Versenyképességünk záloga a tudás alapú gazdaság kialakulása. Ezért támogatjuk a tudásközpontok létrejöttét, további jelentős kedvezményeket kapnak a K+F-tevékenységet folytatók. Támogatjuk a magyar vállalkozásokat új termékek kifejlesztésében, előnyösebb technológia vagy innovatív szolgáltatások kidolgozásában – folytatta az szocialista–liberális koalíció ígérgetéseit már miniszterelnökként Gyurcsány Ferenc. Mely ígéretek között olyan vállalások is elhangzottak, mint például szakítanak a – polgári kormányzás idején egyébként kevésbé jellemző – maradványelvként rögzült gyakorlattal, amely szerint az oktatás, az egészségügy, a kutatás-fejlesztés, a kultúra igényeinek kielégítésére a források elosztásakor utolsóként, a megszigorító intézkedések foganatosításakor pedig elsőként került sor. Jelezve, hogy 2002-ben szerintük mennyire lehetetlen helyzetbe került a terület, programjukban leszögezték: „a 2006-ig terjedő időszakra vonatkozóan is csak azt tudjuk az anyagi lehetőségek terén megvalósítható célként kitűzni, hogy megközelítjük az uniós tagországok K+F-ráfordításainak átlagos szintjét.”
Ezen ígéretekhez és vállalásokhoz képest a mai valóság éppen az ellenkezőjét mutatja. A bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyított állami ráfordítás 2002 óta folyamatosan csökken, miközben a hazai tudomány fellegvára, a Magyar Tudományos Akadémia egyre válságosabb helyzetbe került. A tudós társadalom tűrőképességét feszegető – gyakran évközi – elvonások végül egy általános tiltakozásba torkolltak. Tavaly decemberben mintegy 2500 kutató írta alá azt a Gyurcsány Ferencnek címzett levelet, melyben az érintettek azért tiltakoztak, mert a kormány újabb egymilliárd forint megvonására készült az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram (OTKA) költségvetéséből. A tiltakozás eredménye: az MTA és az NKTH költségvetéséből fele-fele arányban átcsoportosítottak – vagyis elvontak – 600 millió forintot, a kormány pedig 100 millióval emelte az előzőleg egymilliárd forinttal csökkentett támogatást. Vagyis végeredményben még e soha nem látott mértékű tiltakozás sem tudta megakadályozni azt, hogy a területről újabb 900 millió forintot vonjon el a kormány. Nyilvánvaló, hogy az átcsoportosításra kényszerített MTA kénytelen az általa fenntartott intézményektől elvonni az OTKA-nak felajánlott háromszázmillió forintot. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a kormány az Akadémiát más költségvetési tételéknél sem kímélte. Az MTA a felügyelete alá tartozó költségvetési szervek működtetésére és a központilag kezelt feladatokra 2003-ban még 36,5 milliárd forinttal számolhatott. A jóváhagyott költségvetési támogatás később 33,7 milliárd forintra módosult, ami 7,6 százalékos csökkenést jelentett. Az MTA a tavalyi büdzséjavaslatát 40,6 milliárd forint értékben nyújtotta be a Pénzügyminisztériumnak. A kormány az Országgyűlés részére már csak 37,4 milliárd forint összegű javaslatot adott tovább, ami a képviselői indítványok alapján megint csökkent, végül 36,5 milliárd forintra zsugorodott. Ez a támogatási keret már az első negyedévben további 2,5 milliárd forinttal fogyatkozott a szocialista programban oly erőteljesen elítélt maradványképzés miatt. Az Akadémia tavaly valamivel több mint 37 milliárdból gazdálkodhatott, jövőre pedig – a közületeket érintő folyamatos gáz- és villanyáremelések, illetve az infláció ellenére – csak alig egymilliárd forinttal emelték az MTA költségvetését, melyből az említettek miatt 300 millióról már le is kellett mondjon. Az elvonások miatt az MTA alá tartozó kutatás-fejlesztési feladatokat ellátó intézmények szinte kivétel nélkül a működőképesség határára jutottak. Ez hamarosan jelentős létszámcsökkentést okozhat, ami az uniós átlaghoz mért elmaradásunkat még tovább növeli, amely most még fel sem mérhető hátrányokkal járhat. – Amennyiben nem következik be jelentős változás, a forráshiány miatt komolyan mérlegelni kell egyes kutatási területek, szervezetek megszüntetését is – jellemezte korábban a kialakult helyzetet Kroó Norbert, az MTA főtitkára.
