A jog, az erkölcs és a méltatlanság

Andrássy György
Gyurcsány Ferenc zárt körben elhangzott májusi beszédének nyilvánosságra kerülése azonnal napirendre tűzte a kérdést: miként távozhat a miniszterelnök alkotmányos, törvényes úton a hivatalából? Az ezzel kapcsolatos első elemzések hiányérzetet keltettek, ezért felütöttem a Magyar Köztársaság alkotmányát, majd beleolvastam egy alkotmányjogi tankönyvbe – történetesen abba, amelynek egyik szerzője a jelenlegi igazságügyi és rendészeti miniszter. Nos, jogérzetem nem csalt meg, kiderült, hogy a miniszterelnöki megbízatás megszűnhet összeférhetetlenségi okok miatt is. Ezen összeférhetetlenségi okok közül a jelen helyzetben nyilván az a legfontosabb, hogy a miniszterelnök (más állami vezetőkhöz hasonlóan) nem folytathat olyan tevékenységet, amely méltatlan a hivatalához.
Természetesen előkerestem a tankönyv által hivatkozott jogszabályt, az 1997. évi LXXIX. törvényt, amely a kormánytagok és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szól, és amelynek hatálya az 1. § értelmében „kiterjed a miniszterelnökre, a miniszterekre, a politikai és a közigazgatási államtitkárokra, valamint a helyettes államtitkárokra (a továbbiakban együtt: állami vezetők)”. Megállapítottam, hogy az összeférhetetlenségről rendelkező 3. § (2) bekezdése valóban kimondja, hogy „az állami vezető nem folytathat olyan tevékenységet, amely hivatalához méltatlan, továbbá a közigazgatási és a helyettes államtitkár olyan tevékenységet sem, amely a pártatlan, befolyástól mentes működését veszélyeztetné”.
Most már csak egyetlen lépést kellett megtennem: mivel a 2006. évi LVII. törvény hatályon kívül helyezte az 1997. évi LXXIX. törvényt, meg kellett néznem, miként rendelkezik az új törvény a miniszterelnökre is kiterjedő összeférhetetlenségi okokról. Ezeket a 8. § határozza meg, s a rendelkezések igen hasonlítanak a hatályon kívül helyezett törvény megfelelő előírásaihoz. Van azonban egy igen lényeges különbség: az új törvényben az összeférhetetlenségi okok között nem szerepel a méltatlanság.
Felmerül a kérdés: vajon mi indította a törvény előterjesztőjét arra, hogy a törvényjavaslatból kihagyja a miniszterelnöki (valamint a miniszteri, államtitkári és szakállamtitkári) megbízatással összeférhetetlen okok sorából a méltatlanságot? Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat miniszteri indoklása egyetlen szót sem ejt erről, csak találgathatunk. (A parlamenti jegyzőkönyvek valószínűleg megörökítettek valamit ezzel kapcsolatban, e jegyzőkönyvek azonban pénteken nem voltak elérhetők a pécsi jogi kar könyvtárában sem nyomtatásban, sem elektronikusan – a 2006. évi LVII. törvényt május 30-án fogadta el az Országgyűlés.)
Bármi volt is azonban az előterjesztő célja, szándéka, indoka az összeférhetetlenség olyan szabályozásával, amely immár nem tartalmazza a méltatlanságot, a tény tény marad: míg a szocialista–szabad demokrata kormányzat 1997-ben még úgy vélte, Magyarországnak nem lehet olyan miniszterelnöke, aki hivatalához méltatlan tevékenységet folytat, addig a szocialista–szabad demokrata kormányzat 2006 tavaszán már nem zárta ki ennek lehetőségét.
Az erkölcsöt olykor ki lehet tessékelni a jog egyik-másik intézményéből, a jog egészéből azonban aligha. De még ha tán ez is megtörténne, a politikusok, köztük a mindenkori miniszterelnök magatartása akkor is erkölcsi megítélés tárgya maradna. Ezért aztán valójában nincs is olyan nagy különbség aközött, hogy a méltóság, illetőleg méltatlanság tárgyában a jog támogatásával vagy anélkül születik meg az erkölcsi ítélet.
A kérdés ma így is, úgy is az, hogy méltatlanná vált-e Gyurcsány Ferenc, Magyarország miniszterelnöke a hivatalához? Ne legyenek kétségeink, a kérdést már sokan megválaszolták – a parlamenten belül és kívül, jobb- és baloldalon egyaránt.

A szerző egyetemi tanár (Pécsi Egyetem jogi kara)