Túl a Rubiconon, Orosz József coming outja

Hallgatom (az esti kávé helyett) a Klubrádiót. Orosz József fakó hangon bejelenti: Magyarország átlépte szombaton a Rubicont, szörnyű és megfoghatatlan, ami itt esett, a szombati melegfelvonulás néhány résztvevőjét bántalmazták. Az első betelefonáló Tóth László társadalomkutató, aki szerint a Fidesz miatt az egész jobboldali tömböt áthatja az erőszakos szellemiség, valamint a nem magyarok – érti, Orosz úr? – iránti gyűlölet. Tulajdonképp akkor léptük át a Rubicont, amikor az ellenzéki képviselők lebontották a Kossuth téri kordont, jelezve, hogy mindent szabad: itt az eredmény. Viszonthallásra, közlekedési híreink következnek, mondja Orosz elégedetten. Aztán Gábor György vallásfilozófus elemzi az eseményeket – most mondják, mi mindenhez kell értenie egy vallásfilozófusnak! Szerinte nem az a baj, hogy az ellentüntetők kifejezik a véleményüket, hanem hogy nem hagyják, hogy mások kifejezhessék, s ez maga a nácizmus. Emlékeztet, a nácik nemcsak a zsidókat, hanem az elmebetegeket, Jehova tanúit és a homoszexuálisokat is üldözték. (Egyébként a hitüket vállaló keresztény papokat és apácákat szintúgy, csak őket kifelejtette a vallásfilozófus.) Megszólal Kolláth György jogász is, s azt mondja, nemcsak a garázdaság bűncselekménye valósult meg szombaton, hanem nagy valószínűséggel a kisebbség elleni izgatás is, amit komoly büntetési tételekkel ellensúlyozhat a bíróság. Cirka három év néhány pofonért. Orosz úszik a gyönyörben. A műsor vége felé telefonál egy középkorú férfi: nagyon épületesek voltak a hozzászólások, de nem kellett volna meghallgatni a másik felet is? Csak nem képzeli, csattan fel Orosz, hogy ezt a csőcseléket… nem a szkinhedeket, feleli a férfi a vonalban, viszont azokat az embereket, akik a homoszexualitást mégse tartják normálisnak… Orosz (sziszegve): maga heteroszexuális?! Igen, feleli szeppenten a hallgató. És mondja, meddig kéne magát ütni-rúgni, hogy holnaptól a pasikat szeresse? (Ezt szó szerint idéztem.) Nézze, Orosz úr, feleli a férfi, őrizze meg a nyugalmát, nem kell ütni-rúgni senkit, csak meg kéne hallgatni azokat is, akik szerint mégse normális és természetes, hogy férfi a férfival, ugye… Mi az, hogy nem normális, mi az, hogy nem természetes, harsog Orosz, a főemlősök közt is van homoszex! De a szaporodás, érvel zavartan a hallgató, gondolja el, ha a melegek külön élnének egy szigeten, akkor néhány évtized alatt… Orosznál betelik a pohár, na, most befejeztük, mondja, eljutottunk a gettóig, és lecsapja a telefont, híreink következnek. Engem egyelőre nem tudnak a főemlősök – ahogy Gábor Györgytől hallottuk, náci módra – elhallgattatni, úgyhogy közlöm: a Rubicont nem most léptük át, hanem tavaly október 23-án. Mi történt szombaton? Semmi. Pár bőrfejű és bőragyú alak megpofozott néhány fenékrázó pojácát. (Huh, most kimondtam.) De az október 23-i gyűlésen a magyar népre, az ünneplő tömeg tagjaira támadtak elképesztő brutalitással a rendőrosztagok, akiknek különben az a feladatuk, hogy megvédjék őket. S a borzalmak éjszakája után a kormánypárti entellektüelek arról értekeztek a szoclib médiában, hogy felelőtlen volt a nép, mert oda ment, ahol pofont osztanak.
Miközben e sorokat írom, nézem a tudósításokat: Lengyel fideszes képviselőt úgy igazoltatták a rendőrök, hogy külsérelmi nyomok maradtak rajta. Az Index ezt így tálalja: Dulakodó fideszes képviselőt állítottak elő. A Népszava már azt is tudni véli, hogy önmagát bántalmazta a képviselő. (Akinek egyébként a hátán is találtak rúgásnyomot; nyilván hátba rúgta magát, ilyenek ezek.) Én meg azt mondom, nem tudom, mi történt. De ennyi mocsok már lemoshatatlan. Túl vannak, uraim, minden határon; kint járnak valahol a határtalanban, ahol nincsen rend, józanság és geometria, csak a nagy, egybefolyt, gömbölyű semmi, alea iacta est.