A rendőrpalotára zúduló golyózápor egy új fejezet nyitánya a kormány pszichológiai hadviselésében. A koalíció minden választását azzal nyerte meg, hogy tanácsadói tökéletesen ismerik az emberi jellemet, az ötletelésben nincsenek erkölcsi dogmáik. Valamennyi kampányakciójukban eredményesen működött a megfélemlítés módszere. Ennek sok változatát ismerjük már, az egzisztenciális fenyegetéstől kezdve az orbánozáson keresztül a románok beözönlésén, a fasizmus vízióján át az Árpád-sávos zászló vagy a kordonbontás rettenetéig. Ezek a hazugságok tartják nap mint nap rémületben az elszegényítését és lezüllesztését csendesen tűrő magyarságot. Mégis – hiába a hatalmas médiabravúr, melynek során rendre bebizonyosodik, mindenért az ellenzék a felelős –, a társadalomnak kezd elege lenni.
Ezért a kormánynak emelnie kellett a téten. Olyan átlátszó kis kampányt rittyentettek Szilvásy terroristás bejelentésére, hogy aki belenéz a médiába, sikítva kiszalad a világból. Az a fájdalmas az egészben, hogy sokan, nagyon sokan elhiszik, amit a tévében látnak. Pedig elég egyszerűen van felépítve a konstrukció, de a kitervelői jól ismerik a befogadó közeg korlátait. A csúcspont az volt, amikor a tett színhelyén szemléző miniszterelnök álszent ábrázattal adta a meglepettet.
Mi történhetett? Egy kommandós ellőtt néhány tárat egy üres házra az éj közepén. Egyelőre nem akartak embert beáldozni. Ez szép. Csak ijesztgetnek, csak a szimbólum miatt választották a rendőrséget. Ha politikusra lőttek volna, ki kellene nyomozni valamit. Így nyomtalanságba, anonimitásba fulladhat a dolog. Az akció egyszerű ráutalás volt a tévé előtt ülőknek, hogy akik csupán a híradóból ismerik az őszi eseményeket, ezután csak a tüntetőktől féljenek a rossz politikusok helyett.
A megbízók a maradék feladatot a médiára hagyták. Ömlött a hír minden lyukból, megszólalt minden érintett hivatal, szakértő, politológus, újságíró, antifasiszta, baloldali demokrata, boldog-boldogtalan. Aztán jöttek a jól bevált összemosások, a szélsőjobb csoportokra, ellenzéki tüntetőkre, kordonbontókra, végső soron az ellenzékre, és természetesen az Orbánra történő utalások. A kellékesek szorgalmasan gyártották a hamis fenyegető üzeneteket, kazettákat, leveleket, listákat, telefonokat. Már csak hab a tortán a fasiszták grasszálása a Hősök terén, hiszen ez a felvonulás úgy kellett ennek a hatalmi elitnek, mint egy falat kenyér. Engedték, sőt kívánták, nem verték szét, mint a magyarokat. Különben is, ebben az országban a zászlólengető, énekelő, ősmagyar jelképeket viselő ellenzéki csoportoknak nincsen gépfegyverük, ha Gyurcsány szétvereti őket, legfeljebb marad az utca köve. Sokkal biztosabb, hogy a rendőrség, a nemzetbiztonság vagy a katonaság rendelkezik ilyen fegyverekkel, továbbá a maffia, amely vélhetőleg máshol használja fenyegető eszközeit.
Vizsgálóbizottságok, rangos politikusok, jogászok, tanult emberek serege gyártja számolatlanul az aktahegyeket az üggyel kapcsolatban, miközben sokan pontosan tudják, hogy nagy népi színjátékról van szó. A kormánynak alá kellett támasztania hamis állításait a terroristaveszélyről, hogy elterelje a figyelmet országromboló tevékenységéről. Arra épít, hogy az emberek a felfestett anarchia helyett inkább a csendes meghunyászkodást választják. De a nemzet java már megtelt a kormánynyal és a miniszterelnökkel, és mielőtt tényleg beáldoznak valakit ezek a mindenre elszánt nagyhatalmi játékosok, valaki felkiálthatna már, hogy meztelen a király.
Brockhauser Edit, Budapest
origo.hu
Az urbex szerelmeseinek új kedvenc helye lesz ez a hátborzongató balatoni üdülő
