Új emberi jogi politika az ENSZ-ben

Kofi Annan
Az ENSZ közgyűlése által március 15-én elfogadott, új emberi jogi bizottságáról szóló határozat a szervezet emberi jogi munkájában történelmi fordulatot hozhat. A határozat egy közel egy esztendővel ezelőtt tett javaslatomon nyugszik. Úgy találtam, hogy az eddigi emberi jogi bizottság utat tévesztett, s jobbára olyan fórummá vált, ahol az emberi jogokat megsértők egymás védelmére szövetkeztek, s az eredeti cél, az említett jogok világméretű befogadását segítő testületi munka elhomályosult. A javaslatom, és a most elfogadott határozat közötti különbségeknek megfelelő figyelmet szenteltek, de az eredetileg kitűzött főbb pontok nem változtak.
A határozat leszögezi – amit magam is felhoztam érvként –, hogy a béke és biztonság alakulása, valamint az emberi jogok „az ENSZ rendszerének alappillérei”. Amint azt én is indítványoztam, a fő testület, amelyben a kormányok megvitatják az emberi jogokkal kapcsolatos teendőket, mostantól az egyesült nemzetek tagjai által közvetlenül választott bizottság lesz. Státusát öt éven belül meghatározzák, és nyitva hagyják a kérdést, hogy a Biztonsági Tanáccsal, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal egyenrangú fő testületté válik-e, amelyek tagságát egyébként kétharmados többséggel választják. Időközben egyértelmű felhatalmazás döntött arról, hogy a testület „elősegíti az emberi jogok hathatós koordinációját” az ENSZ működési területein.
Az új bizottság egész évben rendszeresen ülésezik majd, és képes lesz azonnal reagálni emberi jogi ügyekre előzetes bejelentés nélküli, rendkívüli ülésekkel, amennyiben a tagok egyharmada úgy dönt. (A jelenlegi bizottságban az eljárás jóval hosszadalmasabb, és többségi szavazást kíván). Hogy az emberi jogokat egy mércével mérjék, a bizottság minden egyes országban rendszeresen megvizsgálja majd a helyzetet. Elvárható, hogy „egyetemes, pártatlan, objektív és válogatás nélküli elvek alapján” vizsgálódjanak, és a határozatból ki kell iktatni a kettős mércét és az átpolitizáltságot. A bizottság közreműködik az emberi jogi erőszak megelőzésében is, amelyben a régi bizottság teljes mértékben reaktívnak bizonyult. Az új testületnek elegyítenie kell továbbá a régi eljárás jó vonásait a szükséges változtatásokkal. A siker természetesen nagy részben a tagok akaratától függ. Éppen ezért természetes, hogy a tagok kiválasztásánál különös figyelmet kell szentelni az emberi jogok közismert megsértőire, hiszen a közelmúltban helyet foglalhattak a bizottságban.
A közgyűlés elnöke, aki egyébként nagy szakértelemmel és türelemmel vezette a tárgyalásokat, arra a következtetésre jutott, hogy az általam indítványozott kétharmados támogatást nem kapja meg a tagországoktól, de határozott elutasítást sem tapasztalt. Azonban e fenti két pontba beleegyezve más fontos kérdésekben sikerrel járt. A bizottság tagjait „közvetlenül és egyénileg választják meg a közgyűlés tagjainak titkos többségi szavazásával”. Más szóval a különböző országok nem érintkeznek a bizottsággal – amint azt a régi testülettel megtették –, pusztán abból az okból, mert nincs a saját térségükből származó rivális jelölt. Minden egyes jelöltségről külön szavaznak majd, s ha valamelyik ország nem kapja meg a 96 állam támogatását – az ENSZ tagjainak abszolút többségét, nem pusztán a jelenlévőkét és a szavazókét! – az nem jut be a testületbe. Ebben az esetben az adott régiónak új jelöltet kell állítania. Mindezen túl a tagországoktól elvárják „az emberi jogok legmagasabb szintű támogatását és védelmét”, továbbá, hogy az adott időszak alatt általánosan megismétlődő vizsgálatoknak alávessék maguknak. Ha durvaságra vagy módszeres erőszakra ragadtatnák magukat, a közgyűlés fel is függesztheti a tagságukat (amit az eddigi bizottság esetében nem tehetett meg).
Sem számtani akadály, sem a kétharmados többség előfeltétele nem garantálhatja egyetlen állam megválaszthatóságát vagy elutasítását. Politikai döntésekről van szó. A tagországoknak és a világ közvéleményének elegendő számú országot kell meggyőznie a megfelelő szavazási módról. Ha elegendő számú ember törődik az emberi jogokkal, és energiát fordít a szükséges diplomáciára és meggyőzésre, akkor az új bizottság látványos javulást jelent majd a régihez képest. Nagyon remélem, hogy minden tagország – beleértve az Egyesült Államokat is, amely történelmileg vezető szerepet játszott az ENSZ megalapításában és a szervezet emberi jogi mechanizmusában – segít abban, hogy működőképessé tegyük az új bizottságot.