A baloldal eltűnt értékei

Mesterházy Ákos
Hatalmas erővel folyik a kampány, már csaknem minden vízcsapból Gyurcsány folyik. Ezért a tisztánlátás érdekében nem haszon nélkül való a baloldali értékeket, illetve ezek érvényesülését áttekinteni. Úgy gondolom, hogy a tettekből kell a baloldali értékeket kihámozni. Ezek elemzéséből talán okosabbak lehetünk, milyen értékeket tart a gyakorlatban értéknek a baloldali kormányzat és a mögötte álló, úgynevezett baloldali liberális elit. Ha ezzel megvagyunk, akkor akár el is dönthetjük, hova kell az X-et tenni.
Figyelem és hallgatom az embereket, akik Gyurcsányt istenítik. Vannak értelmiségi ismerőseim, akik bár látják a kormány hibáit, bűneit, de mégis az MSZP-t támogatják. Inkább csak azért, mert gyűlölik a „cigány” Orbánt, ezt többek között legutóbb a közeli ABC-ben is hallottam. A baloldali vezetők még sohasem tiltakoztak ezen és más baloldali eredetű, akár fasisztoidnak is nevezhető raszszista hangulatkeltés ellen. Lehet, hogy ez is hozzájárulhat a szavazatok maximalizálásához? Az emberek jelentős része fél, úgy érzik, hogy fortélyos félelem igazgat. És ma ez az attitűd uralja a magyar közéletet, amely eközben mindenkinek tönkreteszi a létalapját, kivéve a kormány milliárdos uraiét és holdudvaráét, amelynek étvágya mérhetetlen. Úgy látszik, a lopakodó diktatúra, aminek jeleit napról napra egyre nyilvánvalóbban látjuk, szemben a demokráciával, baloldali érték.
Csodálom az embereket, akik a lehengerlő propagandát bevéve, saját érdekeik ellen szavaznak. A sorsuk is az lesz szocialista győzelem esetén, ami a nemzeti oldal szavazóié, azt kapják jutalmul, amit a másik oldal büntetésül: jelesül a nyomort és a kilátástalanságot. Legfeljebb Kóka úrnak lesz még két helikoptere, valamint Gyurcsánynak és Veresnek további milliárdjai. Ha a szavazók azt is száma vennék, hogy az adósságok visszafizetése az ő nyugdíjaikat is érinti, hiszen a miniszterelnök tavalyi nyilatkozata szerint már a nyugdíjakat is hitelből fizetik, és (teszem hozzá) részben ebből is fizetik majd vissza, igazán lehetne félnivalójuk. Ha pedig a baloldal kizárólagosságra törekvése kerül szóba, a baloldaliak nem is értik a kérdést, nekik az a természetes, ha ők minden igazság és hatalom kizárólagos birtokosai, a többiek meg jobban teszik, ha nem ugrálnak, és whiskyt isznak meg diszkóznak, vagy a fiatalok külföldre mennek. Úgy látszik, hogy az emberek tömeges átverése baloldali érték.
