A magyar diplomáciához és általában a hazánkról alkotott képhez döntő módon hozzátartozik a külképviseleteken folyó munka és annak hatékonysága. Más szóval: a Magyarországgal bármiféle módon kapcsolatot teremtő külföldiek mindenekelőtt az adott ország nagykövetségéről ítélik meg hazánkat. Nos, a jelek szerint a szocialista– liberális kormány rekordokat döntöget az alkalmatlan és erélytelen képviselet-vezetők kinevezésében. Az elmúlt négy évben sorozatosan küldtek ki jól fizető állásokba, távoli országokban működő nagykövetségek élére pártkádereket, hibaelhárításban megfáradt külügyi szóvivőt, szakszervezeti megmondóembert, és így tovább. Miután hazánk jó híre forog kockán, lássunk néhány konkrét példát az elrettentő állapotok bemutatására.
Amint arról már lapunk hírt adott, hazánk szaúd-arábiai nagykövetségén úgy utasították el egy büntetlen előéletű, magyar feleségét és gyermekeit meglátogatni szándékozó jemeni állampolgár vízumkérelmét, hogy annak okáról mindmáig nem értesítették az illetőt. Mi több, az ügyet feltáró újságírónak sem indokolták meg a döntést. A Tölli István nagykövet vezette rijádi külképviseleten csak úgy foghegyről beszélnek az emberekkel. Ennél jóval nagyobb baj, hogy sem a Külügyminisztérium, sem a nagykövet nem reagált a jelzett ügyre, mintha természetesnek vennék, hogy külföldi és magyar állampolgárokkal packázhatnak, csak azért, mert jutalmul hivatalt és kiadós fizetést kaptak a párthűséget oly nagyra tartó kormánytól. Válasz tehát nincs, de a hírek azért csordogálnak. Mondják, hogy cikkünk nyomán belső vizsgálatot indítottak Tölli István ellen, és a jemeni férfi vízumának elutasításánál is nagyobb mulasztásokra derült fény. Vagy mégsem igaz a hír? A Bem rakparton ma csak szóbeszédek járják, az egyenes beszéd nem kenyere a minisztérium vezetőinek.
Hallgattak a Putyin-látogatásra besurranó, a Külügyminisztériumban illetéktelenül kísérőkártyához jutott személyről is, egészen addig, amíg már nem lehetett eltagadni a esetet. Addig azonban váltig hangoztatták, hogy az orosz elnök látogatása gond nélkül lezajlott. Mindeközben pedig már eljárást indítottak az illető ellen, tehát pontosan ismerték az ügy részleteit.
Még a választások előtt magyar vízummal rendelkező irániakat vettek őrizetbe Teheránban. Történt pedig, hogy néhány emigrálni óhajtó derék perzsa álbirkózóként bejelentkezett a székesfehérvári kötöttfogású Magyar Nagydíjra. Annak rendje és módja szerint be is engedték volna őket Magyarországra. A jelek szerint a csalás senkinek nem tűnt fel, pedig máskor sasszemű megbízottak szokták megakadályozni, hogy a jemeni férj magyar családja körében töltse a karácsonyt. Mi folyik egyes magyar külképviseleteken, hogy a legprimitívebb trükknek is bedőlnek, ha úgy adódik? Szégyen, mi több, szakmai nonszensz az egész história. Egy normális országban a külügyminiszter könnyekkel küszködve mondana le hivataláról efféle eset után. A jelek szerint Magyarországon nem lehet olyan mulasztást elképzelni, hogy Somogyi Ferenc végre átadja a helyét nála érdemesebb személynek.
Csak attól meneküljünk meg, hogy a külügyben sertepertélő amatőröknél jobb szellemi képességekkel és kiterjedtebb kapcsolatrendszerrel rendelkező bűnözők üssék fel a tanyájukat Magyarországon. Akik pontosan tudják, hová és milyen céllal érkeztek. A helyzet aggasztó, mert jelenleg boldog-boldogtalan, iráni álbirkózó és ki tudja, miféle emberek kaphatnak magyar vízumot. Mi lesz ennek a vége?
origo.hu
Napi Balfék: Kiket keres Karácsony?
