Kampánytükör

&#8222;Arra kérlek benneteket, hogy alávalót és durvát, <br/>igaztalant és hamist, személyesen bántót és tisztességben sértőt sem szóban, sem írásban, sem újságban, <br/>sem könyvben ne kövessetek el.&#8221; <br/>(Gyurcsány Ferenc)

Batiz András (csak itt, csak most, csak önöknek) most már folytatólagosan hülyét csinál magából. (Időnként már-már édeskés nosztalgiát érez az ember az ízes magyarsággal beszélő Bányász Rezső iránt.) A legutóbb a snájdig kormányszóvivő azzal magyarázta, hogy a Miniszterelnöki Hivatal miért foglalta le az adófizetők pénzéből az elszamolas.hu mellett a leszamolas. hu internetes domainnevet is, mert szerették volna: azok is rátaláljanak a kormányzati sikerpropaganda honlapjára, akik a klaviatúrán netán elütik az igekötőt. Hát igen, az igekötők a magyar nyelvben lényegesek. Hogy a kormányzat kedvenc igéjével illusztráljam a jelenséget: korántsem mindegy, hogy egy gyereket elcsinálnak vagy lecsinálnak. Arról pedig, hogy Gyurcsányék bárkivel is le akarnának számolni, természetesen szó sincs…

Dési János nem csupán a Magyar ATV Újságíróklubjának moderátora, nemcsak Bolgár Györgyöt szokta helyettesíteni a Klubrádióban (amely újabban „a választás rádiójaként” határozza meg magát), de mellékesen a „szociáldemokrata” Népszava főszerkesztő-helyettese is. A Magyar Nemzet igazán büszke lehet rá: elvégre annak idején lapunknál gyakornokoskodott. (Kristóf Attila rögzíti a pillanatképet az emlékezetes újságírósztrájk idejéből, midőn polgári illemtudással felrakta a lábát az asztalra.) Lapjának csütörtöki számában figyelemre méltó publicisztikával rukkolt elő Ők is mi vagyunk, avagy Orbán hétköznapi rasszizmusa címmel. Nem tagadom, felcsigázott a dolog, hiszen annak idején őrsgyűlésen engem is kötelezően betereltek a moziba a Hétköznapi fasizmus című szovjet propagandafilmre. Vajon hol bukkanhatott Dési a rasszizmus „hétköznapi” jelére Orbán megnyilvánulásaiban? Orbánt egyszer Juhász Ferenc már leantiszemitázta, ám a fantáziadús hadúr a független bíróság előtt nem tudta megvédeni állításait. Nos, médiapolihisztorunk ezt idézi Orbántól: „Amikor Szolnok városát fenyegette az árvíz a polgári kormány idején – akkor, emlékeznek, minden évben volt legalább egy, de volt, hogy kettő vagy három árvíz is –, akkor azt tapasztaltam, hogy a gátakon sokan dolgoztak a roma közösségből. És jól dolgoztak, és elvégezték a munkát. Ugyan másképp szervezik a munkát, mint mi, de ennek a végeredmény szempontjából nincs jelentősége. A lényeg az, hogy mivel volt fizetség, jöttek, és fegyelmezetten dolgoztak. Nem üres prédikáció tehát az, hogy a roma közösség számára a munkán keresztül lehetséges a felemelkedés.” Aki ebből a mondatsorból bármiféle rasszizmus nyomára bukkan, annak a szakma nevében nagy szeretettel gratulálok. Désinek azonban sikerült – igaz, ő nagyítóval jár-kel Orbán nyomában. Ki nem találják, mi szúrt neki szemet. Ez a mondattöredék: „másképp szervezik a munkát, mint mi”. Ne feledjük: Orbán akkor kormányon volt, ő volt a miniszterelnök, és amikor többes szám első személyben beszélt, azt nem felséges többesnek szánta, hanem a kabinetjét, illetve annak apparátusát értette rajta. Ezt tette Medgyessy, ezt teszi Gyurcsány is. Ez így helyes: a miniszterelnök kollektív felelősséget visel. Désinek viszont, akár Mórickának, mindenről ugyanaz jut az eszébe (bár más, mint Mórickának). Ő cigányellenességet lát bele a cigánysággal rokonszenvező, a romák munka általi felemelése mellett érvelő gondolatmenetbe. „Nem tudom, hogy igazán jó-e, ha egy miniszterelnök az árvíz fenyegette gátat járva akképpen osztályozza az ő népét, hogy na ez cigány, ez meg nem cigány. De még ez sem a legfelháborítóbb, hanem az a »mi«. Ez a leereszkedően vállveregető »ugyan másként szervezik a munkát, mint mi«. Magyarország egykori miniszterelnöke, aki újra kormányfő szeretne lenni, úgy gondolkozik: az ő polgárai, az emberek, akiknek oly fontos a véleménye, két csoportra oszthatók? »Mi«-re, tisztes magyarokra és »ők«-re, a cigányokra?” Nem tisztem Orbán nevében szólni, de a magyar nyelvből kiindulva nem gondolkodik úgy – a „tisztes magyarok” Dési leleménye. A leereszkedő vállveregetés vádját kockáztatva pedig hadd jegyezzem meg: szociológiai tény, hogy a cigányság tényleg sok mindent sajátos rend szerint szervez. Gyermekkoromban még vándorcigánytábort is láttam a falumba érkezni: ez a logisztika komoly – és másféle – szervezést igényelt. De ha már Dési ilyen kényes a roma másságra, miért nem írt egy sort sem arról, hogy a kormánypárti suttogó propaganda miért „orsósozza” Orbánt? Dési cikkével egy oldalon meg az a Pápai Gábor közöl (természetesen orbános) karikatúrát, aki egy váci MSZP-s kampányszórólapon a rózsaszín arcú polgármester és a rózsaszín arcú fideszes honatya mellett Orbánt mélyzöld (sötét) arcszínnel ábrázolta…

Demszky Gábor megnyugtatta a fővárosiakat: mégis lesz tehénparádé, mert „a tehenek sikerre vannak ítélve”. Négy éve még működött a városképvédelmi bizottsági kontroll – ma már az sem. Demszky még nem döntött, felveszi-e a Mehemed előnevet.