A szabad madarak és a „külmagyarok”

Többnyire elég felesleges dolog pártprogramokat olvasgatni, mivel a választások után ezek úgyis elenyésznek. Nem haszontalan azonban megnézni az SZDSZ programjait a határon túli magyarokkal kapcsolatban. „A romániai és szlovákiai magyarok által megfogalmazott kívánságlista jó része még ma is aktuális. A nacionalizmus mind Szlovákiában, mind Romániában eleven” – írja az SZDSZ 2000-ben arra utalva, hogy ezeket a határon túli magyarokat ugyancsak elnyomják az utódállamok. Nézzük csak meg az 1989-es, a 2000-es és a 2006-os SZDSZ-programot! A három vizsgált program alapján nyugodtan meg lehet kérdezni: kik is azok az SZDSZ-esek, és mit akarnak?
Az 1989-es, A rendszerváltás programja címet viselő SZDSZ-es program vélhetően sok magyar választópolgár szívét megdobogtatta. Itt azokra a választópolgárokra gondolok, akik felelősséget éreznek a határon túli magyar közösségek iránt. Tamás Gáspár Miklós így fogalmazott: „Magyar állampolgárságot kell biztosítani a határon túli magyar közösségek tagjai részére, illetve ezen a jogon az ő házastársaik részére is.” Tiszta, világos beszéd. Az SZDSZ tizenöt évvel megelőzte a 2004. december 5-i követelést. Biztos vagyok benne, hogy az SZDSZ nem egy szavazót szerzett programjának ezzel a pontjával. December ötödike előtt ezért többen megkérdezték az SZDSZ-es politikusokat, hogy miért fordulnak szembe az eredeti programjukkal. A válasz erre az volt, hogy megváltozott a politikai helyzet. Ebben a mondatban az alany a szép. Nem az SZDSZ változott meg, hanem a politikai helyzet. Hogy ez mit jelent, nem értjük.
A korszakváltás programját 2000 novemberében jegyezte az SZDSZ. Ebben élesen bírálta a státustörvényt azzal, hogy az abban biztosítottak szinte már állampolgári jogokat adnak a határon túli magyaroknak. Rossz a törvény, mert reménytelen meghatározni, hogy ki a magyar, s felébreszti a jóléti sovinizmust a magyarországiakban. Arról egy szó sincs, tíz éve miért mondtak egészen mást, de a szövegből kiolvasható, hogy ennek belpolitikai okai vannak: nem tetszik az SZDSZ-nek az, hogy politikai konkurenseik „csábító lehetőségekkel kápráztassák el a határon túli magyar identitású embereket”. A korszakváltás programja azonban hét oldalon keresztül olyan ajánlatot tesz, amely olvastán a nyál összefuthat a szánkban. Normatív alapú tankönyv- és taneszköz-támogatás a magyar óvodáknak és iskoláknak, számítástechnikai eszközök biztosítása ugyanezeknek. A határon túli magyar pedagógusok részére minőségi bérpótlék, normatív támogatás az ő magyar nyelvű szakirodalmuk megvásárlásához, költségtérítéses továbbképzés, utazási kedvezmények. A diákoknak magyarországi diákigazolvány, olcsó számítógép-vásárlás, a magyarországi hallgatókkal azonos doktorandusképzés. A határon túli magyar könyvtárak normatív támogatása, a határon túli magyar televíziózás, rádiózás létrehozása, normatív támogatása. A határon túli magyarok politikamentes gazdasági támogatását vetíti elénk, pénzügyi források növelésével, piaci és jogi ismeretek terjesztésével, garanciavállalással és egyértelmű kormányzati szerepvállalással. Ismét tiszta és világos beszéd. A magyar állam és a határon túli magyarok közötti közjogi kapcsolatot elutasítja az SZDSZ 2000-ben, de a közösségek fennmaradásához szükséges támogatást beemeli a programjába.
A 2006-os választások előtt is megjelent az SZDSZ programja. „A határon túli magyarok ügye ne legyen belpolitikai csatározások tárgya. A határon túli magyar közösségek legitim követeléseit támogatjuk.” A felületes olvasó számára is nyilvánvaló, hogy az SZDSZ programja a határon túli magyarok ügyében összement. Önmagában az is elszomorító, hogy egy nyilvánvaló hazug jelszóval („a politikai helyzet megváltozott”) egy párt szembefordul saját eredeti programjával. Igazán bajom azonban megint csak a program alanyával van. A legitim követeléseket támogatjuk, mondja az SZDSZ saját nevét meghazudtolva. Nem akarom elhinni, hogy magyar liberális ember vagy párt úgy fogalmaz a határon túli magyarok jogaival kapcsolatban, hogy ő dönti el, milyen jogok járnak az elnyomott közösségeknek. Talán mégsem a politikai helyzet változott meg, hanem az SZDSZ.

A szerző jogász