyapróba voltaképpen egy naturális poligráfvizsgálat. Aki hazudozik, hogy nem dézsmálta meg a törzsvagyont, hanem mi az hogy, nagyon is, az kínjában izzad – ezt észlelik aztán a finom szaglású hangyák. (Itt ráadásul még „a bátorság színe”, a vörös sem jelent helyzeti előnyt, netán protekciót.) Gyurcsány tisztességét a magam részéről mégsem afrikai, hanem európai módszerekkel mérném. Annak idején ezt is elmulasztották: összeültek a szocialista törzs vénei, aztán egyhangúlag megválasztották – Kiss Pétert. Úgyhogy üzenem Maliba: egy dózis vöröshangya mindenképp kevés lesz. Le kell tesztelni az egész Vének Tanácsát, úgyhogy minimum egy konténernyire lesz szükség.

Tabudöntő sajtószabadságharc vagy vallásellenes szolidaritás? A Mohamed prófétát az al-Kaida típusú terrorizmussal azonosító dán karikatúrák ostobaságát a Népszabadság is elismerte. Liberális dogmatizmussal mégis újraközölte a gúnyrajzokat, a Magyar Hírlappal együtt. Néhány közel-keleti dán nagykövetség már lángol, de a közel-keleti magyar külképviseletek sincsenek biztonságban. Sőt, az első húszba sikerült verekedni magunkat a militáns muzulmánok ellenséglistáján. Ha ne adj’ isten, Budapesten is robbanna valami, Vörös T. Károly és Szombathy Pál a világért se érezze úgy, hogy ez tőlük függetlenül történik. A vallási tételek nevetségessé tétele nem sajtószabadság-kérdés: kéretik hát tartózkodni a Jézus- és Mózes-karikatúráktól is. Vagy ezekre itt nincs esély? Ha így van, csak a kampányban is tapasztalt kettős mérce lép működésbe…