Tudósítójuk, Tijn Sadée rendkívül egyoldalú képet rajzol fel a Magyarországon nemrégiben kirobbant zavargásokról, amelyek azt követően törtek ki, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek olyan titkos beszéde szivárgott ki, amelyben beismerte, hogy kormánya másfél éven keresztül hazudott a kormányzati kiadásokról. Ezt a képet némileg árnyalni kell.
Szeptember 20-i cikkében Sadée Gyurcsány választási csalását „kegyes hazugságnak” állítja be, amelyen számos nyugati politikust is rajtakaptak. Sőt azt sugallja, hogy Gyurcsány viszonylag becsületes, mert naiv volt ahhoz, hogy a hazugságokat zárt ajtók mögött kimondta.
Csakhogy nem csupán fokozatnyi, de minőségi különbség is van a „read my lips, no tax raise” („olvassátok le a számról: nem emelek adókat”) fajta választási hazugságok, majd a választások utáni adóemelések és aközött, amit Gyurcsány tett, vagyis hogy másfél éven (!) át szándékosan alapvetően hamis képet festett fel országa költségvetési pénzeinek helyzetéről! Egy ilyenfajta hosszantartó és messzemenő csalással – ellentétben azzal, amit Sadée állít – egyetlen „normális” európai országban sem találkozhatunk. Képzeljék el, hogy Balkenende holland miniszterelnök több miniszterének tudtával a választókat, az alsóházat, a számvevőszéket, a központi statisztikai hivatalt és az Európai Uniót félrevezeti! Azonnal le kellene mondania.
Egy ilyenfajta csalás Magyarországon hivatalban elkövetett bűncselekménynek és „közérdekű adatokkal való visszaélésnek” számít. Nem csodálkozhatunk tehát, hogy az ellenzéki Fidesz bejelentette: a miniszterelnököt beperli. Ami a súlyosabb változatot illeti – közérdekű adatok eltitkolása vagy meghamisítása –, és Gyurcsány esetében számításba jön, azért háromtól tíz évig terjedő szabadságvesztéssel járó büntetés szabható ki. A Fideszt ebben Dávid Ibolya volt igazságügy-miniszter támogatja, aki a vádlókhoz csatlakozott.
A titkosszolgálatok megfélemlítenek
Az NRC olvasói attól sem lesznek sokkal tájékozottabbak, ha elolvassák, mit állít be Sadée tudósításában a Fidesz által hónapokkal ezelőtt szeptember 23-ra tervezett nagygyűlés valódi okairól. Orbán Viktor, a Fidesz vezetője az okokat egy szeptember 22-i televízióinterjúban elmondta. Ezt mindenki egyszerűen meghallgathatja az interneten, aki magyarul tud. A Fidesz-vezetőket két miniszter és a magyar állambiztonsági szolgálat, a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetője felkereste, és figyelmeztették arra, hogy legalább két terrormerényletet készítenek elő szombatra. „Igen konkrét” információjuk volt arról, hogy a támadást végrehajtják, de ugyanakkor meghiúsítani nem tudták.
Hogy a Fidesz-vezetés abból indult-e ki, miszerint az egész blöff volt – a fenyegetés szót nem merték kimondani –, egy vérfürdő kockázatát nem akarták magukra vállalni, és a tüntetést lemondták. Mindez bűzlött a titkosszolgálatoknak a kommunizmus bukása előtti politikai machinációjától, ami oly jellemző volt annak idején Magyarországon. Ez annál inkább igaz, hogy a kormányon lévő Magyar Szocialista Párt (MSZP) számos tagjának fontos funkciója volt a kommunista rezsim idején, és szakértők voltak abban, hogy ilyenfajta trükköket szervezzenek meg. Szeptember 25-i jelentésében Sadée ezen, egy jogállamban különösen aggasztó ügyet ügyesen „a biztonsági kockázat miatt” fordulat alatt tünteti el.
Nemcsak Gyurcsánynak, de kormányának is le kell mondania, hogy a választók bizalmát a zsenge magyar demokráciában helyreállítsák, mivel egy ilyen volumenű csalás nem hajtható végre legalább a pénzügyminiszter, az oktatási és az egészségügyi miniszter tudta nélkül. Ugyanúgy a Magyar Televíziót – amely az utóbbi években az MSZP propagandaeszközévé vált – alapjában át kell szervezni, és ésszerű lenne, hogy alkotmányos garanciával biztosítsák e média független híradását. A költségvetési adatok másfél éven át tartó meghamisítása ugyanis lehetetlen az állami média feltétlen támogatása nélkül.
Egyoldalú tudósítás
Tijn Sadée egyoldalú tudósítása jellemző arra, ahogyan a holland riporterek beszámolnak Magyarországról. Függetlenül attól, hogy az Tijn Sadée, Renée Postma, Dandoy György, James Kliphuis, Runa Hellinga vagy Stephan Bos, témaválasztásukban a legnagyobb figyelmet és a hangsúlyokat meglehetősen figyelemreméltóan minden esetben a volt kommunisták és a balliberálisok (akik együttesen a magyar média 80 százalékát uralják) vonalának megfelelően szabják meg.
