Kampánytükör

&#8222;Arra kérlek benneteket, hogy alávalót és durvát, <br/>igaztalant és hamist, személyesen bántót és tisztességben sértőt sem szóban, sem írásban, sem újságban, <br/>sem könyvben ne kövessetek el.&#8221; <br/>(Gyurcsány Ferenc)

Doktor Kende most már a Népszabadsággal is hadban áll, amelyben szerinte megjelenhet „ugyanolyan rosszindulatú, a tényekre fittyet hányó minősítés, mint a jobboldali sajtó támadásainak özöne”. De nem is ezért a testvérharcért idézem, hanem a megkapó ars poeticája miatt. „S hogy írok a könyvben az Orbán körül keringő pletykákról is? Igen, mivel jelzésértékűek – a szociálpszichológia rendszeresen kutatja a pletykák, mendemondák terjedését, mentális funkcióit, hiszen adott metszetben részei a közéletnek. Könyvemben azonban minden ilyen esetben kiderül, hogy ezek bizony: pletykák.” Most már végre tudjuk, hogy minden alattomos és alaptalan vádaskodásnak az a csúnya szociálpszichológia az oka; amit még véletlenül se tessenek összekeverni a szociáldemokráciával…

Csurka István szerint „azokhoz képest, akik most vannak, (…) a Kádár-korszak bizonyos főemberei Grál-lovagok voltak”. Az ember így, ügynökügyek évadján, az efféle puha diktatúrás apológiára akaratlanul összevonja a szemöldökét: nem véletlenül tartották Csurkát titkos Aczél-kedvencnek? A pártvezér egy szuszra a Fideszt és az MSZP-t „a kétpártrendszer két beltagjának” nevezte a Vasárnapi Újságban. Spekulációiban nem zavarja, hogy jelenleg még négypárti parlament van: engedelmesen visszhangozza „a kétpártrendszer már majdnem egypártrendszer” hazug, antidemokratikus tételét. „Természetesen én pontosan látom, hogy itt Orbán fog nyerni, a másik oldalnak nincsen esélye, csak azt akarja, hogy legalább olyan helyzetet csikarjon ki a helyzet megoldhatatlan volta következtében, hogy bent tudjon maradni, megússza, hogy ne legyen elszámolás, ne legyen igazságtétel” – finomít később. Ám mielőtt meghatódnánk éleslátása miatt, pillantsunk a Magyar Fórum címlapjára. Erről ugyan már lekerült, hogy Csurka István lapja, de talán csak azért, mert tiltakoztak az ifjú szövetségesek. Az öregbetűvel szedett vezérglossza piros címe: Epecsere. „Egy független orvoscsoport haladéktalanul kezdjen el két élő donoros szervátültetést. (…) Orbán epéjét ültessék át Gyurcsányba, és Gyurcsány epéjét ünnepélyes keretek között helyezzék el Orbánban. Ha egyikőjük szervezete sem löki ki magából mint idegen testet a másik epéjét, akkor még felépülésük közben kezdjék el a nagykoalíciós tárgyalásokat.” E sorok írójának édesanyja történetesen epehólyagrákban halt meg. Leírhatatlanul szenvedett. Ritka végzet, de előfordul. Mindazonáltal visszafogom magam, hogy ne öntsön el az epe ilyen vérszomjas metafora olvastán. Nem javaslok szervátültetést sem más harmadik utas politikusokkal. Nem firtatom, hogy miért nincs egy újságnál senki, aki figyelmeztetné a magát szellemesnek vélő, a jelek szerint végtelenül öntelt főnököt: vigyázz, ez embertelen, és talán már a lopakodó szenilitás jele. Csupán keserűen eljátszom a gondolattal: ha élő donoros szervátültetéssel a mai Csurka agyát átültetnék a Házmestersiratót és más remekműveket alkotó fiatalabb Csurka fejébe, vajon idegen testként kivetné-e magából? Mit mondhatnék még: aki magyar, nem tart vele.

Igen. Megcsináltuk. Így végződik mindegyik MSZP-s álplakát, amely a megcsinaltak.uw.hu honlapon olvasható. Szörnyű ez a plagizálási járvány – szörnyülködjünk együtt szubjektív „best of” válogatásom alapján. „Elvettük a rendőrök jogosan járó 13. havi illetményét. Négy év alatt tíz évet távolodtunk az eurótól. Babakötvény: elértük, hogy minden csecsemőre 1,5 millió forint államadósság jut. Négy év alatt megszámlálhatatlan esetben sértettünk alkotmányt. Brókerbulin koccintgattunk. Magunknak megcsináltuk a jóléti rendszerváltozást. Jogellenesen eltávolítottuk a KSH felső vezetését. Három év alatt 33-szor emeltünk adót. Megdupláztuk sok gyógyszer árát. Elvettük a családi adókedvezményt. Szétvertük a Széchenyi-tervet. Söjtörön jól belakmároztunk. Háromszoros áron építettük az autópályákat. Lecseréltük az öregecskedő feleségeket. Leterroristáztuk a szaúdi labdarúgókat. Megdupláztuk az államadósságot. Jogtalanul visszatartottuk a vállalkozóknak járó áfát. Nem építettünk gátakat és víztározókat. Nem tettük mindenki számára ingyenessé a tankönyveket. Bezártuk a kis postákat. Nem tettük rendbe az egészségügyet. Most sem építettünk metrót Budapesten. Engedélyeztük, majd megtiltottuk a petárdázást szilveszterkor. Nem szereltük lejjebb a villanykapcsolókat a közintézményekben. Viccelődtünk a Terror Háza előtt a nácizmus áldozatain. Nem építettünk tízezer új kollégiumi férőhelyet. Nem telepítettünk 300 ezer hektár új erdőt. Negyvenezer diákkal újraírattuk a matekérettségit. Mentésre képtelen mentőautókat adtunk át nagy csinnadrattával. Nem számoltuk fel a cigánytelepeket.” S végül a záróbölcsesség: „Amit ma ellophatsz, ne halaszd holnapra. Igen. Még ma megcsináljuk!” Ez már alighanem a sokat emlegetett negatív kampány. Kérdés, hogy az MSZP csinálja-e, vagy a kritikusai.