Ötórai tea

Immár biztos: az MSZP és az SZDSZ által reprezentált létező honi politikai baloldal még mindig nem érett meg a polgári demokráciára. Hogy mást ne mondjak: politikusai egyszerűen nem tudják elfogadni, hogy léteznek alkotmányos szabadságjogok, melyek a parlamenti többség pusztán machiavellista érdekérvényesítésének hatókörén kívül esnek. Sőt, a parlamenti többséget hajlamosak egy az egyben azonosítani a parlamenti demokráciával – mely állításon a demokratikus szélrózsa minden irányában harsány kacajra fakadnának. Egy demokratikusan éretlen politikai képződmény számára az alkotmányban foglalt gyülekezési jog gyakorlása „zavarkeltés”, a köztársasági elnök morális intése „méltatlan”, azon pedig már meg sem lepődünk, hogy az MSZP szóvivőjének a permanens Kossuth téri tüntetés „unalmas”. (Az érzés kölcsönös: mi is fölöttébb unjuk őt.)
A Kossuth téri mindennapos, délután öttől hatig tartó fideszes politikai performansz számomra az ötórai teák polgári hagyományát idézi – igaz, tágasabb környezetben, és egészen más meggondolásból. Ez a tradicionális vonás az, ami a kormánytöbbséget elsősorban bőszíti, hiszen arra emlékezteti őket, hogy „áldásos” kormányzásuk folyományaképpen épp egy minden eddiginél sanyargatóbb polgárságellenes csomag végrehajtására készülnek és kényszerülnek. Orbán Viktorék szándéka nyilván egy másik emlékeztetés is: hogy a regnáló miniszterelnök tudatos megtévesztéssel prolongálta ingatag hatalmát. A polgári jog szerint a megtévesztésre alapozott szerződés eleve semmis – a politikai szféra azonban valahogy elnézőbb önmagával szemben. Márpedig ha Gyurcsány Ferenc közönséges politikai csaló (s egy jogállamban a balatonőszödi beszéd alapján nemigen lehet kétséges, hogy a „trükkök százaival”, a közérdekű adatok elhallgatásával és/vagy meghamisításával a miniszterelnök és pénzügyminisztere a köztörvényes bűnöző kategóriájába is beilleszthető), az egész parlamenti többség is e csalás és megtévesztés „végterméke”. Azaz: a szocialista és szabad demokrata frakció (plusz az álfüggetlen Gyenesei) nemcsak társ, de érdekelt is a közös bűnben. Erről – immár a kormánypártok által is elismerten – az október 1-jei választás mondott népítéletet, a köztörvényes részéről meg remélhetőleg mihamarabb a független magyar bíróság fog. Ez esetben ne feledkezzünk majd meg az összezáró parlamenti többségről sem: a név szerinti szavazáson nemcsak egy notórius hazudozó, hanem egy közönséges hamisító mögött zártak össze.
Megértem a kormánypártok izgatott „unalmát”: a Kossuth téri ötórai teák folyton a legyűrhetetlen demokrácia jelenlétére emlékeztethetik őket. Sok jóarcú ember, utcakövek nélkül, de kínos igazságokkal; ráadásul nem unják meg, és nem mennek haza, mint ahogy egy zsebzsarnok az övéi között elképzeli – mintha csak a sors vágná a centit. A médiaszolgahadnak egyrészt „elege van”, másrészt elkeseredetten próbálja bizonygatni, hogy a tüntetők újságírókat vegzálnak, és a gyepre vizelnek, tehát nem polgárok. Ez most kevés lesz. Mint ahogy az is, hogy Gyurcsány az Országgyűlésben – megalapozatlanul – előre hozott választások kikényszerítésével, alkotmányozási álmokkal vádolja Orbánt. Az előre hozott választások igényét a Fidesz elnöke cáfolta, sarkalatos törvényeket meg (például az önkormányzati választások egyfordulóssá tételével) eddig csak a balliberális koalíció változtatott meg egyoldalúan. A hatályos alkotmány nem tökéletes ugyan, de elégséges a változatlanul fennálló morális, gazdasági és politikai válság rendezésére. Tudja ezt a világszerte szalonképtelenné és kabaréfigurává vált Gyurcsány is – de ez már ne legyen az ő gondja…