Torzkép
E pártos tudósítás első áldozata a legnagyobb ellenzéki pártról, a Fideszről kialakított kép. Arról a Fideszről, amely kormányzati időszakában (1998–2002) kis magyar gazdasági csodát teremtett. A Fideszt – attól a pillanattól kezdve, hogy ellenfélként fenyegetettséget jelentett – a szocialista–balliberális koalícióval céltudatosan és szisztematikusan baráti viszonyban álló médiában jobboldali populista pártként ábrázolták, amely folyamatosan a szélsőjobboldallal flörtöl, ami, állították, igen veszélyes Magyarország számára. Ezt az egyszerű, de rendkívül hatékony médiastratégiát a legtöbb külföldi média átvette.
A valóságban Magyarországon a szélsőjobb marginális, rosszul szervezett, és semmilyen jelentős társadalmi tényezőt nem képvisel. Csurka István drámaíró Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) a legutóbbi két parlamenti választásoknál az ötszázalékos küszöböt sem érte el, és ezért nincs is a parlamentben. Hogyha ezt összehasonlítjuk egy olyan országgal, mint Franciaország, ahol a Nemzeti Front rendszeresen a szavazatok mintegy 15 százalékára számíthat, és annak elnöke, Le Pen a 2002-es elnökválasztások idején Lionel Jospint, a szocialisták jelöltjét meg tudta verni, úgy sokkal inkább Franciaország, mint Magyarország miatt kellene aggódni.
Orbán Viktort, az ellenzék vitathatatlan vezetőjét rendszeresen torz, valamint a szövegkörnyezetéből kiragadott citátumokkal Berlusconiként, Napóleonként vagy még rosszabbként mutatják be. Akkor, amikor a valóságban a Fidesz minden esetben elutasította a MIÉP-pel való együttműködést, és Orbán mindig elhatárolódott Csurkától, a külföldi napilapokban azt olvassuk, hogy a Fidesz a szélsőjobboldallal flörtöl. E durva hazugságokat mindig más-más változatban ismétli a nyugati sajtó. Jelenleg a holland olvasóknak annak az állításnak a formájában tálalják fel, hogy a Fidesz tüzelte és biztatta fel a tüntetőket – akiknek egyébként csak igen kis része szélsőjobboldali.
Valódi népfelkelés
A Magyarországról szóló átpolitizált tudósítások legsúlyosabb következménye az, hogy a nyugati média fő vonalaiban átveszi azt a képet, amelyet a magyar állami média rajzol fel a jelenlegi felkelésről. A ma Magyarországon kitört spontán népfelkelést ezért teljes mértékben ellentétesen ítélik meg.
Nem a Fidesz által feltüzelt szélsőjobboldali zavargókról van szó, akik kizárólag a fővárosban randalíroznak. Ellenkezőleg: a Fidesz nem akart a tüntetők élére állni, és – mint említettem – a tüntetését lemondta. Demszky Gábornak, Budapest balliberális főpolgármesterének azt a felszólítását, hogy a Fidesz „hívja vissza embereit” az utcákról, és kérjen bocsánatot a várostól, demagógiaként el kell utasítani. Aki ismeri a magyar média hisztérikus légkörét, és ismeri a magyar nyelvet, annak azért legalább a magyar forrásokat ellenőriznie kell, mielőtt ilyen képzetet átvesz. Ez igen jót tenne a Magyarországról szóló tudósításoknak.
Nem szervezett zavargásokról, hanem spontán felkelésről van szó, amelynek Budapesten és számos más városban – beleértve a vidéket – lehetünk tanúi az országban. Minden társadalmi réteg jelen van e tüntetéseken, kezdve a parasztoktól a patikusokig, a mentőktől a diákokig, a szakszervezetektől a vállalkozókig, valamint ismert építészek, zenészek, színészek, művészek és mások.
Alkotmányozó nemzetgyűlés
Ugyanakkor – a francia forradalom mintájára – kezdeményezés indult, hogy Magyarország további demokratizálása érdekében alkotmányozó nemzetgyűlést hozzanak létre. Ezt az Új Magyarországért Mozgalom kezdeményezte, amelyhez a nemzetközileg ismert építész, Makovecz Imre, az 1956-os felkelés hősnője, Wittner Mária és a volt kommunista Pozsgay Imre tartozik. Az utóbbi 1988-ban egy élő rádióadásban az 1956-os felkelést „forradalomnak” merte nevezni, és ennek következtében egy politikai és gazdasági átalakulást útjára indítani, amely Magyarországon és máshol is a kommunista diktatúra bukásához vezetett.
Vörös arisztokrácia
Szemben az idős Pozsgayval, aki tisztességesen változtatta meg nézetét, és jelenleg országa számára méltó jövőért küzd, ott áll a cinikus, karrierista Gyurcsány, aki 1989-ben a demokratizálás ellenfele volt, ugyanakkor az azt követő években arcátlanul meggazdagodott úgy, hogy azon kommunista ifjúsági szervezet ingatlanaival spekulált, amelynek a titkára volt.
Gyurcsány nemcsak hazug kormányfő, de megtestesíti azon vörös milliomosok kasztját is, amely a kommunizmus bukása után az országot kifosztotta, és jelenleg aránytalan hatalmat gyakorol a magyar gazdaság, a média és a közintézmények fölött. A magyar nép eme arisztokrácia utódai és külföldi barátai ellen kelt fel. Éppen úgy, mint 1848-ban és 1789-ben. A magyarok azt fejezik be, amit 1956-ban elkezdtek.
(Hollandból fordította: Lovas István)
origo.hu
Magyar Péter: Soha ilyen jó nem volt fiatalnak lenni Magyarországon, talán az Európai Unióban sem
