Gy. F. politikai doppingja

Ami a politikában a választás, az a sportban az olimpia. Egyik is, másik is négy esztendőre rögzíti az erőviszonyokat. Utólag nincs reklamáció – a pénztártól távozva. Nem mondhatja egy bokaficam miatt csak bronzérmes futó három hét múlva, hogy most már rendbe jött a bokám, a tegnapi edzésen világrekordot futottam, tehát aranyérmes vagyok. Akkor és ott kell teljesíteni. Ez egyszerű és kegyetlen. A választások utáni, megváltozott közvélemény-kutatási adatokra hivatkozva egy párt se mondhatja, hogy mivel most én vagyok a legnépszerűbb, elvileg én nyertem. Van viszont egy speciális eset, amikor az egyébként megfellebbezhetetlen eredmény visszamenőlegesen mégiscsak megsemmisíthető, ha bizonyságot nyer, hogy a sportoló doppingolt. Akkor a sportolót az olimpiai bizottság diszkvalifikálja. És mi történik, ha egy politikusról – nevezetesen az ország miniszterelnökéről – derül ki, hogy doppingolt? Hogyan diszkvalifikálható?
Orbán Viktor – sporthasonlattal élve –, amikor a kormányt illegitimnek minősíti, lényegében azt állítja, hogy Gyurcsány Ferenc politikailag doppingolt, következésképp diszkvalifikálni kell. De vajon hol a határ a dopping és az egyéb szabálytalanságok között? Ugye, a sport se habos piskóta. Menj csak ki egy vízilabdameccsre vagy egy bokszmeccsre, netalán egy futballmérkőzésre, és megláthatod. Rengeteg olyan szabálytalanság, stikli előfordulhat, amely végül is nem befolyásolja az eredményt. A kiosztott sárga lapok száma nem változtat a gólarányon. A doppingvád viszont igen. A sportban az edzés megengedett trükkjei a kampányfogások. A dopping egy olyan kampányfogás, ami által a győzelemre vágyó test hazug módon tűnik teherbíróbbnak versenytársainál. A dopping: lopott, kicsalt versenyelőny, ezért üldözik oly engesztelhetetlenül.
Dopping, szellemi szteroid bármely olyan tiltott és nemtelen eszköz, amely érzékelhető versenyelőnyhöz vezet. Lényegében véve politikai dopping a csalás. A hamisítás. A költségvetési adatok meghamisítása. Tények, adatok tudatos eltitkolása. Minderre, tehát a politikai doppingra Gyurcsány Ferenc önterhelő vallomásából következtethetünk. Senki sem köteles önmaga ellen vallani. Gyurcsány Ferenc azonban ezt, igaz, nem a bíróság, hanem saját elvtársai előtt megtette.
„Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk, és ti is tudtátok, hogy ha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni… egy darabig nem csinálhattuk, nehogy kiderüljön, most meg már olyan rohadtul kell csinálnunk, hogy majdnem belegebedünk!”
Magyarra lefordítva mit jelent ez? Azt, hogy Gyurcsány Ferenc tisztában volt az ország lesújtó gazdasági helyzetével, de ezt, és főképp az általa helyesnek vélt megoldást, a konvergenciaprogramot szándékosan és konspiratív módon eltitkolta a nép elől. A kormány államtitokként kezelte saját programját. Ez pedig bűncselekmény – politikai dopping.
A Gyurcsány-beszéd fentebbi szakasza szerintem több trotilt tartalmaz a sokszor idézett hazugság-nagymonológnál. E nagymonológ ugyanis részint retorikai és csak részben beismerő jellegű, szemben a fenti citátummal. Az a kijelentés például, hogy „Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére!” – nyilván retorikai célú önkisebbítés, hisz az egészségügyi dolgozók bérének megemelése vagy épp a sorkatonaság eltörlése vállalható kormányzati intézkedés. Nem szabad Horger Antal módjára értelmeznünk a Gyurcsány-beszédet. Horger Antal szerint ha valakinek nincs apja, anyja, istene és hazája, s képes embert is ölni, az maga az erkölcsi fertő. Gyurcsány önmegsemmisítő önkritikája is retorikai célzatú, a konvergenciaprogram elfogadtatását szolgálja, de az önmegsemmisítő retorika során félelmetes önleleplező részletek is elhangzottak.
„Egy nagyon szűk csapat dolgozik Petrétei Jóska mögött, mert hogy nem engedhetjük be a minisztérium egészére ebbe a fázisba még, 5-6-7 ember reggeltől éjszakáig, a szó legszorosabb értelmében, hogy nehogy baj legyen.”
