Kampánytükör

„Arra kérlek benneteket, hogy alávalót és durvát, igaztalant és hamist, személyesen bántót és tisztességben sértőt sem szóban, sem írásban, sem újságban, sem könyvben ne kövessetek el.” (Gyurcsány Ferenc)

Tőkéczki tanár úr a „hasznos idiótákat” emlegeti a „Debreczeni–Torgyán-jelenség” kapcsán. Sztálin használta e meghatározást az elkábított vagy megvásárolt nyugati főértelmiségiekre, akik a távolból nagy barátai lettek a Gulagra épülő szovjet rendszernek. Torgyán nem izgat; ám Debreczeni József esetében erősnek érzem a párhuzamot. Értelmes emberről van szó, aki újabban ugyan nem tud uralkodni elfogultságán és indulatain, ám a helyzetével és vállalt útjával pontosan tisztában van. Elképzelhetetlen az a pokoljárás, ami oda juttatta, hogy Antall és Orbán után az előbbiekkel nem egy súlycsoportba tartozó Gyurcsányról írjon vaskos könyvet. Azt sem gondolom, hogy úgy volna „hasznos”, hogy a maga hasznát nézné: a fanatizmusa vezeti. Amúgy pedig egy ilyen könyv temérdek munka, megérdemli a honoráriumot. (ORTT-s, MTI-s javadalmazását adófizetőként már jobban sérelmezem.) Korunk „hasznos idiótája” konzervatív köntösben kormánypárti lapokból üzenget Orbán Viktornak: kicsit leckézteti, kicsit gyalázza; majd tudományos-fantasztikus fórumokon együtt fényképezkedik az ősdemokrata Szekeres Imrével. Debreczeni más: az ő pálfordulásai őszinték, s bizton hiszi, hogy a világ fordult el körülötte. Bár keménykedik a régi önmagával, nem irigylem a kételyeiért. Értékelem a bunkoid kormányzat kitüntetését visszautasító gesztusát is: nem akart kampányeszköz lenni. Pedig már az. Ha Gyurcsány veszít, a könyvheti dedikáláson az érdeklődők számából lemérhető döntésének helyessége. Ha Gyurcsány netán nyer, semmi nem mossa le a monográfusról a szégyent.

Gáspár Győző az MSZP-vel etette a cigányokat Hosszúpályiban – ajánlja a hirstart.hu internetes portál az index.hu cikkét, de odakattintva már más az anyag címe: „Győzike a vásárcsarnokban. Hosszúpályi MSZP-s kampány-csomagosztás – 2006. 03. 18., szombat”. A debreceni tévé tudósítása után persze már nehéz e témában újat mondani: a csomagokért és a Győzike-produkcióért cserébe gondosan felírták a romák adatait, beleértve a személyi számukat is, hátha áprilisban szükség lehet rá. Győzike vállalkozó papája kicsit ordítozik az ő megajándékozandó népével, majd belemondja egyenest a kamerába: „Az MSZP közelebb áll a cigánysághoz, mint bármelyik párt.” (Ha már a Lungo Drom nem elég cigány közeli neki, az talán eljut a reléjéig, hogy lesz valami országos cigány lista is a szavazólapon.) Idősb Gáspár mellékesen azt üzente a választási csalásra figyelmeztető Berényi Andrásnak, Hosszúpályi fideszes polgármesterének: „Hagyjon nekünk békünket, cigányoknak, ez a fehér ember; el a kezekkel a cigányságtól!” Győzike papája az éhező gyerekek alapítványára hivatkozott (ők nem szerepeltek a listán): hogy annak a színeiben jótékonykodik – sajnos azonban a tévéfelvételeken jól látszik az ívek tetején az MSZP-s fejléc az idézett felirattal. Idősb Gáspár szavahihetősége (főként ezek után) nem igazán érdekel: kezdem érteni, miért került a „futottak még” kategóriába a szécsényi időközi képviselő-választáson. Inkább arra hívnám fel a figyelmet: a figyelmes kamera rövid időn belül másodszor „buktatja le” a tisztátalan MSZP-s kampánysértéseket. Szolnokon egy nyitva felejtett számítógép-monitor lett a vesztük, amely a törvénytelen adatbázis-kezelésükről tanúskodott (kreáltak is gyorsan zavaros gyulai ellenbotrányt); most meg itt ez a beszédes adakozóív, amely fehéren-feketén mutatja: a szocialisták meg akarják vásárolni a cigányság szavazatait. Hosszúpályiban azonban mást is látok, mint törvényszegő kampányfondorlatot. Idősb Gáspár „fehéremberezése” ugyanis azt mutatja: nem tartja irányadónak magára (és nemzetiségére) nézve a köztársaság törvényeit. Kíváncsian várom a cigányság emancipációjáért az első sorokban küzdő SZDSZ-aktivisták állásfoglalását: helyénvalónak tartják-e, hogy az MSZP természetben való szavazatvásárlással kívánja felemelni a cigányságot; amikor pedig a törvénytelenségre fény derül, azt a cigányok egész közösségével azonosítják? Sok illúzióm nincsen: úgy látom, a belvárosi jogvédők többségét nemcsak a romák sorsa hagyja hidegen, de az egyenlő mérce is. Díszzsidózás idején például Kuncze Gábor úgy hallatja a hangját, mint hal a szatyorban. Jó is ott a nagy liberális sátorban: meleg van, szeszt is mérnek, Hosszúpályi megnyugtatóan távol esik, és ha már nagyon hiányzik egy kis empátia a cigányokkal, akkor belöknek a hifibe egy Győzike-CD-t…

Nyugdíjas Ki mit tud? újpesti döntőjére invitál a kancelláriaminiszter szórólapja. Elképzelem a műsorszámokat. Ki mit tud a teljesületlen Medgyessy-ígéretekről? Ki mit tud kihozni a csekélyke nyugdíjából? A túloldalon még izgalmasabb ajánlat: Kiss Péter interjúvolja „palotai terefere” keretében Nyertes Zsuzsa színművésznőt. Mi lett szegény Árnikából? Amikor még a húszéves Orbán Viktor dekázott a Lázár Ervin-féle mesefilmben, egy egész generáció volt szerelmes a hősnőbe…
OSSZIÁN