Az igazság Guantánamóról

Oszama bin Laden és szervezete, az al-Kaida 1996-ban hadat üzent az Egyesült Államoknak. Ez nem csupán üres beszéd volt. Megtámadták nagykövetségeinket, hadihajóinkat és katonai támaszpontjainkat, a fővárosunkat és pénzügyi központunkat. 2001. szeptember 11-én az al-Kaida csaknem háromezer embert ölt meg.
Válaszul az Egyesült Államok és a szövetségesek koalíciója akciót kezdeményezett Afganisztánban, ahol a tálib rezsim lehetőséget adott az al-Kaidának az Egyesült Államok és más országok elleni hadműveleteihez szükséges kiképzésre, felszerelkezésre és szervezésre. A katonai konfliktus során tízezer embert ejtettek foglyul, világítottak át és engedtek el Afganisztánban. Ezek között voltak tálib katonák és voltak al-Kaida-harcosok. Több mint hétszáz annyira veszélyes volt, hogy Afganisztánban nem lehetett őket biztonságosan őrizni. Ezek terroristakiképzők, bombakészítők, toborzók és segítők, a terroristák finanszírozói, Oszama bin Laden testőrei és potenciális öngyilkos merénylők voltak. Ezeket a harcosokat ellenséges harcoló felekként Kuba szigetén, az USA guantánamói katonai támaszpontján tartják őrizetben.
A harmadik genfi konvenció a hadifoglyoknak bizonyos védelmet biztosít, de ez egyértelműen nem vonatkozik az al-Kaida terroristáira. Az al-Kaida nemzetközi terroristaszervezet és nem állam, és nem része a konvenciónak. Az al-Kaida nem ismeri el a konvenciót, és nem tartja tiszteletben az általa előírt magatartási szabályokat. Ennek ellenére a fegyveres erőink által Guantánamón őrizetben tartottakkal humánus bánásmódot tanúsítunk, és több olyan védelemben részesülnek, amelyről a harmadik konvenció rendelkezik.
A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) a Guantánamói-öböl minden foglyával teljesen szabadon, minden korlátozás nélkül felveheti a kapcsolatot, ugyanúgy, mintha hadifoglyok lennének. A Guantánamói-öbölben tett rendszeres és gyakori látogatásai során az ICRC felügyelet nélkül találkozik és beszél a fogvatartottakkal. Az ICRC javaslatokat tesz az Egyesült Államoknak, és ellenőrzi, hogy ezeket megvalósítják-e. Az ICRC szabályai nem teszik lehetővé, hogy nyilvánosságra hozzuk a jelentéseiket vagy javaslataikat, de úgy érezzük, az hűen tükrözi a valóságot, hogy mindkét fél elégedett a Guantánamót illető együttműködésünkkel.
A genfi konvenció értelmében egy hadifogolynak joga van kétségbe vonni hadviselői státusát. A guantánamói foglyok ezt a hadviselői státust felülvizsgáló törvényszék előtt tehetik meg, amelyet kimondottan erre a célra hoztak létre. Fogvatartotti státusukat legalább évente egyszer felülvizsgálja az adminisztratív felülvizsgáló testület. A fogvatartottak érvényesíthetik a habeas corpushoz és az USA szövetséges bíróságai előtti egyéb eljárásokhoz való jogukat is, és közülük sokan ezt meg is tették.
A guantánamói fogvatartottak naponta háromszor kapnak olyan ételt, amely megfelel az étrendjük előírásainak. Ellátjuk őket saját anyanyelvükön írott Koránnal, valamint imafüzérrel és imaszőnyeggel, továbbá jelezzük, milyen irányban van Mekka. A tábor hangszóróin naponta ötször játsszuk le az imára hívó kiáltást, amelyet a minden fogvatartott rendelkezésére álló húszperces imaszünet követ. A fogvatartottak a saját katonáinkéval azonos orvosi ellátást kapnak. A tavalyi év egy hat hónapos időtartama alatt a fogvatartottak több mint 14 ezer alkalommal küldtek, illetve kaptak postát, a családjukkal így tartották a kapcsolatot.
A fogvatartottaknak a hadifoglyokhoz hasonlóan joguk van ahhoz, hogy ne érje őket kínzás vagy viszszaélés. Az USA büntetőjoga, illetve az általa aláírt egyezmények mindenhol tilalmazzák a kínzást.
Leszögeztük már, hogy a kínzásról szóló konvencióban vállalt kötelezettségeink értelmében politikánk részét képezi az, hogy nem engedélyezünk olyan kihallgatást, amelyben kegyetlen, embertelen vagy megalázó a bánásmód, függetlenül attól, hol történik a kihallgatás. Ezt a politikát nemrégiben törvénybe iktatta az Egyesült Államok. A fogvatartottak törvényellenes bánásmódjával kapcsolatos incidenseket az Egyesült Államok nyomatékosan kivizsgálta, és a felelősök ellen vádat emelt és elítélte őket. Eddig több mint száz katonát vontunk felelősségre.
Az Egyesült Államoknak nem áll érdekében az ellenséges harcosokat a szükségesnél hosszabb ideig fogva tartani, és mintegy 250 fogvatartottat már el is engedtünk vagy áthelyeztünk Guantánamóról. Sajnos a Guantánamói-öbölből elengedettek közül tizenöten visszatértek a terrorizmushoz, és azóta ismét elfogták őket. Azok, akik Guantánamón maradtak, azért vannak ott, hogy megakadályozzuk visszatérésüket a harcba.
Mi az alternatíva? Vannak, akik szerint ezeknek a terroristáknak, ahelyett, hogy hadifoglyokként kezelnék őket, hazájuk bírósága előtt normális büntetőeljáráshoz van joguk, és ha nem találják őket bűnösnek, el kell engedni őket. Ez az érv a feje tetejére állítja a nemzetközi jogot. Ez jobb bánásmódot biztosítana azoknak, akik nem tartják be a szabályokat, mint azoknak, akik igen.
Guantánamóval kapcsolatban az az igazság, jelenleg ez a legjobb megoldás arra, hogy az Egyesült Államok és más nemzetek állampolgárait megvédjük ezektől a terroristáktól, akik célba vették őket. Vannak országok, amelyek abban a reményben élnek, hogy majd mások biztonságosabbá teszik a világot. Az al-Kaida támadásainak elsődleges célpontjaként az Egyesült Államok nem engedheti meg magának ezt a luxust. Amíg a terroristák véget nem vetnek gyalázatos támadásaik tervezésének és végrehajtásának, egyetlen felelős kormány sem engedné őket szabadon, hogy újra visszamenjenek és tovább próbálkozzanak.

A szerző az Egyesült Államok magyarországi nagykövete