Kampánytükör

„Arra kérlek benneteket, hogy alávalót és durvát, igaztalant és hamist, személyesen bántót és tisztességben sértőt sem szóban, sem írásban, sem újságban, sem könyvben ne kövessetek el.” (Gyurcsány Ferenc)

Lottó Ottó a múlté, de a szerencsejáték-reklám él és virul. Most épp az a fajta dívik, hogy valakivel – egy kéményseprővel, szobafestővel vagy kötögető nagymamával – közlik az aktuális heti jackpot összegét, mire az illető félbehagy mindent, és visszakérdez: „Mennyi?” Az éjjel azt álmodtam, hogy a filmesek a szokott lelkesedéssel a miniszterelnökkel meg a gazdasági miniszterrel közlik: a halmozott nyeremény immár több száz millió forintra rúg. Mire a megszólítottak: „Jó, jó, de minek zavarnak bennünket ilyen apróságokkal?”

Buzizik a Hócipő. Farkasházy Mimi amúgy azt csinál a szatirikus közlönyében, amit csak akar – az persze más kérdés, kell-e a buzizást közpénzekből, ráadásul a nemzeti kulturális örökség tárcájának költségvetéséből milliós nagyságrendben támogatni. Szerény véleményem szerint ugyanis a buzizás korántsem a nemzeti kulturális örökség része – vagy ha hivatalos kormányzati álláspont szerint mégis az volna, akkor haladéktalan személyi változásra van szükség a kihívásokkal küszködő kultuszminisztérium élén. Mindazonáltal Farkasházy Tivadarné és az ő téliesített élclapja egy szabad országban messzemenően hódolhat a buzizás trendi mód homofób szenvedélyének – legfeljebb nem volna szerencsés, hogy Mimi asszony mondjuk közszolgálati kabarét szerkesszen a Magyar Rádióban. A főszerkesztőnő egyébiránt ránézésre nem tűnik homofóbnak. Ám megbecsült, magas médiastátusban lévő közszereplőként az alkotmánybírósági verdikt szerint többet kell elviselnie, ezért kénytelen vagyok leszögezni: ha Mimi asszony nem is homofób, akkor homofóbbérenc. Ha nem így volna, bizonyára nem jelenhetett volna meg az általa főszerkesztett „szelektív hulladékban” ilyen mondat: „Munkatársunk a trolibuszon hallotta, miszerint Gyurcsány Ferenc aszcendense buzi.” Egy Kampánytükör címet viselő rovat, mivelhogy kampánypolitikust ért méltatlan sérelem, kompetensnek érzi magát, hogy deklarálja: el a kezekkel Gyurcsány Ferenctől! Még humorosnak szánt formában is tűrhetetlen, hogy a miniszterelnököt vélt vagy valós nemi hovatartozása alapján ítéljék meg, ahelyett, hogy – amúgy meglehetősen silány – kormányzati teljesítményét tennék mérlegre. A Svédországtól Új-Zélandig nagy nemzetközi feltűnést keltett kormányfői táncprodukcióból egyébként is indokolatlan efféle sarkos következtetést levonni: a Hugh Grant-paródia nyugodtan belefér a heteroszexuális kategóriába is, legfeljebb a gyurcsányi mozgáskultúrában mutatkoznak elemi hiányosságok. Mindez persze lehet, hogy csak a szokott konzervatív kukacoskodás, hiszen Gyurcsányék egyik lapjában, a Szabad Nép jogutódjában Kállai Ákos tolla által már megkezdődött – ráadásul Bálint napján – a korábban olyannyira kárhoztatott buzizás lelkes relativizálása: „Meleg aktivisták az eredetileg pejoratív jelentésű, a magyar buzihoz hasonlítható queert kezdték el alkalmazni magukra. Érvelésük úgy szólt, hogy a szitokszóként való használat során a szó elveszítette egykori specifikus jelentését, és általánosan sértő, megbélyegző jelentést kapott. Akik ezzel sértegetnek, használják mindenre és mindenkire abban az értelemben, hogy azok undorítóak, megvetendőek, akárcsak a buzik. Amikor azonban valaki magáról állítja, hogy ő buzi, meghökkentő feszültség keletkezik, mert a szó – használatából következően – nem lehet szitkozódás. Hogyha pedig ez a használat elterjed és polgárjogot nyer, megszünteti, felülírja a szó sértő funkcióját, hiszen senkit sem lehet lebuzizni, aki már lebuzizta magát.” Lehet tehát, hogy Farkasházy Mimi és humorzsák munkatársai csupán az idők szavát értik, amikor önfeledten és büszkén buziznak – egyelőre másokat. (Például „a köztársaság miniszterelnökét”, hogy egy parlamenti szófordulattal éljek.) Talán ilyen a humoruk – csakhogy a humorérzék mégiscsak kettőn áll. (Lásd: Mohamed-karikatúrák.) Kedves homoszexuális polgártársak! Ha nem igazán vonzó jövőkép az önök számára a szemantikai kommandók által javallott önbuzizás, voksoljanak bátran a konzervatívokra. Ők bízvást megvédik önöket a Hócipő humorától és a Népszabadság verbális ellenforradalmától…

Gyurcsány Ferenc átölelte Szabó Istvánt, az Oscar-díjas spiclit. A filmszemle megnyitóján készült fotón nem egyszerűen jelentésíró és jelentésolvasó borult egymás nyakába. Óhatatlanul eszünkbe ötlenek Varga László történész számadatai is: miközben a csordogáló leleplezések folytán még mindig csak úgy száz besúgónál tartunk, a virtuális ügynöklista megközelítőleg százhetvenezer nevet tartalmaz. Gyurcsány pedig gátlástalan machiavellista politikusként remekül tud számolni: az pont százhetvenezer szavazat. A történelmi igazságszolgáltatás nem választási kategória. Úgyhogy idézzük inkább az ÉS-ből Rácz Péter zseniális megfigyelését: Szabó „szülei Liliom utcai házában forgatja A napfény ízét. (…) A régi házban ma téglamúzeum működik. Sok kicsi tégla látható ott.”