Orbán Viktor berlini pártfogója

Annak a hírnek, hogy Orbán Viktor tegnap találkozott Angela Merkel német kancellárral, jóval mélyebbre ható és nagyobb a jelentősége, mint első hallásra hinnénk. Mindenekelőtt világos, hogy a berlini kormány és a Német Kereszténydemokrata Unió (CDU) feltétel nélkül és minden esetben Magyarország barátjaként lép fel kétoldalú kapcsolatainkban és a világpolitikai színtéren. Így volt ez a közelmúltban, jelenleg is ez a helyzet, és reméljük, így is marad. A két politikus személyes és pártközi viszonya kifogástalan, és ugyanezt mondhatjuk az Európai Néppártban való együttműködésről. Ebben a testületben Orbán Viktor ráadásul alelnök, és ez a tény kétségtelenül felértékeli a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség nemzetközi megítélését, és erősíti hazánk tekintélyét a nagyvilágban.
Aligha szükséges bizonygatni, hogy Németország évtizedek óta kiemelt fontosságú politikai és gazdasági partnerünk, arról nem is beszélve, hogy a két nemzet kapcsolatrendszere a szó szoros értelmében ezer esztendőre nyúlik viszsza. A német kereszténydemokraták nemcsak a gesztusok szintjén, de a gyakorlatban is sokat tesznek a magyar polgári gondolat megerősítéséért. A legújabb keletű kapcsolatokat tekintve jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy Berlinben értik és elismerik a magyar jelzéseket. Jól példázza ezt Sólyom László közelmúltbéli németországi látogatása, amelyen szóba kerültek az 1956-os megemlékezések is. Bár az október 23-i budapesti emlékünnepségre minden uniós miniszterelnököt, illetve államfőt meghívtak, konkrét visszajelzések még nem érkeztek. Németország, pontosabban az államfő és a kereszténydemokrata kancellár azonban máris ígéretet tett arra, hogy legalább az egyikük jelen lesz a számunkra oly fontos ünnepségen. Arról nem is beszélve, hogy az október 29-én esedékes németországi megemlékezésen, a frankfurti Paulskirchében a német egység kikovácsolója, Helmut Kohl volt kancellár is beszédet mond majd.
Aligha túlzás kijelenteni, hogy Angela Merkel jelenleg az egyik legtekintélyesebb európai politikus. Bár a szoros választási küzdelem eredményeképpen hosszas tárgyalások után alakíthatta meg kormányát, biztos kézzel és megfelelő társadalmi támogatottsággal vezeti Németországot. Nem kell átadnia félidőben a kormányfői megbízatást pénzügyminiszterének, mint ahogyan Tony Blair erre hamarosan rákényszerül. Merkel nem kvaterkázik Apró Antal karosszékében sem, mert egykori NDK-állampolgárként alighanem tökéletesen tisztában van a (poszt)kommunizmus természetével. A német kancellár felbukkanását hiába is várnánk az ingyencirkuszra éhes MSZP-politikusok körében, akiknek nagy része nem is olyan régen még imperialista ellenségként bélyegezte meg a nyugati világot. Ha Magyarországra érkezik majd, Angela Merkel kedvéért nem kell lezárni Budapestet sem, és felesleges ember közeli találkozásnak álcázott PR-riportot készíttetni az egyik kereskedelmi televízió stábjával, amint azt Vlagyimir Putyin elnök látogatásakor megtapasztalhattuk. Minderre magától értetődően nem Magyarországnak, hanem Gyurcsány Ferencnek volt szüksége, kizárólag azért, hogy vendégének hatalmát, híveinek pedig vélt nemzetközi tekintélyét fitogtassa.
Nem, Angela Merkel nem vágyik efféle babérokra. Már csak erkölcsi előjogai, intelligenciája, elvitathatatlan tekintélye miatt sem. Jó érzés tudni, hogy néhány héttel a választások előtt ilyen fontos pártfogója akadt a magyar demokráciának. És – amint Orbán Viktor is hangsúlyozta – az is megnyugtató, hogy a Fidesz és a CDU egy politikai családhoz tartozik.