A békét szolgáló észak-atlanti kapcsolat

Jacques Chirac
A béke állandó küzdelem eredménye, és minden kormány elsődleges felelőssége a biztonság szavatolása. Éppen ezért Franciaország szeretne hozzájárulni a világ olyan politikai rendszerének kialakításához, amely képes a veszélyeket elhárítani. Erős, legitim és elfogadott nemzetközi intézmények keretein belül részt kíván venni a megosztott felelősség gyakorlásában, különösképpen az ENSZ és a Biztonsági Tanács reformján keresztül. Egy irányítható, az ember szolgálatában és harmóniában, igazságban és szolidaritásban álló globalizációért cselekszik. Olyan politikai Európa építésén munkálkodik, amely a béke szolgálatában képes nemzetközi szintű felelősséget vállalni.
Az észak-atlanti szövetség központi helyet foglal el ebben a tervben. Franciaország tíz éve vesz részt azon erőfeszítésekben, amelyeknek célja, hogy a szervezet alkalmazkodjon az új kihívásokhoz, megőrizvén annak eredeti célját. Ezért Rigában, a NATO-csúcstalálkozón ismét hangsúlyozni fogom az észak-atlanti szövetség kiemelkedő szerepét mint a szövetségesek kollektív biztonságát szavatoló katonai szervezet és mint egy olyan fórum, ahol az európaiak és az amerikaiak egyesíthetik a békéért tett erőfeszítéseiket.
Európában már nincs kontinentális méretű háborús fenyegetettség, és a NATO mélyrehatóan megújult és alkalmazkodott. A szervezet az új demokráciákkal is kibővült. Bizalmi kapcsolatot épít ki Oroszországgal, mely kapcsolatot folyamatosan erősítenünk kell, hisz megőrizni a békét az európai kontinensen elsősorban az újabb törésvonalak kialakulásának elkerülését jelenti. Ugyanebben a szellemben partnerkapcsolatot szeretnénk a NATO és Ukrajna között is, illetve azt, ha a szövetség a tagjai között tudhatná a tagságra pályázó nyugat-balkáni államokat is, amint azok erre készen lesznek.
Mivel egy ígéretekkel teli korban élünk, egyesek azt sugallják, hogy eljött az ideje leszüretelni a béke gyümölcsét, és megkérdőjelezni elkötelezettségeinket. Véleményem szerint ez súlyos hiba lenne. Ha lankadna az éberségünk, az azt jelentené, hogy megfeledkezünk a terrorizmus, az agresszív nacionalizmusok és bizonyos erőpolitikát folytatni akaró és ezáltal a nemzetközi kötelezettségeiket megszegő államok jelentette fenyegetésekről. Ma is, ahogyan eddig is, egy erős, szolidáris és alkalmazkodóképes szövetségre van szükségünk.
A szövetség elsődleges követelménye katonai eszközeinek hitelessége. Ebből eredeztethető az az átalakulás, amelyet elindítottunk a jobb hatékonyság és reagálóképesség érdekében. Rigában a NATO Reagáló Haderőt teljes mértékben operatívnak nyilvánítják majd. Így a szövetség az NRF-fel egy egyedülálló multinacionális eszköz birtokába jut.
Minden tagállamnak adekvát védelmi erőfeszítéseket kell tennie. Az európaiak túl hosszú ideig támaszkodtak amerikai szövetségeseikre. Részt kell vállalniuk a feladatokból egy, a törekvéseiknek megfelelő nemzetvédelmi erőfeszítéssel az észak-atlanti szövetség érdekében, de ugyanígy az Európai Unió érdekében is. Ez annak a szolidaritásnak a jele, amely összeköti az Atlanti-óceán két partját. Ezt teszi Franciaország is, a szövetség egyik első számú támogatója, a katonai fejlesztésről szóló törvényén keresztül, amely – a szigorúan vett elegendő mennyiség szellemében – a stratégiai erők állandó modernizálását, valamint hagyományos hadereje felszereltségét, reagálóképességét és alkalmazhatóságát célozza.
A szövetség átalakítása azt is jelenti, hogy lehetővé tesszük, hogy egymást tökéletesen kiegészítve és az egyenjogúság alapján olyan más nemzetközi szervezetekkel dolgozzon együtt, amelyeknek elhivatottsága, hatásköre és eszközei – különösen az újjáépítéshez való segítségnyújtás, a humanitárius segítség vagy a polgári védelem területén – világosan körülírtak. A nemzetközi közösség sikerei a konfliktusok megoldásában ezen együttműködés gyümölcsei lesznek, felesleges átfedések nélkül.