A gazdaságpolitika ma már országromboló méreteket ölt. A baloldal sohasem értett a gazdasághoz. Azt mindig a pillanatnyi rövidlátó politikai érdekek szerint erőszakolták meg, ez tipikus bolsevik hagyomány. Ha meg ezért nem teljesít úgy, hogy a mérhetetlen osztogatás fedezetét kitermelje, akkor jöhet a hitel. Fekete János óta tudjuk, hogy ez kiváló lehetőség gazdasági zavarok elfedéséhez. Az eltelt csaknem négy évben körülbelül 5000 milliárd forinttal, már 13 ezer milliárd (!) forint fölé nőtt az államadósság, s ma a Kádár-korszakénak nagyjából a háromszorosát teszi ki. Ebbe akkor az ország beleroppant. Ma sem állunk messze tőle. Ma már a csaknem teljes állami vagyon privatizálása az alapjaiban elhibázott gazdaságpolitika élettartamát hosszabbítja meg, a repülőtéré is két-három hónappal, mert a 460 milliárd csak az első két hónap veszteségét fedezte. Ezt a pénzt a Postabank 100 milliárdot meghaladó összegével vagy a PPP-programok és egyéb balfogások további sok száz milliárdos összegével akár a csatornába is önthettük volna. Azt halljuk, hogy az EU majd megold minden problémát, 2007 és 2013 között dől a pénz, de az már „momentán” senkit nem érdekel, hogy a saját erőt ki és hogyan fogja biztosítani a másfél ezer milliárdos költségvetési hiányból. Vajon a német autópályákat miért építik 90 százalékban német cégek, és a magyarok a hazaiakat csak 30 százalékban? Vajon miért zúdult össztűz az Orbán-kormányra, amikor olyan magyar céget akart létrehozni, amely képes autópályát építeni? Nyilván a kormánypártok a nyugati cégek tendernyerésében voltak érdekeltek. Pedig az optimum megtalálása a magyar és más külföldi cégek érdekei, illetve a globalizált gazdaságban a magyar nemzeti és globalizált érdekek megfelelő szintű összhangja sokkal inkább mindkét fél hosszú távú érdeke lenne. Ez ma – véleményem szerint – a Fidesz gazdaságpolitikájának lényege. Dübörgünk – lefelé a gödörbe. Úgy tűnik, hogy az ország tönkretétele és a külföldi érdekek gátlástalan kiszolgálása baloldali érték.
Ha a határon túli magyarok kerülnek szóba, akkor a mai kormánypártok képviselői erősen csúsztatva nyugdíjat és egészségügyi ellátást veszélyeztető éhenkórászokat láttatnak bennük. Akkor, december ötödikén ez világosan kiderült. Medgyessy és Kovács a magyar lakosság felét nem vinné Európába, legújabban pedig már Gyurcsány a sintértelepre gyűjtené őket. Hitler legalább nem gyűlölte a határon túli és a határon inneni németeket. Úgy tűnik, hogy a magyargyűlölet baloldali érték.
Ami a kutatási politikát illeti, az állami hozzájárulás zuhanásszerűen csökken, a magyar tulajdonú cégek helyzete pedig, tisztelet a kivételnek, nem enged meg komolyabb kutatást, mivel magyar tulajdonú nagyvállalat alig maradt mutatóba. Nagy a veszély, hogy a kutatás leépülése miatt akár ezermilliárdos károkat okozó döntések születhetnek meg, mert lassan nem lesz, aki megmondaná, mit kell tenni. A baloldali politikusok pedig – tisztelet a kivételnek – csalhatatlanok. Nemzeti érdek, hogy a hazai kutatástámogatás tegye lehetővé olyan alap- és alkalmazott kutatások elvégzését, amelyek magyar tulajdonban lévő vállalatok versenyképességét növelik, akár önállóan, akár úgy, hogy ezek révén válhatnának a multik beszállítóivá. Nem az a baj, hogy külföldi megbízásokat elfogadunk, vagy nyugati cégeknek fejlesztési munkákat elvállalunk. Az a baj, ha csak ez van, mert ebből nem vagy alig lesz olyan hozzáadott érték, amelynek haszna itthon maradna. Az már csak hab a tortán, hogy az oktatási rendszer lezüllesztése eredményeképpen annak a szürkeállománynak a fenntartása is veszélybe kerül, amire a jövőt építeni szeretnénk. Úgy látszik, mintha az országos szinten folyó szervezett néphülyítés baloldali érték lenne.