Magyarra lefordítva mit is jelent ez? Azt, hogy az igazságügy-minisztert nem lehet ebben a fázisban még beengedni a minisztérium egészére. Hogy egy kommandó tisztítja meg a miniszter előtt az utat. Bizony, demokratikus körülmények között valamely minisztériumban az első pillanattól kezdve a dolgokért a miniszter felel. Ha nem lehet ráengedni a minisztert a minisztériumra – ez kettős hatalom. De hol a másik hatalom? Miféle csapat az, amelynek jogosítványai egy minisztériumban felülmúlják a miniszterét? És miféle tevékenység az, amely úgymond megelőzi a bajt?
Bizonyítékok eltüntetése? Hiányzó bizonyítékok legyártása? „Meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük.” Öt-hat-hét ember az igazságügy-miniszter megkerülésével, annak tudtán kívül tehát heteken át reggeltől estig dolgozott azon, hogy ne legyen baj, gyártotta, esetleg eltüntette a papírokat. Papírforma a javából. Nos, aki ezek után már beengedhető a minisztériumba, az nyilván csak hazugságügyi miniszter lehet. Mindezek fényében elgondolkodtató Petrétei gyorsan felajánlott lemondása a székház ostroma után, illetve a sötét éjszaka adatainak harminc évre való titkosítása.
És még ez se minden. A „népszerű” hazugság-nagymonológ mellett az őszödi beszédben egyéb forró pontok is találhatók. „Odajön hozzám Magyarország legbefolyásosabb üzletembere, Demján Sándor, hatalmas nagy hanggal, hogy Ferikém, olvasom a Sárközy-tanulmányban, hogy ha minden háttérintézményt bezárunk, akkor 700-800 milliárd forintot fogunk megtakarítani: Mondom: Sanyikám, normális vagy te? Hát legalább te tudhatnál számolni, áldjon meg a jóisten. Odajön Surányi Gyuri barátunk, hogy őneki megvan, hogy hogyan kell átalakítani úgy a minimálbér adómentességét, hogy közben fönt lehessen tartani az igazságosságot. És dolgozunk sokáig vele. Majd elküldi a papírját végre, amire kiszámolja és kiderül, hogy létezik az adójóváírás intézménye ma Magyarországon, és azt is át kell alakítani, és az 230 milliárd forint összességében. Ja, hát ha kétszázmilliárd forint benne van a pakkban, akkor már nincsen megoldása.”
Magyarra lefordítva mit jelent ez? Hogy a gazdasági elit legnagyobbjai százmilliárdokat tévedhetnek. Nekem édes mindegy, hogy Demján, Surányi – aki mellesleg a Magyar Nemzeti Bank elnöke volt évekig – avagy a miniszterelnök téved, aki az Altus és a Nomentana számlaösszegeit bizonyára pontosan tudja. Engem az érdekel, hogy a legfelsőbb szinten százmilliárdokat lehet tévedni. Ez még a lopásnál is félelmetesebb. A tolvaj legalább képben van – és Gyurcsány? Aki körül százmilliárdokat tévednek, milyen alapon alázza meg háromszáz forintos vizitdíjjal Mariska nénit? Aki körül százmilliárdokat tévednek, a betegségmegelőzés felismert fontosságának korában hogyan meri úri passziónak minősíteni az orvoshoz járást? – kérdem én. Ha lehet százmilliárdokat csak úgy félreérteni, milyen alapon várja el, hogy értelmiségiek tétlenül szemléljék a Magyar Írószövetség megfojtását, s belenyugodjanak a kulturális elvonásokba? Fent úgy repkednek a százmilliárdok, mint a darvak, de nyakunk körül filléres a hurok, a százmilliós könyvtámogatást is harmadára csökkentették. Ha tizenhat évvel a rendszerváltozás után is ott tartunk, hogy majdcsak utolérjük a Nyugatot valamikor, mi végre szenvedtünk eddig? És még ez se minden.
Gyurcsány Ferenc, akinek a négyesztendőnyi semmittevés alatt 2004 decemberében azért egy nemzetárulásra csak-csak futotta, elárult mást is, övéihez szólva: „És egyszerre kell megpróbálni előrevinni ezeket az ügyeket, fenntartani közöttünk az együttműködést, a jóhiszeműséget, biztosítani a koalíciós partner támogatását, fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit és vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak. Bevonni őket ebbe a folyamatba.”
