1. „Azonnali hatállyal visszahelyezzük jogaikba a munkaadók és a munkavállalók érdek-képviseleti intézményeit. Újra életre keltjük a kormány és az érdekképviseletek közötti egyeztetések rendszerét” – ígérte a kormány 2002-ben. Valóban megalakult a versenyszféra érdekegyeztető fóruma, az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT), ahol Medgyessy Péter kijelentette, hogy a kabinet semmilyen társadalmi kérdésben nem dönt a szociális partnerek véleménye nélkül. Később azonban mind a szakszervezetek, mind a munkaadók egyaránt kifogásolták a fórum működését, például azt, hogy a kormányzati előterjesztések rendre akkor érkeznek az OÉT-hez, amikor már csak „láttamozni” lehet őket. Az OÉT törvényi szabályozására végül a kormány ígérete és az Alkotmánybíróság határozata ellenére sem került sor, mivel a kabinet az utolsó pillanatban indítja el az egyeztetéseket, így nem marad idő a parlamenti vitára. Régi-új érdekegyeztető fórumok alakulnak a közszférában is. Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanácsot, a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsát 2003-ban például egyszer sem hívták össze, noha olyan kérdések voltak napirenden, mint a kórház-privatizáció. 2004-ben is csak azért kezdődtek tárgyalások, mert a tervezett csekély mértékű béremelés miatt Országos Közszolgálati Sztrájkbizottság alakult.
2. „Nem kell személyi jövedelemadót fizetni a minimálbérek után” – ígérte a kormány, amit be is tartott.
3. „Kezdeményezzük a Munka törvénykönyvének (Mt) átfogó felülvizsgálatát és módosítását.” A kormány 2002-ben módosította az Mt-t, de ez elsősorban a szakszervezetek számára volt kedvező. Visszaállították a szakszervezeti tisztségviselők munkaidő-kedvezményének kötelező pénzbeni megváltását, valamint a szakszervezeti tagdíj kötelező levonását a munkáltatók részéről. Az Orbán-kormány alatt a szakszervezetek és az MSZP által „cselédtörvénynek” elnevezett módosításokat – érdekes módon – csak részben korrigálták.
Ezután 2003 júniusában kezdődtek meg az egyeztetések az Mt átfogó módosításáról, amit 2005 végén elfogadtak. Ebben többek között háromelemű minimálbér bevezetéséről, a munkaügyi ellenőrzés erősítéséről és a munkaerő-kölcsönzés feltételeiről született konszenzusos egyezség.
4. „A 2002–2006 közötti kormányzati ciklusban 38, 2010-ig 36 órára csökkentjük a heti kötelező munkaidőt.”
Az ígéret teljesülésére Medgyessy Péter személyes garanciát vállalt, ám míg hivatalban volt, nem történt érdemi lépés az ügyben. Közvetlen miniszterelnökké válása után Gyurcsány Ferenc bejelentette: nem időszerű a heti munkaidő csökkentése. A kormányfő azóta többször is megerősítette álláspontját.
5. „Mindenki számára biztosítjuk a tisztességes megélhetés lehetőségét. Ötvenszázalékos közalkalmazotti béremelés, uniós bérfelzárkóztatás.” Lényegében teljesült a később „átlagosan” ötvenszázalékos béremelésre keresztelt ígéret. Az önkormányzati választások előtt, 2002 szeptemberében végrehajtott intézkedés elsöprő győzelmet hozott a szocialistáknak, utána viszont rémmé vált mind a kormány, mind a közszféra számára. A kormány később már nem célzottan, a központi költségvetésből, hanem a normatívákon keresztül biztosította a szükséges bértömeget. Ez viszont lehetővé tette, hogy a bérköltségeket más dologi kiadásokra is fordíthassák, ami intézménybezárásokhoz, létszámcsökkentéshez vezetett. Az áthúzódó hatáson kívül 2003-ban nem történt béremelés a közszférában, 2004-ben is csak a bérek reálértékének megtartásáról született megállapodás. Az idei béralkut felmondta az önkormányzati oldal, mert a kormány nem biztosította a béremelések fedezetét. A 2002-es béremelés reálértéke a közoktatásban, az egészségügyben, a szociális szférában mintegy 10–15 százalékkal csökkent. Az uniós bérfelzárkóztatás 2003-ra „bérfelzárkózásra” módosult, majd kikerült a kormány szótárából. A kabinet szerint túlteljesítette a bérek vásárlóértékének 25 százalékos növelésére tett ígéretét.
6. „Közszolgálati reform.” Az egységes közszolgálati törvényt eredetileg 2003-ban terjesztették volna a parlament elé, amit az EU-csatlakozással azonos időpontban, 2004-ben fogadhattak volna el. Az eredeti tervek szerint többek között „több és jobb” munkát elismerő bérrendszer, 14. havi fizetés, önálló üdültetési, egészségügyi és nyugdíjrendszer várt volna a közszektorra. A reform kidolgozásáért felelős kormánybiztos októberben felmentését kérte, amit Gyurcsány Ferenc elfogadott. A Vadász János vezette hivatal működtetése és – az egyébként sohasem látott – reformtervezet elkészítése öszszességében 210 millió forintba került az adófizetőknek.
7. „3-400 ezer új munkahely.” A kormány szerint összességében 406 ezer új munkahely jött létre, ugyanakkor több mint háromszázezer szűnt meg, azaz a mérleg legfeljebb százezer új munkahely lehet. A kabinet a gazdaságban végbemenő szerkezetváltással magyarázza az eredményt. Az elmúlt négy évben gyakorlatilag nem volt hét, hogy ne zártak volna be munkahelyeket, üzemeket főként a feldolgozóágazatokban. Tömeges elbocsátásokra került sor a közszférában, elsősorban a köztisztviselői karban, de a MÁV „reformjaként” 11 ezer ember elbocsátásáról született döntés 2003 végén. Összességében több ezer fős leépítés történt a Magyar Postánál, a VPOP-nál és az APEH-nél. A Fidesz álláspontja szerint 400 ezer új munkahely helyett 400 ezer munkanélküli a kormány tevékenységének eredménye. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat legfrissebb adatai szerint alig két hónap alatt 36 ezer fővel emelkedett a hivatalosan nyilvántartott munkanélküliek száma, ami mára öszszességében elérte a 436 476 főt. Az Orbán-kormány idején 236 ezer új munkahely jött létre, 9,1 százalékról pedig 5,7 százalékra csökkent a munkanélküliség, ami az utóbbi négy évben 7,5 százalékra emelkedett.
origo.hu
Orbán Viktor a gazdasági semlegességről
