Afganisztán: Öt évvel később

Donald H. Rumsfeld
Bush elnök 2001. október 7-én a Fehér Ház egyezménytermében bejelentette a Tartós Szabadság hadművelet megindítását. E küldetés célja az al-Kaida afganisztáni műveleteinek, valamint egy olyan rezsimnek a szétzilálása és elpusztítása volt, amely támogatást és menedéket nyújtott Oszama bin Laden terroristahálózatának.
Ez soha nem ígérkezett könnyű feladatnak. Afganisztán a világ egyik legszegényebb nemzete, csekély politikai és gazdasági infrastruktúrával. A majdnem három évtizeden át tartó háborúk, az aszály és a szovjet megszállás sok százezernyi katonája megtört, törvényen kívüli országot eredményezett.
Ám a világ másik feléről – mindössze pár hét alatt – koalíciós erők érkeztek azzal a feladattal, hogy biztonságot teremtsenek ebben a szárazföldi, hegyes-völgyes országban, amelyet a történelem a nagyhatalmak „temetőjeként” emleget.
A körülményeket figyelembe véve nem meglepő, hogy katonai szakértők és publicisták Vietnam szellemét idézték meg, és „ingoványról” beszéltek – mind a katonai műveletek megkezdése előtt, mind közben. Az elrettentő terepviszonyokra, a brutális éghajlatra és a Szovjetunió teljes kudarcára hivatkoztak. Harci műveleteink megindítása után pár héttel azonban legyőztük a tálib rezsimet, és ezzel újabb kegyetlen rezsimet hajítottunk a történelem szemétdombjára. A koalíciós erők átvették Kabul ellenőrzését, és azóta az afgán nép új alkotmányt dolgozott ki, és sikeresen megtartotta hosszú történelme első demokratikus elnökválasztását.
Ma, öt évvel a Tartós Szabadság hadművelet megindítása után újabb mérföldkő jelzi Afganisztánnak a stabilitáshoz vezető hosszú és nehéz útját: a NATO [múlt] csütörtökön az egész országban átvette a biztonsági hadműveletek, valamint a 24 tartomány-újjáépítő csoport ellenőrzését, amelyek országszerte az infrastruktúra megerősítésén dolgoznak.
Különleges pillanat ez a NATO szövetség számára. 2001-ben első ízben telepített NATO-erőket hagyományos európai határain túlra. Ma Afganisztánban az Egyesült Államok erőin kívül több mint húszezer katona van – és ehhez jönnek még az ott szolgáló, mintegy 21 000 főt számláló amerikai csapatok.
Nem minden Afganisztánból érkező hír biztató. Jogos az aggodalom például, hogy a növekvő máktermelés destabilizáló tényezővé válhat. És az erőszak növekedése Dél-Afganisztánban valós veszély. Hamid Karzai elnök Bush elnökkel nemrégiben a Fehér Házban folytatott beszélgetése során elismerte a nehézségeket: „Afganisztán olyan ország, amely a háború és a nélkülözés sok-sok évéből próbál kiemelkedni. (…) Csaknem két nemzedéket veszítettünk el az oktatás hiánya miatt. (…) Tudatában vagyunk a problémáinknak. Vannak nehézségeink. De Afganisztán azt is tudja, hol van a probléma.”
A probléma, mondta, a szegénység és a szélsőségesség. A sikerhez erős és rátermett afgán kormányra van szükség, amely képes szolgáltatásokat és lehetőséget nyújtani az egész nép számára.
Az aktív harcokban, más néven a háború konvencionális szakaszában, világos jelei vannak a haladásnak: megnyert csaták, bevett kulcsfontosságú stratégiai pontok, elfogott vagy megölt ellenséges erők. A harcok utáni szakaszban azonban a haladás mértéke nem ennyire világos – különösen nem egy olyan háborúban, mint a terrorizmus elleni globális küzdelem, amely igen erősen támaszkodik az állampolgári intézmények fejlődésére olyan helyeken, amelyek eddig a háborún és a nélkülözésen kívül nem sok mindent ismertek. Ám a sok kihívás ellenére, amelyekkel az afgán népnek szembe kell néznie, számos biztató jel is van. Közülük néhány:
Biztonság: az Afgán Nemzeti Hadsereg létszáma
30 000 fő fölé emelkedett, oly módon, hogy minden hónapban mintegy ezer fővel növekszik a létszám. Az Afgán Nemzeti Rendőrség létszáma jelenleg több mint 46 000 fő. Az afgán erők sikerrel garantálták a biztonságot a 2004 óta megtartott két országos választáson.
Gazdaság: Afganisztán gazdaságának mérete megháromszorozódott az elmúlt öt év alatt, és a jövő évre további 20 százalékos növekedést vetítenek előre. 2003 és 2004 között a kormány bevételei 70 százalékkal, 300 millió dollárra emelkedtek. A Coca-Cola a közelmúltban egy 25 millió dolláros palackozóüzemet nyitott Kabulban, és más nagy multinacionális cégek is mérlegelik az Afganisztánban található lehetőségeket.
Oktatás: Az elmúlt öt évben több mint 42 millió tankönyvet nyomtattak és osztottak ki, és mintegy
50 000 afgán tanárt képeztek ki. Csaknem 600 iskola épült, és jelenleg több mint ötmillió gyermek jár iskolába, ami 500 százalékos növekedést jelent 2001 óta.
Egészségügy: 2001-ben az afgánoknak csak 8 százaléka jutott hozzá legalább az alapvető egészségügyi szolgáltatásokhoz; ma legalább 80 százalék. Mintegy ötmillió afgán gyermek részesült védőoltásokban.
Infrastruktúra: a tálibok bukása óta több ezer kilométernyi utat építettek vagy újítottak fel. 2004 óta 25 tartományi bírósági épületet építettek és több száz bírót képeztek ki.
Egy új nemzet építése soha nem jelent egyenes, könnyű felemelkedést. A jelen néha rosszabbnak tűnhet, mint a tegnap – vagy éppen a két hónappal ezelőtti időszak. Az általános röppálya az, ami számít: Hol állnak a dolgok most az öt évvel ezelőtti állapothoz képest?
Afganisztánban ez a röppálya biztató és reménykeltő.

A szerző az Egyesült Államok védelmi minisztere