Jönnek? Nem jönnek?

Vannak hírek, amelyeket az ember képtelen elhinni. Tények is vannak, amelyeket lehetetlen tudomásul venni; ilyenkor azzal vigasztaljuk magunkat, hogy annál roszszabb ez a tényeknek. És vannak hírek, amelyeknél nem is az a fontos, igaz-e vagy sem, hanem a hír puszta létezése viszolygással tölti el az embert. Ilyen volt legutóbb például az egymillió ázsiai betelepítése Magyarországra, amelyre állítólag a kormánynak van középtávú „migrációs stratégiája”.
Ettől először is elképed a jó magyar ember, aztán zavartan kuncog, mert ez valahogy túlmegy a józan ész és a befogadóképesség határain, legvégül pedig csendesen libabőrözni kezd, mert ennek a kormánynak eddig bármilyen „stratégiája” is volt, abból semmi jó nem született számunkra, az egyszer fix. Lássuk még egyszer: „Egy meg nem nevezett ázsiai országból telepítene embereket Magyarországra a kormány, hogy orvosolja a demográfiai problémákat – állítja Semjén Zsolt. A KDNP birtokába jutott tanulmány a magyar lakosság 10 százalékát ázsiai betelepítettekkel töltené fel.”
Na, ezt a hírt eleve képtelen befogadni emberi agy. Hál’ istennek rögvest megjelenik Mesterházy Attila MSZP-frakcióvezető-helyettes, és amúgy kapásból leüti a labdát, mondván, Semjén „tömjén hazugságokat mondott”.
Ajjaj! Ettől már tényleg összeszorul az ember gyomra. Aki a magyar nyelvet ennyire és így beszéli, az ennél töményebb gazemberségekre is képes. (Amúgy a tömény szó a magyarban a tízezret jelentő tümen szóból ered. Hány tömény is van egy millióban?) Lehet, hogy valahol már tényleg pakolásznak egy meg nem nevezett ázsiai ország lakosai, koffer az előszobában, készen becsomagolva (akár egyes íróké Pesten), csupán a startpisztoly eldördülését várják, hogy megtelepedhessenek az új Kánaánban.
Lelki szemeim előtt már látom a tavaszi szélben lengedező rizsültetvényeket a Pilisben, vagy a Duna-kanyarban szorgalmasan hajladozó kulik tízezreit. Hogy ezek az ázsiai jóemberek majd nem tudnak magyarul, az legkevésbé sem gond. Legfeljebb majd azt hiszi róluk a művelt pesti, hogy erdélyiek. Az erdélyiek a maguk során már semmit sem hisznek, csendes derűvel nézik az elorzott állampolgárságba beöltöző jövevényeket.
Na de hess, rossz álom! Ezt azért már tényleg nem hisszük el. Akkor sem, ha ez a hátborzongató terv tökéletesen beleillik ennek a kormánynak a világszemléletébe. Akkor sem, ha már tömött sorokban látom ázsiai barátaimat, amint a Fradi–Vörös Sárkány baráti rangadóra érkeznek a néhai Puskás Ferenc-, akkorra talán Wu Hang-Cso-stadionba.
Ahogyan a mai napig nem tudom elhinni azt sem, hogy valóban ilyen emberek vezetik ezt az országot. Nem hiszem, és kész. És mikorra már végleg belenyugodnék kényelmes letargiámba, és sikerülne bemesélnem magamnak, hogy mindez valóban csak egy „tömjén marhaság”, újabb mondatot olvasok a híradás végén. Hogy aszongya ugyanez a Mesterházy: a bevándorlás okozta gondokat valóban számba veszi a dokumentum, „de ez korántsem jelenti azt, hogy a kormány bátorítaná az ázsiai bevándorlást, a tényeket rögzíti a dokumentum, és számba veszi a megoldási javaslatokat”.
Uramisten, ez most már biztos. Cáfolnak.

A szerző író