Már nem lehet udvariasan fogalmazni

Mindenki láthatta, mi történt Budapesten október 23-án. Egy előre eltervezett kormányzati provokáció, amelynek az volt a célja, hogy véresen megfélemlítsék az önkormányzati választásokon nagy győzelmet aratott magyar polgári társadalmat. S ehhez primitív eszközként felhasználták a rendőrséget és annak lelkiismeretlen vezetőit. Miről is lehet legbiztosabban felismerni a virtigli kommunistát? Arról, hogy számára az erőszak mindig legitim eszköz, s más jogainak és a törvényeknek általában nincs semmi jelentősége. Illetve csak akkor van, ha a törvény az ő totális hatalmát, érdekeit szolgálja.
S aztán van egy másik biztos ismérv is. Ez pedig az, hogy az alapjában primitív kommunista mindig másokat vádol azzal, amit valójában ő tett. Mert ő persze állandóan az igazságot védi az örökké támadó és népet tönkretenni akaró „szélsőjobboldallal” szemben. Végül az is egy kommunista tipikus jellemzője, hogy a hivatalos hatalmi álláspontban nem kételkedik, főnökei (pénzosztói) érvei őt rögtön meggyőzik, s ellenfeleit igazából megverendő, bebörtönözendő, s ha megvan rá a mód, kivégzendő bűnözőnek látja. A mai magyarországi koalíciós képviselők az általuk is látott esztelen rendőri erőszak ellenére meggyőzettek arról, amit egy Gergényi nevű, frissen nyugdíjba vonuló figura mondott: senkit nem vertek meg, nem volt vipera sem, a felismerhetőség hiánya a vagdalkozó rendőröknél pedig legyen az ügyészség gondja.
Így kezdődik a rendőrállam, amely megvédi polgárait attól, hogy legálisan működő pártok képviselői szabadon beszélhessenek egymással telefonon. Hálózatot lát, mint az elődöknél: összeesküvést s önveretést szervezve. Szilvásy úr hamarosan prezentálni fogja a Rajk-féle csőszkunyhót is, ahol Orbán Viktor találkozott a populista és antiszemita ördöggel. Elvileg Szilvásy úrnak is lehetne több műveltsége – de főnöke az anyós révén nyilván csak a felesége nagyapjának nem túl tágas KGB-s politikai repertoárját ismeri. Így épül az európai demokrácia, miután az eladósítás eltűnt pénzeit be kell hajtani az állampolgári zsákmányállatokon.
Az ember elképed – pótlólagosan – némely európai politikuson, s a nyugati sajtó zömében ostoba és erkölcstelen képviselőin, akiket szintén mindig a szélsőjobb és a populizmus foglalkoztat. A magyarok nagy részének biztosan bekövetkező megélhetési válsága iránt persze nem érdeklődnek – hiszen ezeket az européereket továbbra is Budapest legjobb helyei fogják az otthonihoz képest olcsón kiszolgálni. Persze mit is számít az, hogy egy jól öltözött milliárdos, aki saját bevallása szerint is hazugsággal (=csalás) szerezte meg a hatalmat, egzotikus országában hogyan hajtja be szegény népén a multiknak a nyugatihoz képest óriási hasznán túl még a helytartók vagyonosodási pénzeit is? Hiszen a korszerű, populizmustól mentes urak minimálisra csökkentik az emberi költségeket, s maximálisra fokozzák a hasznát az erőseknek és mértékadóknak. Ez a kommunizmus hazug egyenlőségi paradicsoma helyett a neoliberális egyenlőtlen földi paradicsom szép új világa.
A gyurcsányistává züllesztett parlamenti többség (értsük pontosan: ez erkölcsmentes állapotot jelent) és rendőrség (+ nemzetbiztonság), valamint nagy valószínűséggel az igazságszolgáltatás jelentős részének tevékenysége egy új, pénzügyi diktatúra születését jelzi, egy olyan világ eljövetelét, amelyben a valódi társadalmi többségnek nincs jövője. Még az MSZP törzsszavazóinak számító nyugdíjasoknak sincs. A mai magyarországi balliberális politikai lumpen elitet a neoliberalizmus emberellenes divatja ugyanúgy magával ragadta, mint szellemi-lelki, és nagyon gyakran elődeiket a húsdarálós bolsevizmus/kommunizmus. Úgy tűnik, hogy újra másként, de mégis 1947 van Magyarországon: „nacionalista-populista-antiszemita” összeesküvés a „köztársaság” ellen, amelyet természetesen meg kell védeni – minden eszközzel; veréssel, zömében abszolút alaptalan bírósági ítéletekkel, mindenki lehallgatásával, kirúgásokkal stb. A munkásigazgatók primitivizmusa helyett most persze jól öltözött, formálisan képzett, de ostoba és önző, senkivel és semmivel nem törődő figurák árasztják el a nyomorult magyar valóságot, ostoba propagandista agytrösztök szlogenjeit s előre beszajkózott érveket hablatyolnak jó pénzért. Nekik persze korlátozás nélküli szólásszabadság jár. A hazugság az előkelő miniszterelnök őszintesége és becsülete. Ki mer itt kételkedni?
Elképesztő látni az újra Európa részévé lett Magyarországon, hogy 1918 és 1919, 1945 és 1956 után immár újra 1989 után is a saját népük ellen menetelő, garantáltan értékmentes emberek ágálnak, hazudnak minden hullámhosszon. Nem lehet itt udvariasan fogalmazni! Nem lehet, mert immár nincs hová hátrálni. A gyurcsányista népség – mint kommunista elődei – normálisnak akarja magát elfogadtatni, áldemokrata (=kádárista) látszatokat akarnak újrateremteni. Ezek nem tudnak demokraták lenni. Képtelenek elfogadni a másféleség legitim létezését – ezért kell rendőrileg intézkedni. Ezért kell minden nem behódoló véleményt, magatartást, személyiséget démonizálni.
2006. október 23-án újra lehullott egy álarc, a demokratává lett kommunisták és a kommunizmusból sarjadt „liberálisok” álarca. Ezek nem változtak, csak most nem az államilag centralizált tulajdon bázisán terrorizálnak, hanem a korlátlan nagytőke szolgálatában, a hazugság bázisán többségre vergődött önveszélyes butaság mulandó talaján végzik ugyanazt az antidemokratikus gyakorlatot, mint valódi és szellemi apáik.
Ott ül több mint 200 baloldali képviselő, és egyikben sem szólal meg a becsület. Elvtársak! Távlatosabban és értelmesebben kellene gondolkodni, hiszen az élet több mint Gyurcsány- és az Apró-klán!

A szerző történész, egyetemi docens