Magyarországon az előző csaknem hatvan évben csaknem hatmillió abortuszt hajtottak végre. Ez hatmillió emberi lény kiirtásával egyenértékű. Ez sokszorosa a világháborús veszteségnek. Nem gondolom, hogy a hatmillió áldozat bármilyen baloldali eszmekörbe beleillene. A borzalmas az, ha itt nem becsüljük az életet, akkor előbb-utóbb mások életének elvétele is bocsánatos bűn lehet. Erre a fasizmus és a kommunizmus százmilliót jóval meghaladó áldozata világos bizonyíték. A gyűlölethadjárat végén valahol mindig a gázkamrák fénye világít, a Gulag munkatáborai sötétlenek, vagy a 301-es parcella keresztjei sejlenek fel. Ennek kellene véget vetni, és inkább azon kellene gondolkodni, hogy hogyan lehet olyan népesedési programot létrehozni, amely orvosi diagnózison alapuló ritka kivételektől eltekintve kiküszöböli magzatok százezreinek az elpusztítását. A drogok is fokozódó mértékben szedik áldozataikat, és úgy tűnik egyes erők azok liberalizálásában érdekeltek (lehet, hogy a drogbárók is finanszírozzák a kampányt?). Nincs még elég nagy baj? Úgy tűnik, mintha a halál kultúrája baloldali érték lenne.
Úgy látszik, a vallásellenes megnyilvánulások is átgondolt stratégiák. Az egyházi oktatási és szociális intézmények anyagi hátrányba hozása ide tartozik. Némely médiumokban elhangzó szövegek inkább Leninhez illenek, és az látszik, mintha a keresztdöntögetés is bocsánatos hiba lenne. Ma úgy tűnik, hogy a hívő embereket ismét másodosztályú állampolgárként akarják kezelni. Furcsa fintora a sorsnak, hogy az a párt ágál leginkább a keresztyénség és a vallás ellen, amelyik úgymond liberális eszméket vall, és amelynek elvileg védenie kellene a más véleményen lévők érdekeit és szabadságát. Úgy látszik, mintha a primitív vallásellenesség és mások szabadságának korlátozása baloldali érték lenne.
A fentiek alapján a magát liberális baloldalinak vagy egyszerűen baloldalinak nevező vezető réteg – tisztelet a mindenkori kivételeknek, mert ilyenek is szép számmal vannak – szemmel láthatóan nem tudja, mi a tisztesség, mi a becsület, mi a hazaszeretet, mi a szolgálat. Nem is értik, mi az, hogy felelősség, és a fenti fogalmak legfeljebb szónoki fogást jelentenek. Attól természetesen erősen óvakodnék, hogy a nagyjából kétmilliónyi szavazójukat is így minősítsem. Őket inkább sajnálom, ők az a sokszorosan átvert, becsapott tömeg, amely még mindig azt hiszi, hogy az ő sorsa akárkit is érdekel a „baloldali” politikusok közül azon túl, hogy a választásokon rájuk szavazzanak. Ők a mérleg nyelve. A légbuborék kipukkanás előtt van. Kérdés, mikor történik ez meg, és mekkorát robban.
A társadalom működésének alapja a tiszta erkölcs. Amelyik társadalom vezető rétege ez ellen cselekszik, az hosszú távon annak a közösségnek a romlását okozza, amelyet irányít, legyen az itthon vagy bárhol a világon. Arról már nem is beszélve, hogy az olyan a baloldali értékek, mint a szolidaritás, a szegények, elnyomottak támogatása, a munkakörülmények javítása, mind a keresztyén eszmerendszerből kerültek át a baloldali pártokhoz. Hogy mivé tették őket, azt láthattuk. Ma ezt a politikát a Fidesz vállalja fel éppen keresztyén háttéren (például minimálbér-emelés, ami ellen a szocialisták tiltakoztak leginkább, vagy újabban a társadalmi szolidaritás eszméje). Az is bizonyos, hogy Magyarországnak szüksége van egy, a demokratikus értékeket és a haza érdekeit felvállaló szociáldemokrata politikára. A kérdés mindössze annyi, hogy van-e ma a magyar baloldalon olyan formáció, amelyből az új hiteles szociáldemokrata párt vezetése kinőhetne. Mert tagjai, abban biztos vagyok, lennének. Ennek megválaszolását azonban bízzuk a jövendőre.

A szerző a Professzorok Batthyány Köre tagja