Magyarra lefordítva mit jelent ez? Telefonokat a főszerkesztőnek? Illetékes elvtárs leszól? Itt láthatólag sokkalta többről van szó, mint egyszerű tájékoztatásról. Az, hogy egy kormány avagy egy politikai párt jó viszonyra törekszik a sajtóval, természetszerű. Az viszont, hogy a kormány felkészíti a legbefolyásosabb lapok – vélhetőleg nem a Magyar Nemzet – publicistáit, vezetőit, hogy mi várható, tőzsdei nyelven fogalmazva bennfentes információk előre megfontolt kiszivárogtatását jelenti, és nem egy sajtótájékoztatót. „Bevonni őket ebbe a folyamatba.” Képzeljük el, hogy Bush amerikai elnök be akarja vonni bármiféle folyamatba a sajtót. Abszurdum volna, hisz az általunk olyannyira kárhoztatott Egyesült Államokban a sajtó önálló hatalmi ág. Az SZDSZ és a sajtó egyetlen Gyurcsány-csomagba, egyetlen mondatba való pakolása sok mindent elmond a szocialista szemléletmódról. A sajtó a tágabban értelmezett csapat része, amely igények szerint irányítható.
Most ennyit tudunk. Rajkinnal élve, valamit tudunk, de még mindig nem az igazat. A Gyurcsány-beszéd részleteiből azonban következtethetünk az igazságra. Hadd összegezzem: négy idézet, négy tétel. Negyedik idézet: a Gyurcsány-kormány bennfentes információkkal tudatosan vonja be a manipulációs folyamatba a sajtót. Harmadik idézet: a gazdasági elit legnagyobbjai százmilliárdokat tévedhetnek. Második idézet: az Igazságügyi Minisztériumban kettős hatalom működött. Az igazságügy-miniszter előtt egy vélhetőleg a miniszterelnöknek közvetlenül felelős, közjogilag amorf iratgyártó kommandó tisztította meg az utat. Első idézet: Gyurcsány Ferenc a választási győzelemig államtitokként kezelte a tulajdonképpeni kormányprogramot, azt tudatosan és manipulatív szándékkal eltitkolta a nép elől, akárcsak az ország valós helyzetét. Lévén, hogy e tudatos manipuláció juttatta versenyelőnyhöz, sportnyelven szólva: doppingolt.
És nincs grémium, amely felszólítaná: Tesztoszteron Fletó, add vissza, kérlek, az aranyérmedet! Ébresztő, diszkvalifikáltunk! Első voltál, most utolsó se lehetsz, a hatodik helyezett is előtted fut a Margitszigeten.
Diszkvalifikálni Gyurcsány Ferencet csak a parlament volna képes. Jogilag az olimpiai bizottságnak felel meg a magyar Országgyűlés. A jog és az erkölcs közötti agrárolló a végletekig tágult, most légy okos, Domokos, nem szabad elveszíteni a fejünket.
Tegnap a könnygáz, ma már a konszolidáció keserédes illata terjeng Budapest fölött. A tiltakozás hovatovább skanzenbe szorul, egyfajta turistalátványosság, flaszter-Hortobágy válik belőle, a nyugati sajtó ideig-óráig foglalkozik vele, a magyarok pedig megszokják. Már most is észrevételezhető Budapesten a kettős élet, egyesek tiltakoznak, mások élnek, s a baloldali sajtó, részben meg maguk a tüntetők hamar gondoskodnak arról, hogy mozgalmuk és követeléseik a Nagy Komolysághoz képest – amely amúgy hazudott és csalt – anakronisztikusnak tűnjék.
Gyurcsány Ferenc három okból mondhatott volna le. Ad egy: összeroppan a nyomás alatt, lelkileg megtörik. Ez nem következett be, rendkívüli küzdőképességű emberről van szó. A miniszterelnököt szinte inspirálják a konfliktusok. Ad kettő: lemondhatott volna akkor, ha kihátrál mögüle az MSZP vagy az SZDSZ. Ez nem következett be, a koalíciós falanx összezárt, s a székházostrom keltette sokk, illetve a jobboldali veszély réme csak még szorosabbra fogja zárni. Ad három: lemondhatott volna Gyurcsány akkor, ha az MTV-székház elleni spontán indulatroham intellektuálisan önszervezett össznépi ellenállásba csap át. A Fidesz-nagygyűléssel ennek lehetősége adva volt, ez a lehetőség ma nincs meg, második lökéshullámmal a vihar már tövestől nem csavar ki fát. Akik ott voltak augusztus huszadikán este a Duna-parton, azok tudják, miről beszélek. 2004. december 5-ét is túl kellett élni. Van esély arra – bárcsak tévednék –, hogy Gyurcsány egész 2010-ig miniszterelnök marad. Az istenadta és emberszabású népet a konszolidáció sem érheti váratlanul. Ha nem spájzol kuruclekvárt konszolidáció esetére, 2010-ig éhen hal.

A szerző író