A szövetség átalakítása továbbá azt is jelenti, hogy tevékenységünk politikai keretet kap. E tekintetben Franciaország örömmel veszi egy olyan globális politikai irányelv elfogadását, amely a következő 10-15 évre kijelöli az átalakítás politikai irányvonalait, csakúgy, mint a szövetség által a nemzetközi béke és biztonság érdekében jelenleg is folytatott műveleteket. Itt elsősorban Afganisztánra gondolok. Franciaország 2001 óta van jelen az országban, napjainkban pedig a kabuli régió parancsnokságát adja. Hogy megteremtsük a siker feltételeit, tevékenységünket egy globális stratégia, egy újra megerősített politikai és gazdasági folyamat keretébe kell beillesztenünk. Szükségesnek tűnik számomra egy, a régió országait, a főbb elkötelezett országokat és a nemzetközi szervezeteket magába foglaló kontaktcsoport felállítása – amilyen már Koszovóban is létezik –, annak érdekében, hogy biztosítsuk erőinknek az afgán hatóságokat támogató missziójuk sikeréhez elengedhetetlen eszközöket, és hogy a szövetség újra a katonai műveletek vezetésére összpontosíthasson.
A NATO átalakítása azt is jelenti, hogy növeljük a szövetségnek a többi hatalommal közös akcióképességét. Elsősorban a NATO Partnerségi Tanácsban tömörült országokra gondolok, amelyekkel még jobban kell erősítenünk kapcsolatainkat e területen. Továbbá azon többi, a NATO-hoz nem tartozó, de csapatokkal támogató országra gondolok, amelyekkel tudnunk kell konzultálni válság esetén.
E kibővített párbeszéd és ezek az eseti konzultációk nem téríthetnek el bennünket a szövetség legfontosabb céljától. Ennek a párbeszédnek konkrétnak kell maradnia, miközben azokra a szituációkra összpontosít, amelyek a szövetség és partnereinek katonai beavatkozását tehetik szükségessé. Az ENSZ-nek kell az egyetlen egyetemes elhivatottságú politikai fórumnak maradnia.
A szövetség átalakítása végül azt jelenti, hogy tudomásul vesszük az Európai Uniónak azt az újabb realitását, hogy a legtöbb résztvevője a NATO-nak is tagja. Az európai védelem többet fejlődött a saint-malói csúcstalálkozó óta, mint az utóbbi ötven év alatt. Örömmel látom, hogy az európaiak olyan közös eszközök kialakításán fáradoznak, mint az A 400 M és a Tigris helikopter, illetve hogy az Egyesült Királysággal egy közös repülőgép-anyahajó tervén dolgozunk. Előrelépés tapasztalható eszközeink közös használatának szintjén, többek között a stratégiai szállítás és a tisztek képzése terén. Most már arra kell törekednünk, hogy állandó jelleget kölcsönözzünk a kollektív parancsnoki és hadművelet-vezetési eszközeinknek az Európai Unióban kialakított hadműveleti központon keresztül.
Ez szükségszerű változás, hiszen az Európai Uniónak egyre nagyobb lesz a béke érdekében kifejtett szerepe. Egy erősebb, hatékonyabb és megbízhatóbb eszközökkel ellátott európai védelem tovább növeli a szövetség hadrafoghatóságát és hozzájárul a világ egyensúlyához. Közte és a NATO között alakul ki az a komplementaritás, amelyből mindenki profitál. Ott, ahol Európa könnyebben tud beavatkozni földrajza és történelme okán, illetve a beavatkozás természeténél fogva, az unió magától értetődően vállalja a maga felelősségét.
Így az Európai Uniónak vezető szerepet kell betöltenie a Nyugat-Balkán területén, melynek országai előtt megnyitotta a csatlakozás lehetőségét. Az EU felváltotta a szövetség haderőit Macedóniában és Bosznia-Hercegovinában. Koszovóban arra készül – első lépésben –, hogy olyan rendőrségi erőket küldjön a térségbe, amelyek a nemzetközi jelenlét fontos elemét képezik majd a tartomány jövőjét eldöntő kritikus időszakban. Végül Libanonban az európaiak fogják alkotni – a teljes nemzetközi közösség felkérésére – az új FINUL-erők gerincét, amelynek hitelessége lényeges az újabb erőszakhullám megelőzése érdekében.
Ez a változás gyakoribb és elmélyült politikai és stratégiai párbeszédet kíván az Egyesült Államok és az Európai Unió között a 2005 februárjában megtartott brüsszeli csúcstalálkozó döntései alapján. Ez minden bizonnyal szorosabb kapcsolatok kialakítását feltételezi a NATO és az Európai Unió között. Franciaország erre természetesen készen áll, de azt kívánja, hogy az Európai Unió hangja hallható legyen a szövetségen belül is. Ez nevezetesen annak lehetőségét is feltételezi, hogy tagjai a szövetségen belül egymással is külön megbeszéléseket tarthassanak.
Egy ilyen mértékű továbbfejlődés hozzájárul majd egy egyre erősebb és szolidárisabb szövetség kialakításához, amelyben az észak-amerikai és az európai szövetségesek közösen határozhatják meg a célokat, és együtt munkálkodhatnak, egymás oldalán, a nemzetközi béke és biztonság érdekében, az ENSZ alapokmánya elveinek és céljainak megfelelően.

A szerző Franciaország köztársasági elnöke