Kampánytükör

&#8222;Arra kérlek benneteket, hogy alávalót és durvát, <br/>igaztalant és hamist, személyesen bántót és tisztességben sértőt sem szóban, sem írásban, sem újságban, <br/>sem könyvben ne kövessetek el.&#8221; <br/>(Gyurcsány Ferenc)

Az MSZP ifjú gárdája hónapok óta igyekszik áttörést elérni kotonfronton. Ezt a remekbe szabott mondatot nem a saját műhelyben esztergáltam: változatlan átvétel a hirszerzo.hu portálról. A konzervatív elfogultsággal legkevésbé sem vádolható internetes lap a Fiatal Baloldalt ifjúgárdázza ilyen kedélyesen (mely indulójában büszkén hirdette: „Kegyelmet nem adunk”). Másutt „Komássy-alakulatnak” nevezi a hiperaktív ifjúbalt a honlap, s mi tagadás, ez is militáris képzeteket kelt a békés polgárban. Az ifjúgárdisták annak idején lőgyakorlatra is jártak, s ha elég jól céloztak a sötétben bujkáló ellenséges ellenzékre, egyenes útjuk volt a munkásőrségbe. Az alakulat névadója, Komássy Ákos egyébként Medgyessy Péter személye körüli mindenesként híresült el – úgy is fogalmazhatnék: nem szigorúan titkos tisztiszolga volt. Az országnak addig jó, amíg ez a gárda csupán „kotonfronton” nyomul: bár például a szénfrontot gondosan és bölcsen elkerülik, a béke frontján máris megtalálják a kínálkozó réseket, melyekbe haladéktalanul benyomulnak. Most épp az abortusztabletták tb-támogatása és áfacsökkentése, valamint az iskolákba kihelyezendő óvszer-automaták ügyében nyomulnak, mert szerintük az alkotmány alapján mindenkinek joga van a biztonságos szexhez. (Elég sokat olvasgattam az alkotmányt, de ez a hálószoba-fejezet nem rémlik.) A portál szerint „a Fiatal Baloldal azonban különösen odavan minden olyan happeningért, ahol az óvszerrel nem csak »azt« lehet csinálni. A valóvilágszabis– hilleres idők előtt évekkel, kevésbé nyomulós ifjúsági gyülekezetként is osztottak már óvszert nyilvánosan a budapesti fiataloknak.” Komássyék meg vannak győződve arról, hogy a demográfiai trend megfordulása többek között az ő óvszerpolitikájuknak köszönhető. Attól a mellékes ténytől eltekintve, hogy a demográfiai trend nem fordult meg (a nemzetkopás a balliberális kormányzás alatt zavartalanul folyik), az is ellentmondást rejt magában, hogy óvszerrel miként lehet küzdeni a kívánt népszaporulatért. Ezt a logikai szarvashibát egyébként például a fonott hajú ukrán exminiszterelnök nő, Timosenko is elkövette: úgy kívánta megállítani az ukránfogyást, hogy arcképét ajándék óvszerekre nyomatta. Ha ezt a politikai píárfogást a magyar ifjabb és idősb szocialisták is honosítani szeretnék, az eredmény kétesélyes. Lehet, hogy egyeseket nemzetmentő tettekre serkentene a Komássy vagy Gyurcsány arcképével ékesített óvszerdesign – másoknak azonban talán végképp elmenne a kedvük az egésztől. A Hirszerzo.hu konklúziója: „Amennyiben a fiatal szocik komolyan gondolják a népfelvilágosító küldetést, akkor nagyobb figyelmet szentelhetnének például a nemi betegségekkel és az abortusszal kapcsolatos oktatásnak. Az bonyolultabb folyamat, mint egy automata felcsavarozása, azonban hosszú távon hatékony lehetne. Így viszont nem meglepő, hogy sokan csak puszta kampányfogásnak tartják a kotonozást.” Kérdés, hogy az iskolai automaták által leginkább érintett középiskolásokat miként tudnák becsempészni a szavazófülkékbe.

Lamperth Mónika garancialevelét tartom a kezemben. A belügyminiszter asszony akkor még nem volt belügyminiszter, s az is teljesen érdektelen volt, hogy kivel koccintgat a férje ura. A dátum: 2002. április 15. A két választási forduló között kibocsátott szórólap külsőre olyan, mint egy oklevél. Mondható erre, hogy ugyan kit téveszthetne meg egy efféle vizuális trükk, de hát olyan jóravaló nyugdíjasok is akadtak négy esztendeje, akik a Lendvai Ildikó által kiállított fiktív 19 ezer forintos csekket be akarták váltani a legközelebbi MSZP-irodán. Lamperth „a tisztességes boldogulás tizenkét pontjaként” aposztrofálta dokumentum küllemű ígérethalmazát, s jogvégzett emberként azt is leszögezte, hogy „felelősségem tudatában teljes körű garanciát vállalok a program minden szaváért”. Nyilván merő kukacoskodás volna, hogy a program szavaiért vállalt garanciát, s nem a teljesüléséért – úgyhogy mi inkább vegyük komolyan az immár miniszteri tekintéllyel is nyomatékosított garancialevél pontjait. A 3. például így szól: „Ingyenessé tesszük a bölcsődei és óvodai étkezést.” Bölcsődés gyerekem éppen nincsen, de óvodás van: minden hónapban befizetünk utána pár ezer forint ebédpénzt. Miniszter asszony: hová küldhetem a számlát? Azután például a 4. pont: „Az iskolai tankönyvek térítésmentesek lesznek.” Tudjuk: a tankönyvszámlát Medgyessy Péter utazó nagykövetnek kell postázni. De a kedvencem Lamperth 12. pontja, amely így szól: „Mindenkit az utolsó fillérig elszámoltatunk a közpénzek felhasználásával.” Miniszter asszony: kezdhetnék is a Fittelinával és a Nomentanával…

Szanyi Tibor talányos szóhasználattal „Orbán elvtársat” búcsúztatja a Népszavában. „A Fidesz, számára a legeslegjobb esetben is, csak technikai győzelemre számíthat, ha egyáltalán. A politikai csatát ugyanis elvesztették” – írja. A technikai győzelem éppen elég lesz – a politika maradhat a szerzőé. Aki technikailag politikai államtitkár.