Nemzetközi egyezmények lehetővé tették, hogy Magyarország részt vegyen az erdélyi Verespatakra tervezett hatalmas aranybánya hatósági engedélyezési eljárásában, tekintve, hogy a bánya működése hazánkat is fenyegetné. Ennek az eljárásnak a része a környezeti hatástanulmány elkészítése. A tanulmány az alapja a román hatóságok döntésének, amelyeknek a magyarországi ellenvéleményeket is figyelembe kell venniük.
A kulturális örökség különböző fajtáinak felméréséből olyan település képe bontakozik ki, amelynek időről időre váltakozó népessége az őskortól napjainkig mindig az aranybányászatból élt.
Verespatakon több műemlék együttes, védett övezet van. Idetartozik a jelenleg is folyó ásatásokon feltárt néhány régészeti műemlék. Furcsa, hogy a 41 műemlék épület kivétel nélkül házként szerepel, noha két templom is idetartozik. Védett terület ezenkívül a Bányászati Múzeum magját alkotó római bányajárat és környéke. Régészeti védettsége van több római települési egységnek és temetkezési helynek, valamint a Catalina Monulesti (a viaszos táblák lelőhelye) és a Carnic hegy római bányajáratainak.
El kell ismernünk, hogy a jelenleg is folyó megelőző régészeti kutatások magas színvonalúak. Ám inkább arra hívják fel a figyelmet, hogy mennyi minden mehet veszendőbe a program beindulása esetén, hiszen nem tudják a teljes területet feltárni. A legjelentősebb korszak a római Alburnus Maior bányásztelepülés virágzásához köthető a Kr. u. II–III. században. A tanulmány szerint ez mégsem kivételes, mert számos római aranybányát ismerünk, és bizonyára még később is sikerül néhányat azonosítani. E nézet több szempontot figyelmen kívül hagy, és a tanulmánnyal szemben megállapítható, hogy éppen ellenkezőleg, Verespatak több vonatkozásban kiválik ezek sorából.
Verespatakon igazolható az aranybányászat az őskortól napjainkig, ami jó néhány egyéb aranybányánál nem tehető meg. Alburnus Maior és a többi dáciai aranybánya a római politikában többször is döntő szerepet játszott. Traianus részben ezért hódította meg a tartományt, az innen nyert aranyból építtette meg római Forumát és számos egyéb kivételes műemléket. Hadrianus szinte biztosan ezért nem ürítette ki más traianusi hódításhoz hasonlóan a provinciát.
Verespatakon minden kor aranybányászatának megvannak a tárgyi emlékei, beleértve a változatos és kiterjedt, tíz kilométernél hosszabb ókori bányajáratokat, a vízvezető rendszereket és lépcsőket, létrákat, eszközöket. A bányajáratok hosszukkal és gondosan vésett, szabályos formájukkal emelkednek ki az átlagból. Eddig csak Verespatakról ismert olyan lelet, amelyből a római bányászközösség összetételére és életére hitelesen lehet következtetni. A viaszos táblák szerződései az UNESCO által néhány éve bevezetett újabb kategória, a szellemi örökség kimagasló, egyedülálló emlékei. Ilyen, évezredeken átívelő és mai bányászközösségben tovább élő örökséganyaggal egyetlen római bánya sem rendelkezik.
A tervezett nagyberuházást nyilatkozatban ellenezte a Román Tudományos Akadémia. A Műemlékek és Műemléki Együttesek Nemzetközi Tanácsának (ICOMOS) romániai bizottsága 2001-ben a helyszín veszélyeztetettségéről nyilatkozott. Világszerte tudósok, történészek, régészek tiltakoztak nyílt levelükben a pusztítással és veszélyekkel járó beruházás ellen. Ilyen területen bányászati tevékenység a 2003 márciusában elfogadott bányászati törvény egyik cikkelye alapján szigorúan tilos. A tervezett robbantások és általában a bányászatipari tevékenység olyan pusztítást végeznének, hogy ennek ismeretében teljesen hiteltelen a hatástanulmány azon állítása, miszerint ilyen körülmények között a megőrzésre és műemléki helyreállításra kijelölt néhány objektum: a történelmi központ, néhány régészeti műemlék és összesen két (!) rövid római tárnaszakasz egyáltalán megmaradhatna, méltó konzerválásukról és műemléki bemutatásukról nem is beszélve.
Megvalósulása esetén tehát a bányászati program a kulturális örökséget alapjaiban veszélyeztetné. A frissen föltárt és gazdagon dokumentált régészeti műemlékeket, amelyek azonban még messze nem ismertek hiánytalanul, szinte kivétel nélkül megsemmisítené, elpusztítaná, és csak néhányat hagyna meg. Továbbá egy nagy hagyományú bányásztelepülést (Cornát is beleértve) gyakorlatilag megsemmisítene, hiszen a szigetszerűen meghagyott városközpont néhány épülete csak torzója lenne a réginek, furcsa, érthetetlen, környezetébe soha nem illeszkedő csonk. A beruházás véglegesen megsemmisítené a római kori aranybánya szinte teljes egészét, ráadásul annak a veszélye is fennáll, hogy a szükségszerűen kutathatatlan járatokban rejlő és elrejtett tárgyi régészeti anyag úgy semmisülne meg, hogy még csak tudomást sem szereznénk róluk.
A Rosia Montana Gold Corporation által tervezett külszíni aranybányászat– amely alapvetően a robbantásos kőzetbontást és a ciántechnológiára alapozó aranykinyerést akarja alkalmazni – nem támogatható, sőt határozottan elutasítandó. A térség számára csupán a természeti és kulturális környezetet, a műemlékeket és településeket egyaránt tiszteletben tartó, mérsékelt aranybányászati tevékenység képzelhető el, ami másodlagos szerepet játszana a térség lakosságának elsősorban a gazdag műemléki és természeti értékekre támaszkodó, kulturális turizmussal kapcsolatos tevékenysége mellett. Ebből a szempontból döntő fontosságú kérdés, hogy Románia felteszi-e Verespatak térségét világörökségi listájára a kulturális táj kategóriában, és megindítja-e az esetleges világörökségi helyszínné nyilvánítást.
A szerző az ICOMOS magyar szervezete
szakbizottságának elnöke
origo.hu
Egyre nagyobb bajban a SPAR - heti összefoglaló
