Magyarország, a jogállam

Bilincsben vittek el a rendőrök egy embert, aki egy gerendán tartózkodva (hogy ült vagy állt, az nem derült ki) egy kiáltványt olvasott fel arról, hogy ne hagyjuk lebontani a magyar kulturális örökség egy részét. Azokat, akik hallgatták, igazoltatták, és felírták az adataikat. A rendőrök az MTI tájékoztatása szerint arra hivatkozva intézkedtek, hogy „az utcai sajtótájékoztató is a gyülekezési jog hatálya alá esik, így 72 órával előre be kell jelenteni”. Ez nem igaz. Az utcai sajtótájékoztató nem esik a gyülekezési jog hatálya alá, és nem kell 72 órával az esemény előtt bejelenteni, egyébként pedig ezen az alapon az öszszes utcai sajtótájékoztatót tartó politikust el lehetne vinni, ami eddig egyetlen esetben történt meg, amikor a közelmúltban a Jobbik embereire is ezt a nem létező jogszabályt alkalmazták.
Míg a rendőrök be nem jelentett sajtótájékoztatóra hivatkoztak, maguk a demonstrálók az indymedia.hu-n azt írták, a sajtótájékoztató után valóban be nem jelentett módon gyülekeztek az 1844-ben épült Hild-ház lebontása ellen tiltakozva (mellékesen: a józan emberi ész nevében, felelős állampolgárokként cselekedve)… Csak épp hivatalosan nem ezért vitték el őket. A hivatalos indokolás nem jogszerű (mint ahogy a ház bontása sem az); innentől pedig egyetlen kérdés marad: jogállamban élünk-e akkor, ha a korlátozó jogszabályok – a létezők és a nem létezők – csak az emberek bizonyos csoportjaira, leginkább a civil szervezetekre vonatkoznak, másokra nem?
Jogállam-e az, ahol egy törvénysértő határozat alapján elkezdik bontani a nemzeti örökséget, és hiába tiltakozik a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke, a kultuszminiszter, sőt a sor végére nagy nehezen odakullogó Demszky Gábor főpolgármester is; a civil szervezetek és a hatalom birtokosainak eddig nem látott összefogása sem hoz eredményt, mert a helyi kiskirály, a kerület mellékesen kormánypárti, szocialista vezetője kijátszott egy rossz jogszabályt – büntetlenül és büntethetetlenül?
Jogállam-e az, ahol nem létező törvényekre hivatkozva megakadályozhatják azt, hogy az ember egy gerendán, vagy a pocsolyában ülve vagy darun lógva, ahogy kedve tartja, elmondja az igazat? Mellékesen: mi számít be nem jelentett demonstrációnak? Ha holnap tíz haverommal a Király utcán sétálgatva (sajnos, a demonstrálók sem voltak sokkal többen) hangosan azt üvöltöm, hogy Verók István hatodik kerületi polgármester alkalmatlan a posztjára, és mondjon le, mert nem a kerület érdekeit képviseli, hanem azon befektetők érdekeit, akik toronyházat akarnak építeni a régi pesti zsidó negyed közepére – akkor az a véleménynyilvánítás szabadsága, vagy be nem jelentett demonstráció?
Jogállam-e az, ahol a törvényesen megválasztott magyar kormány egyik minisztere, a kulturális örökségért felelős hivatal elnöke és a szintén törvényesen megválasztott főpolgármester szava nem elég egy törvénytelenül eljáró kiskirály ellen? Jogállam-e, ahol az állampolgároknak nem marad jogi eszközük, hogy megvédjék azt, ami nem Verók István kiskirály tulajdona, hanem a magyar nemzeté: a kulturális örökséget?
Ha a Király utca 40.-et lebontják, Magyarország nem jogállam, hanem a legmocskosabb kádári időket idéző posztszocialista szemétdomb, ahol nincs demokrácia és nincs szabadság, ráadásul hamarosan egységes arculatú zsidó negyed sem lesz. És még valami: ha a következő „be nem jelentett” sajtótájékoztatón vagy demonstráción – legyen szó a Király utca 40.-ről, vagy egy másik házról – nem jelenik meg mindenki, aki felelősnek érzi magát a saját tulajdonáért, az országért, akkor ezt a szemétdombot bizony mi tartjuk fenn. Személy szerint én, és Ön is, aki ezt olvassa.