Leszázalékolt magyar egészségügy

Az „egészségügyi reform” fedőnévvel illetett szolgáltatásszűkítés a színfalak mögött már az év elején megkezdődött. A trükk lényege: a szolgáltatás létezik, de nehezítsük meg a betegek hozzáférését. Ez év márciusában megváltoztatták az úgynevezett különleges jogcímen kedvezményesen felírható gyógyszerek rendelhetőségét. Itt az allergia, asztma, gyomorfekély elleni szerekről van szó, melyeket megfelelő szakorvosi kivizsgálás és javaslat után a kezelőorvos (tehát a háziorvos vagy az üzemi orvos) fél éven át olcsóbban – általában 90 százalékos támogatással – írhatott fel. A változtatás óta viszont csak a háziorvos írhatja fel e szereket kedvezményesen.
A nagyobb vállalatoknál főállásban alkalmazottként vagy vállalkozóként dolgozó üzemi orvosok az ország azon népességével találkoznak naponta, amely biztosan fizet tb-járulékot. Az üzemorvosi munka alapja a dolgozók rendszeres szűrővizsgálata, melynek során korán kiderülnek a krónikus betegségek. (Mellesleg az üzemorvos „ingyen” – OEP-finanszírozás nélkül – végzi a munkaképes lakosság széles körű szűrővizsgálatát, és nem csak a foglalkozási betegségek szempontjából.)
Eddig a felderített betegségeket kivizsgálhattuk, majd rendszeresen gondoztuk a pácienseket. A kedvezményes gyógyszert ezentúl már nem írhatjuk fel: a beteget ennek érdekében a háziorvoshoz kell majd küldenünk. A probléma csak az, hogy aki dolgozik, annak nem feltétlenül van ideje havonta fél napot a háziorvosi váróban tölteni. Arról már nem is beszélve, hogy munkavállalók ezrei dolgoznak hétfőtől péntekig lakóhelyüktől távol, háziorvosuktól 200-250 kilométerre. Nekik esélyük sincs kedvezményes gyógyszerre, akkor sem, ha történetesen munkahelyükön van üzemi orvos. Ezzel teljesül is a cél: megveszik a gyógyszert drágábban, roszszabb esetben pedig egyáltalán nem váltják ki. Így nem ürül a gyógyszerkassza, csak a betegek állapota, életminősége rosszabbodik.
Július 1-jétől újabb szigorítás lép életbe: a nem OEP által finanszírozott orvosokat (tehát magánorvosokat, üzemi orvosokat) az OEP szigorú adatszolgáltatásra kötelezi: a hónap végén minden egyes kiadott receptről hat adatot (taj-szám, gyógyszer neve, betegség kódja, jogcím, dátum, a recept 18 jegyű azonosító kódja) összesítve, elektronikus úton jelenteni kell. Nehezen érthető ez a rendelkezés, hiszen a kiváltott recepteken ezek az adatok szerepelnek, a gyógyszertárban az azonosító kódot is leolvassák, elektronikusan rögzítik. A megnövelt adminisztrációval elveszik az időt a gondozási tevékenységtől, nem mindenhol lesz pénz a szükséges informatikai beruházásra, többletmunkaerőre.
A krónikus betegek gondozását (magas vérnyomás betegség, cukorbetegség, mozgásszervi betegek) az üzemorvosok szintén ingyen, OEP-finanszírozás nélkül végzik, hiszen a beteg többnyire csak akkor jut el háziorvosához, ha táppénzbe kell venni. A megelőzésre nincs idejük. Egy éve megjelent egy 2007. január 1-jére időzített rendelkezés, mely szerint az üzemi orvos nem utalhat be betegeket szakrendelésekre. A laboratóriumi vizsgálatokkal kapcsolatban ez már életbe is lépett. Ha ezt nem vonják vissza, az üzemorvosok szerepe a krónikus betegek gondozásában megszűnik.
Nagy kérdés, hogy egy, a szív-érrendszeri betegségekben, a munkaképes korúak halálozásában a világ élvonalába tartozó ország ezt megengedheti-e magának. A munkáltatót kötelezi a törvény, hogy üzemi orvost alkalmazzon a „humán erőforrás karbantartására”, az orvos munkáját pedig központilag ellehetetlenítik. A beteg dönthet: havonta elkéredzkedik munkahelyéről, hazautazik háziorvosához, vagy nem szedi a szükséges gyógyszereket, és idővel szaporítja a leszázalékoltak népes táborát. Ez a cél?
Dr. Amberger Evelin
foglalkozás-egészségügyi szakorvos