Az OTKA körül lényegében ugyanez a helyzet: a költségvetési támogatás 2002 előtt folyamatosan emelkedett, viszont a 2002-es 6,8 milliárdos támogatás után a 2003-as már csak 6,5 milliárd volt, tavaly ez tovább csökkent 5,7 milliárd forintra. Ez utóbbihoz képest akartak újabb egymilliárdot elvonni. Az elmúlt időszakban a szervezet évente meghirdette a kutatási és ifjúsági, valamint a posztdoktori pályázatokat. A 2004-es keret azonban nem tette lehetővé újabb pályázatok támogatását. Az OTKA műszerpályázata 2002-ben 1,4 milliárd forint volt. 2003-ban már csak 500 millió forinttal járult hozzá a szervezet a kutatók tudományos munkájához szükséges műszerek beszerzéséhez, 2004-ben pedig nem is hirdettek műszerpályázatot. Az utóbbi három évben az OTKA költségvetése több mint 37 százalékkal csökkent. Összességében tehát a kutatók által kért egymilliárd forint csupán arra lett volna elegendő, hogy elérhető legyen vele a csökkentett 2003-as, még korántsem ideális szint.
Tiltakozást váltott ki végül az innovációs alap kezelésére felállított Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal működése is. Az innovációs alap forrásait egyrészt a vállalkozói szféra által fizetett innovációs járulék, másrészt – elvileg – a központi költségvetés biztosítja. A szakmai szervezetek szerint a hivatal pályázatelbírálási gyakorlata ellenőrizhetetlen, túlzottan bürokratikus, s esetenként felveti a korrupció gyanúját is. Az innovációs alap forrásainak biztonságos tervezhetősége érdekében a törvény előírja, hogy az állam köteles hozzátenni annyit, amennyivel a vállalatok két évvel korábban hozzájárultak. Ezt a kötelezettséget először az idei költségvetési törvényben kellett volna érvényesíteni. Ugyanakkor a kormány egy tavaly év végi törvénymódosítással a jogszabály életbe léptetését 2007. január elsejére változtatta, s ezzel mintegy 3,5 milliárd forintot vont el az alaptól.
A kutatás-fejlesztésben vállalt kormányzati szerepvállalás háttérbe szorulására a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai is rávilágítanak. Míg 2002-ben hazánk kutatás-fejlesztési ráfordítása – a GDP-hez viszonyított arányban – meghaladta az egy százalékot, a támogatás 2003-ban 0,95 százalékra, 2004-ben pedig már 0,88 százalékra csökkent. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi kormány hivatalba lépése óta a tudományra fordított összegek aránya folyamatosan csökkent. Ráadásul az összegek reálértéke is jelentősen csökkent. Az energia és különböző költségek emelkedésén kívül ehhez jelentősen hozzájárult, hogy 2003-tól a kutatási tevékenységet a kedvezményes 12 százalékos áfakörből a 25 százalékosba sorolták át, ami erőteljesen csökkentette a kutatásra fordítható összegek reálértékét. Emellett 2004. január 1-jétől ugyancsak az áfatörvény módosítása hatott kedvezőtlenül, ekkortól ugyanis az államháztartási támogatáshoz kapcsolódó levonási jog tilalma miatt a beszerzések áfatartalma nem vonható le.
Összességében tehát elmondható, hogy a kormány igen sokat beszél a tudás alapú gazdaság megteremtéséről, de az ezzel kapcsolatos döntései sora éppen az ellenkezőjét eredményezik. Ezzel pedig nemhogy megközelítettük volna az uniós tagországok K+F-ráfordításainak átlagos szintjét, hanem tovább mélyítettük lemaradásunkat.
origo.hu
Pszichológus Magyar Péter volt barátnője interjújáról: tipikus bántalmazó kapcsolat
